A szóda ezzel szemben a csapból folyó ivóvíz szénsavval dúsított formája. (Azt azért hozzá kell tenni, hogy Magyarország abban a helyzetben van, hogy nagyon sok konyhai csapból ásványvíznek megfelelő, ásványokban gazdag víz folyik.)
A szóda 2013-ban Hungarikumnak, magyar különlegességnek lett minősítve. A szóda először Londonban került forgalomba 1770-es évek derekán köszönhetően az angol kísérletezőknek. A szóda szabadalom 1809-ben született meg Dublinban, de az első szódásszifon csak 1813-ban készült el, és került forgalomba.
Jedlik Ányos volt az, aki tökéletesítette a szódásszifont, és megtalálta a megfelelő megoldást arra, hogy hogyan lehet iparosítani a szódagyártást, azaz akkori nevén a szikvízgyártás. Ekkor még üveg szódásszifonok voltak, és nem lehetett otthon elkészíteni a szódát, hanem a szikvizet szállító lovas kocsikról lehetett venni, és környezetbarát módon az üres üveget visszacserélni.
A XX. század második felében már megjelentek a háztartásokban a fémből készült szódásszifonok. Ez után már csak azon ment a családi veszekedés, hogy ki csináljon szódát. Hogy ezt a feszültséget is oldja a kereskedelem, forgalomba jöttek a 2000-es években a műanyag szódásszifonok, melyeket töltve vásárolhatunk meg a boltokban.
A szóda jelentősége és fogyasztott mennyisége jelentősen csökkent az ásványvíz, mint helyettesítő termék megjelenésével.
Jedlik magával vitt egy üveg szódát, hogy bemutassa legújabb találmányát. Innen kezdve pedig már adott volt, hogy az őszi munkában igyanak egy-két szódával dúsított bort, azaz spriccert. Spriccer a szóda hangjára utaló, németes hangzású szó volt, amivel a bor és a víz elegyét fejezték ki.
Nem kellett több a szomszéd szőlősorban tartózkodó Vörösmartynak – még jó, hogy Őt is meghívták a szüretre – nem hagyta magyar lelkét nyugodni ez a germános hangzás. Olyan magyaros szót keresett, ami szintén visszaadja az ital „hangját”, így született meg a fröccs szavunk.
Bármelyik borvidéken is jártam, a válasz egyöntetű volt: „Szeretem a fröccsöt! Én is szoktam inni.”. Aztán egy vagy több hosszú beszélgetés után jött a lényeg, amikor is kiderült, hogy az adott gazda miből, és hogyan fogyasztja ezt a megosztó(?) nedűt.
1. Fröccsöt inni csak kiváló borból szabad! Gyenge minőségű, esetleg „pancs” bort lehetőleg se tisztán, se szódával ne fogyasszunk.
2. Óborból, aszúból, édes borból, testes vörösből sose igyunk fröccsöt. Ezek a borok mást tudnak, más miatt szeretjük őket. Ha mégis vörös fröccsre vágyunk, akkor egy könnyű kadarkát válasszunk. De, ha lehet, akkor inkább rozé vagy fehér fröccsöt fogyasszuk. Fehér borok közül is a könnyed, jó zamatú, reduktív borokat igyuk fröccsnek. Így például az olaszrizlinget, az Irsai Olivért vagy a királyleánykát öntsük nyakon szódával.
2. Fröccsöt mindig hidegen igyuk. Egyesek szerint pincehidegen a legfinomabb, de azért a hűtőben hűtött bor és szóda kombinációt se vessük el.
3.Fröccsöt mindig szódával igyunk. Az igazi „vágós” szóda, vagyis szénsavban gazdag, adja meg azt a frissítő fröccs hatást, amire vágyunk.
4. És ennél is, mint minden alkoholnál, a mérték a pohár és nem a vödör. Fogyasszunk jót, fogyasszuk egészséggel, de mértékkel!
Kalkulátorunk segítségével megtudhatod, hogy mennyi alkoholt ihatsz egy nap.
Szólj hozzá Te is!