Ezt roppant egyszerű bizonyítani a szláv szómódosítási szokások megfigyelésével. (...)
A szerda szó magyar szó. A sztreda pedig ennek sajátosan szlávos kiejtési változata. (Tudom, hogy régi tanokon felnőtt olvasók berzenkednek ezen, de tessék cáfolni a fenti bizonyítást, melyből sokkal több is kiderült, mint a szerda szó magyar eredete.)
Most pedig már csak az a kérdés, hogy mit jelent a szerda szó?
Mindenképpen a szer gyök áll szerda szóban, így összetétele: szer-da.
Ám a megfejtést nehezíti, hogy a szer gyöknek többféle jelentése van.
1) Fűszer, élelmiszer. Itt a szer valamiféle eszközt, használható alkalmatosságot jelent. Pl. szerszám: kézi szer. Tűzszerszám: tűzcsiholó eszköz. Régi szerkonyha: a gyógyszerészek konyhája. Így a szer akár portékát is jelenthet.
2) Szérű t-sz váltással lett a térű, azaz hely szóból.
3) Szer s-vel ejtve: sor. Mindkét kiejtéssel használjuk. Például pinceszer = pincesor. Egymást követik, sort alkotnak az események is. Innen a sors és a szerencse szó. Sors tehát: egymást követő események sor ahogyan a -szer, -szor, -ször is ezt jelenti. Pl. ötször, tízszer. Középszerű = középsorú. A sor, szer érthető úgy is, hogy előírások sora: a törvény szó a szervény sz-t változata. Előírt sorozatot jelent a szertartás is és így értendő a rendszer, szerkeszt stb. is. Ellentétes jelentéssel: szerte, szertelen. Szertelen = sortalan, nem alkot sort, azaz rendetlen.
4) Sor, szer egymáshoz tartozást, viszonyt is jelent, pl. szerv, szervez, szerez.Így már megértjük a szeret, szerelem, szerzetes, szerep, szerel szavak érteményét is. S azt is megértjük, hogy a szerel-em szóban miért állhat a szerel szó. („A mongolban szerel általában am. érzés; érzékenység; figyelem” – CzF.)
Ám mindebből nem derül ki, hogy a szerda szóban milyen érteménnyel szerepel a szer gyök. Nyújt azonban némi segítséget a szer után következő -da szórész, bár ez is kétesélyes.
Főnevet képez például a bor-da, gaz-da, hor-da, h-cs: csor-da szavakban.Helyet jelöl például az i-de, o-da, csár-da, kalo-da, Vár-da, Tor-da szavakban.
Így szerda szerhelyt jelentene, miáltal szertartásra, szerre is utalhat. (A szerdások, szeredások elnevezése bizonnyal csak kései, nevük abból adatik, hogy szerdai napokon is böjtölnek. Mint ahogyan a szombatos pedig szombatokon meleg ételt nem eszik.) Elgondolkodtató azonban a SZERDÁS szó másik jelentése: „A gömöri barkóknál am. táska” (CzF szótár), értsd: szertáska, melyben az élelmi-szer-eket hordják. Ugyanakkor: „SZERDAHELY, (1), (szerda-hely) ösz. fn. Több helység neve M. és E. országban. Régi oklevelekből lehetne csak biztosan meghatározni, ha vajjon e helyek onnan vették-e neveiket, mert holmi áruszerek vásárhelyei voltak?” Hiszen szer portékát is jelent.
Mindezek alapján szerda jelenthet szer, netán összejövetel, avagy szertartás napját is, de akár kirakódó vásár napját is. De ez még nem tiszta eredmény.
Nem sikerült ennél tovább jutnom a rendelkezésemre álló anyagok alapján. Annyi azonban világos, hogy a szerda szó pontos értelmét csakis a magyar nyelven belül találhatjuk meg.
