Az első magyar sznob-méter!

Sznob az, aki eredetileg nem előkelő, nem nemes, de mégis annak akar látszani, és ezért minden erőfeszítést képest megtenni. Erőt és energiát tesz abba, hogy egy bizonyos életstílust kövessen. Értem ez alatt a ruházkodást, a viselkedést, a szórakozási formákat, az űzött sportokat, a művészet kedvelésesét, luxus tárgyak vásárlását… A nem tehetős, de annak látszódni kívánó személy valamilyen közösséget kíván alkotni egy olyan csoporttal, amelynek ő eredetileg nem tagja. Nincs a „vérében” a csoporthoz tartozás alapja.

Hogy mi a motivációja valakinek, hogy csoporttaggá váljon egy olyan közösségbe, ahová eredetileg nem tartozik? Számos oka lehet. Önbizalomhiány, „menőnek lenni jó” érzés, divathóbort, trendek…

A sznob szó először a „A sznobok könyve” című alkotásban látott napvilágot. A szerző, William Makepeace Thackeray alkalmazta ezt a negatív szót először. Eredeti jelentése: „sine nobilitate” (SNOB), azaz "nem nemes”.

Egy luxus háztartásnak luxus használati tárgyak járnak. Legalábbis ezt gondolja néhány termékfejlesztő a luxus világában. 

Louis Vuitton (LV) csapata nincs híján a kreatív gondolatoknak. Csak néhány közülük. Ha a háziasszony megvágná magát hagymaszeletelés közben, akkor bátran a vérző ujjára tekerhet egy LV sebtapaszt (a képen alul), mielőtt a LV szemetesbe dobná a lepucolt makói hagymahéjat.

foto: www.fashion.hu

Viszonyításként azért említsük meg ennek az anyagai vonzatait. Egy LV sebtapasz ára kb. 4000 forint. Tehát 200 Ft/ kg hagymaáron számolva 20 kg hagyma árát tekernénk a megsebzett ujjunk köré.

De ez még csak a jéghegy csúcsa. Vásárolhatunk LV elsősegélycsomag ládikát, óratartó-dobozt, karácsonyfadísz tárolására alkalmas tároló dobozt (!!!), LV labdákat… és határ a csillagos ég. 

Aki gyakrabban jár külföldön, és néha be-betér egy luxusüzletbe vagy akár egy outletbe, az elmúlt években megtapasztalhatta, hogy válság ide – válság oda, az árak gyakorlatilag “elszálltak”. Az ultraluxus márkák (Louis Vuitton, Chanel) vásárlói gyakorlatilag “árérzéketlennek” tekinthetők, és itt folyamatos az árak növekedése, messze el is szakadva a “a sima” luxus márkák (Armani, Prada, Gucci) áraitól.. A “Veblen-hatás” netovábbja: minél drágább, a vásárló annál biztosabb lehet, hogy egy nagyon szűk réteg kiválasztott tagja. A Hermés és a Luis Vuitton pl. soha nem áraz le egyetlen terméket sem.

A legtöbb dizájner brand az árak emeléséért a költségek növekedését okolja a nyilvánosság felé, kevésbé nyíltan inkább az adott márka luxus percepcióját próbálják minden erővel fenntartani. A Burberry tavaly ki is mondta, hogy az árait elsősorban a márka exluzivitásának megőrzése miatt emeli folyamatosan.

Bár a Boston Consulting Group felmérései szerint a válság utáni eladások növekedése folyamatosan csökken, a luxuscikkek 2010-es évi 11%.os növekedése mára 7%-ra esett, a legfőbb tanulság röviden, hogy a luxusmárkák azért drágák, mert drágák is akarnak maradni.

Forrás és teljes cikk: misterdivathaz.com 

A mikroökonomia is ismeri a sznob fogalmát. Nézzük, hogy mit is ért alatta!

Az áruk és szolgáltatások esetében az ár és a kereslet a legtöbb esetben úgy alakul, hogy minél drágább valami, annál kisebb rá a kereslet és csak keveset tudunk belőle fogyasztani. És persze minél olcsóbb, annál többet vásárolunk belőle. De ez nem érvényes minden esetben. Van egy fordított helyzet is:

Bizonyos fogyasztók a termék vagy szolgáltatás árának csökkenésével a fogyasztásuk, vásárlásuk visszafogásával válaszolnak. Ezt nevezi a közgazdaságtan sznob-hatásnak. Vagyis, ha van egy drága óra, és annak az ára elkezd csökkeni, akkor bizonyos fogyasztói kör számára már nem vonzó a termék megszerzése, mondván, hogy „mindenkinek lehet ilyen”.