PIKKELÉS KALKULÁTOR MUNKAVÁLLALÓKNAK

Felsőfokú tanulmányaim során találkoztam először a szükséglet hierarchiával vagy más néven Maslow piramissal, és egyből éreztem, hogy ezt a modellt nekem találták ki. Egyszerű, gyors, érthető, és sallangmentes. Miről szól ez modell? Arról, hogy szükségleteinknek van prioritása, és nem léphetünk egyről a kettőre, amíg egy alsóbbrendű szükséglet nincs kielégítve.

Gondoljunk csak bele, hogy már napok óta vagyunk egy sivatagban és nem ettünk, nem (vagy alig) ittunk. A legnagyobb problémánk az lesz, hogy nem kaptuk meg a beígért előléptetést? Ugye, hogy nem? Arra fogunk gondolni, hogy hol van az oázis, és próbáljuk menteni az életünket.

Az elsődleges szükségletek a hiány alapú szükségletek. Ezek a fiziológiai (éhség, szomjúság, anyagcsere…), a biztonsági (lakhatás, kiszámíthatóság…), a szeret, valahová tartozás (családban élni, valakihez tartozni, szeretve lenni…), és az elismerés (hírnév, önbecsülés…) szükséglete. Ha ezen szükségletek bármelyike nincs kielégítve, akkor nem tud az emberi természet ezen felülemelkedni, és nem tudunk a következő három, növekedési szükségletekre koncentrálni.

A következő szinten a kognitív (tudás, értés…), az esztétikai (szépség, harmónia…), és végül az önmegvalósítás szükséglete áll.

Hogy kinek és mit jelent az önmegvalósítás, azt mindenki saját maga dönti el. De szerencsére nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Egy tanítónő önmegvalósít, ha versenyre készít fel diákokat, és azok az első díjjal érkeznek haza. Egy sportoló önmegvalósítása, hogy kijusson az olimpiára és megnyerje azt. Míg mások akkor érzik önmegvalósítani önmagukat, ha vezetők lesznek egy nagy cégnél vagy saját vállalkozást virágoztatnak fel.    

Számos leírás van arra vonatkozóan, hogy milyen a jó önéletrajz, és hogyan kell megformázni, hogy a HR legalább egy pillantást vessen rá. Arról is elég bő szakirodalom van, hogy milyen a befutó motivációs levél. Jelen Tudtad-e rovatunk a legfőbb motivációs levél bakikra kívánja felhívni a figyelmet.

1. A motivációs levél arra szolgál, hogy a leendő munkaadó kapjon rólunk egy teljesebb képet. Egy jó lehetőség, hogy kommunikáljunk a levél olvasójával. Használjuk ki ezt az alkalmat, és „beszéljünk” a sorokban. Hibás az a motivációs levél, ami a mellékelt CV sorait idézi be. Főleg, ha azokat egy az egyben emeljük át.

2. Terjedelemben ne szálljunk el! Egy álláshirdetésre akár több száz jelentkező is írhat. Képzeljük el a HR-s munkatársat az első 50 CV és motivációs levél után… Törekedjünk a tömör fogalmazásra, de mindig vigyünk bele személyességet és saját stílust.

3. Ahogyan a CV-nél, úgy itt se hazudjunk! Egy kis marketingelés megengedett, de ennél többet ne nagyítsunk. Se a munkaadónak, se nekünk nem lesz jó hosszútávon, ha kiderül, hogy amit leírtunk, az nem a valóság.

4. A motivációs levélben mindig utaljunk vissza az álláshirdetés szövegére, és fogalmazzuk meg, hogy miért is vagyunk motiváltak az állás megszerzésére. Ugye a nevében is benne van, motivációs levél, tehát motiválót és motiváltan kell írni.

5. Ha ki tudjuk deríteni azt, hogy ki fogja személy szerint olvasni a levelet, akkor személyesen őt szólítsuk meg. A „Tisztelt Hölgyem/ Uram!” megszólítás nem annyira egyedi, és megint tucat megoldáshoz vezet.

6. Az a fránya helyesírás. Alapvető fontosságú, mégis sokan elrontják. Tessék elküldés előtt ellenőrizni a helyesírást, az ismétlődéseket, a vesszőket… Sok CV és motivációs levél kerül a „kukába” emiatt. Ne kövessük el ezt a hibát!

Reméljük sikerült pár hasznos tanácsot adnunk a levél megírásához. Sikeres álláskeresést! 

Mióta a munkaerőpiacon vagyok (és ez nem pár éve van már), azóta nem telt egy úgy egybefüggően 2-3 hónap, hogy ne néztem volna az aktuális álláshirdetéseket. Mindig is kíváncsi voltam, hogy mi zajlik épp a „húspiacon”. Aztán, ha találok valami igazán „ínycsiklandozót”, akkor be is adom a pályázatomat egy-egy hirdetésre. Így aztán nem ritka jelenség, hogy a mindennapi, stabil munkahelyemről el-elugrok egy állásinterjúra. Sokan azt gondolják, hogy ez komolytalan és miért játszok a jelenlegi munkaadómmal, és miért rabolom feleslegesen mások idejét. De én ezeket a vádakat visszautasítom, és érveim vannak arra vonatkozóan, hogy miért KELL (?) egy munkahelyről interjúkra járni akkor is, ha nem feltétlenül akarunk váltani a következő 1-2 évben.

1. Azzal, hogy böngészem az álláshirdetéseket, mindig tudom, hogy merre megy a munkaerőpiac és épp milyen szakmákból van hiány. Ez megfelelő impulzus arra, ha továbbképzést vagy fejlődési területet keresek magamnak.

2. Azzal, hogy a téma folyamatosan a szemem előtt van, mindig friss és aktuális az önéletrajzom. Ez még nem is olyan nagy előny, de az, hogy mindig csiszolok rajta, és minden esetben hozzá tudok írni valami új dolgot, engem is motivál.  

3. Az interjúk során nagyon sok embert lehet megismerni, és kiváló alkalom ez a szakmai beszélgetésekre. Nagyon sok információt lehet gyűjteni ezen alkalmak során, és beengedést biztosít bizonyos szintig más szervezetek működésébe, gondolkodásába. Ez nem ipari kémkedés. Ez önfejlesztés!

4. Azzal, hogy beszélünk az interjún a munkabérről és az elvárt fizetésről, visszaigazolást kapok arra, hogy mennyit érek én most a munkaerőpiacon forintban kifejezve. Ez azért fontos, mert néha látatlanul képesek vagyunk fellázadni az alacsony fizetésünk miatt, egyébként pedig kiderül, hogy a „piac” a fele fizetést sem adná meg nekünk.

5. Az önbecsülésemet és az önértékelésemet nagyon meg tudja dobni, és akár több hónapnyi lendületet is ad, ha a befutók között lehetek egy pozícióra.

6. Fontos szempont számomra, hogy az interjúzással gyakorlom az interjú szituációt. És mivel nem vagyok szorult helyzetben, ezért kiváló lehetőség arra, hogy nyugalomban, feszültségmentesen, de mégis élesben gyakoroljam a beszélgetést. Óriási előnyt jelent az interjú rutin.

Személy szerint mindenki maga dönti el, hogy mennyire figyeli maga körül a munkaerőpiaci változásokat. De én mindenkit arra biztatnék, hogy legyen felkészült, naprakész és semmit ne bízzon a véletlenre!

Nem tudod, hogy keveset vagy sokat keresel? Átlag alatt vagy átlag felett? Kalkulációnk segítségével megtudhatod!