ELŐKELŐ ÉTTERMI VISELKEDÉS

Egy finom vacsora mellé dukál egy (két?) pohár finom bor. Ha elegáns helyen rendelünk bort, akkor a pincér egy bontatlan palackkal fog visszatérni. A pincér megmutatja a címkét, hogy lássuk, hogy valóban azt hozta ki, amit rendeltünk. A pincér miután kinyitotta az asztalnál a palackot kb. fél deciliternyit tölt annak a poharába, aki megrendelte a bort. Ez a „mini kóstolás” arra szolgál, hogy ellenőrizzük, hogy az ital megfelelően volt-e lepalackozva és nem ecetesedett-e meg. Ha úgy gondoljuk, hogy valami palackozási probléma lehet, akkor jelezzük a pincérnek, és ez indok arra, hogy ezt a palack bort ne fogyasszuk el.

Továbbá a fogyasztás előtti kóstolás másik célja, hogy a kóstoló személy megállapítsa, hogy a bor megfelelő hőmérsékletű-e. Ha úgy gondoljuk, hogy a bor magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékletű, mint az ajánlott fogyasztási hőmérséklet, akkor szintén jelezhetjük ezt a felszolgálónak.

Ha a kóstolás közben rájövünk, hogy a választott bor nem ízlik számunkra az nem ok arra, hogy visszaküldjük az italt.

Az 1891-es év nagy sikert hozott a francia származású Edouard Michelin és André Michelin számára, ugyanis feltalálták a leszerelhető gumiabroncsot. Sikert, sikerre halmozott az új találmány és vitték a gumiabroncsot a vevők, mint a cukrot.

Hogy tovább fokozzák az eladást a Michelin testvérek, kiadtak egy útikönyvet is, amiben hoteleket, szállásokat, éttermeket ajánlottak. Ezzel is arra motiválták a vásárlókat, hogy használják autójukat, és egyben a gumiabroncsot is.  Először csak Párizs környéki szolgáltatásokat tűntettek fel az útikönyvben, később pedig már az utazó közönséget kérték meg, hogy gyűjtsenek ők is információt az adott étteremről vagy szálláshelyről. Így a kis helyi kiadvány már nemzetközi szárnya kapott, és több ország legjobb éttermi ajánlásait találták benne az utazók.

Ma a névtelen ételkritikusok véleménye alapján kaphatnak az éttermek egy vagy több Michelin csillagot. Csak Európában 20 országot látogatnak meg, és 43 városban tesztelik az éttermeket, hogy megtalálják ezek közül azt, amelyik valóban méltó a Michelin csillagra.

Bizonyára minden háziasszony vagy főzni szerető úr egyszer-egyszer megvásárol valami luxus alapanyagot, hogy meglepje szeretteit egy kis ínyenc vacsorával. Ha szétnézünk a luxus alapanyagok piacián, rájövünk, hogy ezekből az élelmiszerekből sincs hiány. Nézzünk egy pár érdekességet!

Szeretjük az állatokat, de annyira, hogy még meg is masszírozzuk őket? Hát persze! Bizonyos szarvasmarha fajtát (wagyu marha) masszíroznak kis boci koruktól kezdve, és a legjobb minőségű takarmányt kapják, hogy húsuk porhanyós és ízletes legyen. Ennek persze jól meg is fizettetik az árát a fogyasztóval. Kilója 10 és 30 ezer forint között mozog.

Luxus „alapanyag” például az ehető arany. 23-24 karátos aranyról beszélünk, ami porként és fólia formában is kapható. Főleg desszertek díszítő eleme. Ára grammonként 14-16 000 forint. (Azt mindenki maga döntse el, hogy mennyire szeretne fémet fogyasztani.)

Amennyiben egy luxus paprikáskrumplit ennél, és nem sajnálsz a minőségre pénzt áldozni, akkor Neked való a La Bonnotte francia származású burgonya, melynek kilója 120 ezer forint.

Ha pedig egy luxus hűtött dinnyére vágysz, akkor nincs más dolgod, mint beszerezni egy ún. Densuke dinnyét, amit  kb. 35-50 ezer forintos darabáron vásárolhatunk meg.