A MEKH elnöke hangsúlyozta: az energiaátmenet következő szakaszának sikerét már nem önmagában csak az új kapacitások kiépítése, hanem a reziliens, rugalmas és versenyképes energiarendszer kialakítása határozza meg.
„Három nagyon jelentős stresszteszten ment át a magyar energiarendszer 2026-ban, és a három krízis három különböző tanulsággal szolgált” – mondta Juhász Edit.
Januárban a rendkívüli hideg okozott keresletoldali sokkot, 8182 MW-os rendszerterhelési csúccsal és legfeljebb 427 euró/MWh-s piaci árral.
Júniusban regionális szűkösség alakult ki a hőkupola és a nyugat-európai hiány hatására, 7488 MW-os terhelési csúccsal és 759 euró/MWh-s maximális árral.
Augusztusban a termeléskiesés kínálati sokkot okozott, ekkor az import részaránya mintegy kétharmadra emelkedett, a legmagasabb piaci ár pedig elérte az 540 euró/MWh-t.
A MEKH elnöke kiemelte: a fizikai rendszerstressz és a piaci szűkösség nem ugyanaz, ezért kezelésük is eltérő megközelítést igényel. A megoldás egyik kulcsa a kínálati oldali és fogyasztói alkalmazkodóképesség erősítése.
Juhász Edit szerint a 2027/2028-as tél új kockázati környezetet teremt a földgázpiacon is, ezért arra külön ellátásbiztonsági felkészülés szükséges. A jelenlegi helyzet stabil, ugyanakkor törékeny: a hazai gáztárolók töltöttsége meghaladja a 76 százalékot, a TTF ár viszont mintegy 75 euró/MWh, miközben a legjelentősebb importirányt érinteni fogják a REPowerEU hatásai, s a geopolitikai konfliktusok lezáratlansága tovább növeli a kockázatokat.
A MEKH munkacsoporti egyeztetéseket indított, amelyek az előrejelzés, a felkészülés, a piaci válasz, a végső mentés és a helyreállítás kérdéseit vizsgálják. A cél, hogy az év végére konkrét javaslatok szülessenek a magyar energiarendszer ellenállóképességének növelésére.
A tagállamok regionális munkacsoporti vizsgálataival párhuzamosan elindította a Hivatal a hazai gázoldali kockázatkészültségi és cselekvési terv újradolgozását is, melynek során az infrastruktúra-alapú megközelítés mellett a forrásalapú kockázatok értékelésére és kezelésére is hangsúlyt kell helyezni.
A rugalmasság növelésében meghatározó szerepe van a hálózatfejlesztésnek és a tárolásnak is. A hálózati csatlakozás az energetika hiánycikke lett, ezért a szűkössé vált infrastruktúra új kapacitáselosztási logikát igényel; ennek lesz az első éles próbája a széltender.
2030-ig mintegy 500 milliárd forint új uniós forrás állhat rendelkezésre rendszerfejlesztésre, miközben a tárolói kapacitás 2021 és 2026 között 11 MW-ról 984 MW-ra nőtt és a beadott engedélykérelmek alapján tovább növekedik.
A következő években a hálózatfejlesztés mellett a rugalmassági piacdesign és a megfelelő ösztönzők egyre fontosabbá válnak, s a versenyképesség szempontjából felértékelődik a tarifák szerepe is. Az időbeli és okozathelyes árjelzések, a zónaidős tarifák és a teljesítményarányos díjak révén a fogyasztás az olcsóbb időszakokra helyezhető át, ami csökkentheti a csúcsterhelést és a szükséges hálózati beruházásokat is.
A változó környezetben ezért még aktívabb és láthatóbb szabályozói jelenlétre van szükség, különösen a piacintegritás és a verseny élénkítése területén. „Az energiaátmenet következő szakaszának sikerét önmagában nem az fogja eldönteni, hogy hány MW új kapacitást építünk, hanem az, hogy ezekből mennyire ellenálló, rugalmas és versenyképes energiarendszert tudunk működtetni” – hangsúlyozta Juhász Edit.
A MEKH elnöke szerint a regulátor egyik legfontosabb feladata, hogy elősegítse a szűkös erőforrások olyan optimális allokációját, amely a lehető legnagyobb rendszerértéket teremti meg a lehető legalacsonyabb fogyasztói költség mellett.
