A nyugdíjszámítás jogi alapját a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény adja. A bemutatott szabályok tehát egy korábban elfogadott, jelenleg hatályos törvény rendelkezései; a megadott tájékoztató nem egy most megszavazott nyugdíjreformot ismertet.
Két ember azonos fizetéssel is eltérő nyugdíjat kaphat
A nyugdíj megállapításánál a kereseti előzményeket és az elismert szolgálati időt együttesen vizsgálják. Ezért két, azonos utolsó fizetéssel nyugdíjba vonuló dolgozó ellátása között jelentős különbség lehet.
Az egyikük hosszabb szolgálati időt szerezhetett, vagy korábban magasabb, járulékfizetéssel érintett jövedelemmel rendelkezhetett. A másikuk életpályájában hosszabb kihagyások, alacsonyabb keresetű időszakok vagy a nyugdíjszámításnál arányosítandó jogviszonyok szerepelhetnek.
A nyugdíj tehát nem az utolsó munkabér meghatározott százaléka, hanem a jogszabály szerint kiszámított átlagkeresetből és a szolgálati időhöz rendelt szorzóból áll össze.
Melyik időszak kereseteit veszik figyelembe?
A nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkeresetet főszabály szerint az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdőnapjáig megszerzett, figyelembe vehető keresetekből és jövedelmekből határozzák meg.
A számítás több lépésből áll. A bruttó kereseteket a nyugdíjszabályok szerint nettósítják, majd a korábbi évek kereseteit valorizációval a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjéhez igazítják. Ez biztosítja, hogy a régebbi fizetések ne pusztán az évtizedekkel korábbi névértékükön szerepeljenek a számításban.
Magasabb átlagkeresetnél degressziót, vagyis sávos korlátozást is alkalmaznak: a 372 000 forintig terjedő rész teljes egészében, a 372 000 és 421 000 forint közötti rész 90 százalékban, a 421 000 forint feletti rész 80 százalékban számít bele. A korlátozás az egyes keresetrészekre vonatkozik.
Ennyi jár a szolgálati idő alapján
A nyugdíj összegének meghatározásakor a számításhoz figyelembe vehető szolgálati idő teljes éveihez rendelt százalékot alkalmazzák. Húsz évhez 53 százalék, harminc évhez 68 százalék, negyven évhez pedig 80 százalék tartozik.
| A nyugdíj összegéhez figyelembe vehető szolgálati idő | A nyugdíjalapként figyelembe vett havi átlagkereset százaléka |
|---|---|
| 15 év | 43% |
| 16 év | 45% |
| 17 év | 47% |
| 18 év | 49% |
| 19 év | 51% |
| 20 év | 53% |
| 21 év | 55% |
| 22 év | 57% |
| 23 év | 59% |
| 24 év | 61% |
| 25 év | 63% |
| 26 év | 64% |
| 27 év | 65% |
| 28 év | 66% |
| 29 év | 67% |
| 30 év | 68% |
| 31 év | 69% |
| 32 év | 70% |
| 33 év | 71% |
| 34 év | 72% |
| 35 év | 73% |
| 36 év | 74% |
| 37 év | 75,5% |
| 38 év | 77% |
| 39 év | 78,5% |
| 40 év | 80% |
| 41 év | 82% |
| 42 év | 84% |
| 43 év | 86% |
| 44 év | 88% |
| 45 év | 90% |
| 46 év | 92% |
| 47 év | 94% |
| 48 év | 96% |
| 49 év | 98% |
| 50 vagy több év | 100% |
A táblázat forrása a Magyar Államkincstár öregségi nyugdíjról szóló tájékoztatója.
A táblázatból látható, hogy egy további szolgálati év hatása nem minden életpályaszakaszban azonos. Harmincról harmincegy évre a szorzó egy százalékponttal nő, negyvenről negyvenegy évre viszont két százalékponttal.
Számítási példa: mennyit jelent öt további év?
Tegyük fel, hogy a nyugdíj alapjaként figyelembe vett havi átlagkereset — az előírt számítási lépések után — 350 000 forint. A táblázat szerinti alapösszeg ekkor:
| Szolgálati idő | Alkalmazott szorzó | Számított havi nyugdíj |
|---|---|---|
| 35 év | 73% | 255 500 Ft |
| 40 év | 80% | 280 000 Ft |
| 45 év | 90% | 315 000 Ft |
Azonos nyugdíjalap mellett a 35 és 40 év közötti különbség havi 24 500 forint, a 40 és 45 év közötti különbség pedig havi 35 000 forint.
Ez szemléltető számítás: egy tényleges életpályában a további munkavégzés az átlagkeresetet is módosíthatja, és egyéb egyéni körülmények is befolyásolhatják az eredményt.
Mikor számít kevesebbnek egy ledolgozott év?
A nyugdíj összegének meghatározásakor arányos szolgálati időt kell alkalmazni bizonyos esetekben, ha a járulékfizetés alapjául szolgáló kereset vagy jövedelem nem éri el a minimálbért.
Ez érintheti:
- a részmunkaidős foglalkoztatást;
- a korábbi főállású kisadózói jogviszonyt;
- a kisadózó vállalkozói jogviszonyt;
- az őstermelői jogviszonyt.
A részmunkaidő önmagában nem jelent automatikusan rövidebb szolgálati időt a nyugdíjszámításnál: a döntő körülmény az, hogy a figyelembe veendő járulékalap eléri-e a minimálbért.
Az arányosításnál a járulékalap és a minimálbér egymáshoz viszonyított nagysága számít. Emiatt külön kell kezelni a nyugdíjjogosultsághoz elismert időt és a nyugdíj összegének kiszámításához felhasználható időt: a kettő nem minden esetben azonos.
A korhatár utáni munkavégzés külön növelést hozhat
Külön szabály vonatkozik arra, aki legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, és a rá irányadó nyugdíjkorhatár betöltése után, a nyugdíj megállapítása nélkül további szolgálati időt szerez.
Ebben az esetben minden további 30 nap után a kiszámított öregségi nyugdíj 0,5 százalékának megfelelő növelés jár. Például 360 nap ilyen szolgálati idő 6 százalékos növelést jelent.
Ha az egyébként kiszámított nyugdíj 280 000 forint, a 6 százalékos növelés havi 16 800 forinttal emeli azt, így az ellátás 296 800 forint lehet.
A növelés alapja a kiszámított nyugdíj összege. E szabály alkalmazásával a megállapított ellátás a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkeresetet is meghaladhatja. A kedvezmény feltétele a nyugdíj megállapítása előtti, korhatár utáni szolgálatiidő-szerzés; a már megállapított nyugdíj melletti munkavégzésre ez a szabály nem alkalmazható.
A kereseti adatok és a szolgálati idő együtt döntőek
A várható nyugdíj megbecsüléséhez ezért az utolsó fizetésnél jóval több információ szükséges. Meghatározóak a korábbi járulékköteles keresetek, az átlagkereset számításának szabályai, valamint a nyugdíj összegéhez ténylegesen figyelembe vehető szolgálati évek.
Egy hiányzó kereseti adat vagy egy arányosítással érintett időszak az induló nyugdíj összegére is hatással lehet. A nyugdíjba vonulás előtti tervezés egyik legfontosabb alapja ezért a nyilvántartott életpályaadatok és az elismert szolgálati idő pontos ismerete.