Ám ehhez szükséges még tisztázni valamit:
Ugyanis zavaró lehet, hogy a szlávban a stred (szerd) középsőt jelent, s vasárnap-hétfő-kedd, valamint csütörtök-péntek-szombat között valóban középen van a szerda nevű nap. Ám nem középen lévő helyzetéről neveztetett el ez a nap, hanem fordítva: az által jelent középet a sztred, mert szerda a hét közepén van. Ugyanezt a fordított helyzetet látjuk majd alább a csütörtök és a négy számnév, valamint a péntek szó és a pent = öt számnév kapcsolatában is. S három hasonlóan fordított helyzet már egymást igazolja.
(Forrás: Varga Csaba)
Csötör a gyötör szóval azonos, melyből a gyötrelem. A Czuczor-Fogarasi szótárban: „CSÖTÖR, (1), (csöt-ör) áth. mn. csötör-t, vagy csötr-ött, htn. ~ni, v. ~eni. Cseter, csavar, teker, úgy fordít valamit, hogy csöt, cset hangot ad. Rokona: gyötör. GYÖTÖR, (gyöt-ör, öszvetett szónak is vétethetik gyö elembõl és tör igébõl, s jelentése: öszvenyomva v. öszvezúzva tör; megvan a cseh nyelvben is); áth. m. gyötör-t v. gyötrött, htn. ~ni v. gyötre-ni. Ragozásra nézve a hangugrató igék szabályait követi. V. ö. HANGUGRATÁS. Tulajdonkép am. gyűr, gyömöz, gyúr, fakgat, nyomkod. Innen átv. ért. kínoz, zaklat, nyugonni nem hagy. Öszvegyötörni valakinek ujjait. Kinzással, koplalással, veréssel gyötreni a foglyokat.”
E napon gyötörték Jézust, innen e nap neve: csötörtök. (A szó: csötör-t-ök, s a -t olyan szerepű, mint a han-t, cson-t szavakban, az -ök pedig mint például a szemöld-ök, törzs-ök, tör-ek szavakban.)
Mivel csötörtök a hét negyedik napja, így lett a négyes szám neve a szlávban: „szlovén csetvrtek, szerb tsetertek, cseh tswrtek” (CzF).
Így aztán eléggé mulatságosnak tűnik az ilyen történészi okfejtés: „korabeli arab és bizánci szerzők szerint szláv rabszolgákkal kereskedtünk, nyilván itt Etelközben is már elkezdődött a szláv hatás (szerda, csütörtök)”. Elképzelhető, hogy rabszolgák milyen mély nyelvi hatást tudnak kifejteni. Ez tehát feje tetejére állított világ.
Továbbá roppant árulkodó az is, hogy csak akkor lehet négy a csetvretek, ha hétfőtől számítjuk a hetet. Ha vasárnaptól, mint a római egyházi rend előírja, akkor e nap az ötödik nap, mint ahogyan a latinok fordításában Csötörtökhely: Quintoforum, ahol quint = 5. (CzF) De ezek szerint azok, akik elkészítették (és elfogadták) a tükörfordítást, tudták, hogy csütörtök számnév is, hiszen, lám, számnévként értelmezték, s nem „Dies Iovis forum”-nak” fordították. Vagyis csak akkor jelenthet négyet a csütörtök, ha a hét fője hétfő (s nálunk hangsúlyozottan a hét fője) s nem pedig vasárnap. Akik vasárnaptól kezdték a napot, semmiképpen sem kaphatták meg, hogy csötörtök = 4. Ez szerint a csetvertek, csütörtök nem a római egyház révén 4. Ekkor pedig azt gyaníthatjuk, hogy a háttérben nem a római-bizánci, hanem másféle ágon felnőtt kereszténység áll. A szláv eredet gondolata már csak ezért is törlendő.
Forrás: Varga Csaba
Mindenek előtt azonban tudni kell, hogy a bánt szó végén lévő -t itt sem 1. szám 3. személy ragja, hanem főnévvé teszi a gyököt, mint a par-t, szin-t, ker-et szavakban. A bánt szó eszerint kiegészült egy magánhangzóval: bánat, s ez a bánat szó.
