Az első ipari forradalom ugyan kezdetben jelentős társadalmi ellenállást váltott ki, végül azonban alapjaiban alakította át a gazdaságot és a munkavégzést, miközben a termelékenység és az életminőség javulásához is hozzájárult.

Ez a történelmi párhuzam ma is sokat elárul a technológiával kapcsolatos félelmekről. Az 1811-es luddita mozgalom a képzett kézművesek tiltakozása volt a gépek ellen. A mesterséges intelligencia hasonló szerepet tölt be a szellemi munkában, mint egykor a gőzgép a fizikai erőkifejtésben.

A szenet és a vasat ma adat és villamos energia váltja fel, az izmok helyett pedig a gondolkodás egy része válik automatizálttá. Napjainkban a kreatív és szellemi foglalkozásúak közül sokan élik át ugyanezt a szorongást, ahogy az AI-t egyre több területen használják.

Az AI fejlődésének korlátai ma elsősorban fizikaiak: az energia, a víz és az infrastruktúra a legkritikusabb tényezők. Az AI-korszakban ezért nem feltétlenül azok kerülnek előnybe, akik a leggyorsabban telepítik a modelleket, hanem azok, akik megfelelő, ellenálló és hatékony infrastruktúrát építenek mögéjük.

A villamos energia az AI-forradalom üzemanyaga. Hiába válnak egyre hatékonyabbá az AI-eszközök, az alacsonyabb költségek révén összességében mégis nő az energiafogyasztás, mivel a mesterséges intelligencia egyre több területen válik üzletileg nyereségessé.

A robbanásszerűen növekvő energiaigényt jól szemlélteti az a tény, hogy egy adatközpont nagyjából 18 hónap alatt felépíthető, miközben a bővített áramátviteli infrastruktúra kiépítése akár tíz évet is igénybe vehet.

Az energiakérdés mellett kevesebb szó esik a vízről, amely az AI-infrastruktúra fejlesztésének egyik legkeményebb korlátjává válik. A legtöbb esetben egy új adatközpont életképessége nemcsak az energiaellátástól függ, hanem attól is, hogy a helyi vízrendszer képes-e kiszolgálni a hűtési és üzemeltetési igényeket.

A víz így a fenntarthatóság mellékszereplőjéből stratégiai tényezővé lép elő. A kedvező vízrajzi adottságokkal és hatékony vízgazdálkodással rendelkező országok az aranyhoz vagy a fosszilis energiakészletekhez hasonló komparatív előnyre tehetnek szert.

2050-re az AI és a digitalizáció várhatóan gyökeresen átalakítja a termelékenységet és az erőforrás-hiány természetét. A legfontosabb várható változások:

- Termelékenységi ugrás: az AI hozzájárulhat a négynapos munkahét széles körű elterjedéséhez.

- Gazdasági szerkezet: a munkakörök mintegy 40%-át érintheti az AI, de sok esetben inkább kiegészítésről lesz szó, nem teljes kiváltásról.

- AI-szuverenitás: a geopolitikai verseny középpontjába az infrastruktúra és a technológiai önállóság kerül.

Az AI át fogja alakítani a termelékenységet, a szakmákat és a geopolitikai erőviszonyokat. Ha az infrastruktúra, a szabályozás és a munkaerő alkalmazkodása elmarad a technológia fejlődési ütemétől, társadalmi ellenállás, hálózati túlterhelés és bizalmi válság alakulhat ki. Ha viszont ezek együtt fejlődnek, az AI jelentős jóléti és kreatív potenciált szabadíthat fel.

A Kyndryl Agentic Service Management megközelítése és Kyndryl Agentic AI Framework rendszere abban segíti a vállalatokat, hogy a kísérleti AI-projektekből stabil, skálázható működés jöjjön létre. (Szerző: Tóth András, Country Managing Director, Kyndryl Hungary)