Mint például ezek az ógörög szavak:
pentosz [pentoV] = bánat (az -osz kiesett mára, mint pl. a szírosz = sír esetében is)
pentikosz [pentikoV] = bánatékos, értsd: gyászos, gyászteli
pentheo(l) [pentew] = bánato(l), értsd: megsirat, meggyászol
Még hadd említsem meg, hogy a bán és a bűn azonos hangzású szavak s erkölcsi vonatkozásban szorosan összefüggnek. Együtt is használatosak: bűnbán-at. Angolból is ismert a penitence = bűnbánat szó, továbbá a penel = büntető szóban is pen = bűn. Ez még tovább igazolja az eddigieket. Ám ezen az úton ne haladjunk tovább, mert annyi mindenképp megállapítható máris, hogy joggal kereshettük a péntek szó magyarázatát a magyar nyelvben.
Pent-ek tehát bánat-ék.
Azaz a gyász napja.
Mert Jézus a hét e napján halt meg. Mivel ez az ötödik nap, így lett az öt neve is ez: pent, azaz bánat.
Természetesen felhozható, hogy az ógörögben öt = pénte [pέnte], a latinban ugyancsak: öt = pente, és ezek bizony régi nyelvek, Jézus születése előtt is már virágoztak. De ne feledjük, hogy az, amit mi ógörög és latin nyelvként ismerünk, amit a szótárban találunk, az már a legkésőbbi irodalmi nyelv. Vagyis volt éppen elég idő, hogy a bizánci, illetve a római egyház kifejtse a hatását e téren is.
Forrás: Varga Csaba
A szombat szóban az m hang vendéghang csak, ezt kivonva tehát a szabat szót kapjuk.
A Czuczor-Fogarasi szótárban: „Eredetileg héberűl sabbát, (,schabat’ igétõl, mely am. a munkától szünetelni)”. De bármely más helyen is kutatunk, ilyen meghatározásokat találunk: „A szombat szó (héber shabbath) nyugalmat, szünetet jelent.” „Sabbath a pihenés napja.”
Itt máris felrémlik, hogy szabbat, shabat nem a szabad szóval azonos-e?
Nézzük tovább, innen-onnan kiemelve az internetről: „Sabbath a pihenés napja. Hozzánk szláv közvetítéssel került, a szobota alakból fejlődött.” „Szombat: A magyarba a szláv nyelveken keresztül került: szerb subota, szlovén, szlovák sobota, amelyek a héber sabbath (pihenőnap) származékai.”
Csakhogy a szláv szobota (szoboda) = szabad, s a régi magyar szabada szóval azonos. Szabad l vendéghanggal: szlobod, így lesz szloboda = szabadság.
Így már alapos okkal feltételezhetjük, hogy szombat egész egyszerűen annyit tesz, hogy: szabad, ez alapján a héberben is e szóval azonos.
Tehát feltehetjük, hogy shabbath = szabad. Végső bizonyossághoz pedig akkor juthatunk, ha megfejtjük, hogy mit jelent a szabad szó valójában.
Megfejtendő tehát, hogy miért egyezik a szabad szó gyöke a szab szóval, s miért van köze a szabadnak a szabóhoz és a szabódóhoz?
A Czuczor-Fogarasi szótár hosszú magyarázatát itt nem idézhetem, csak összefoglalom a lényeget.
A szab gyöke: sza, sze mely a ta (mint távol, tova) gyök t-sz módosulata. Innen a sza-b, szá-j, szé-t, sza-k-ad, szó-r: mindegyik távolodást fejezi ki, ahogyan a seb (szélei távolodók) és a zseb is éppen ez a szó.
Eszerint a szabad szó távoltartást jelent, ahogyan a szabód-ik (szabadulni akar, távolságot tart) is ezt jelenti. Mint ünnepnap pedig: távol mindentől, munkától, pénztől, gépektől, kötelezettségektől stb., azaz szünetet, nyugalmat jelent.
Forrás: Varga Csaba
Szólj hozzá Te is!