Egy 120 literes villanybojler példáján megmutatjuk, mi történik a tartályban, mekkora többletköltség jöhet szóba, és hogyan állapítható meg, valóban a vízkő okozza-e a problémát.

A rövid válasz: nincs minden bojlerre érvényes százalék

Önmagában a vízkövesedés tényéből nem állapítható meg, mennyivel nő egy villanybojler áramfogyasztása. A közvetlen hatás egyes készülékeknél csekély vagy mérési hibahatáron belüli lehet, míg súlyos lerakódás és kapcsolódó működési problémák mellett már mérhető eltérés jelentkezhet.

A Pacific Northwest National Laboratory amerikai kutatóintézet szakirodalmi összefoglalója az elektromos tárolós vízmelegítőknél a vízkeménység közvetlen hatásfokhatását elhanyagolhatónak jellemzi, miközben a jelentős üledékfelhalmozódást már műszaki kockázatként kezeli. Ez nem jelenti azt, hogy a vízkövet figyelmen kívül lehet hagyni: inkább azt, hogy a fogyasztás, a működőképesség és az élettartam külön kérdés. 

Ezért szakmailag nem indokolható olyan általános kijelentés, hogy minden vízköves 120 literes bojler pontosan 15, 25 vagy 30 százalékkal többet fogyaszt.

Mi történik a bojlerben, amikor vízkő rakódik le?

A vízben oldott ásványi anyagok egy része melegítés közben kiválhat. A lerakódás megjelenhet a fűtőbetét felületén, a tartályban és a vízjáratokban, a leváló darabok pedig összegyűlhetnek a készülék alján.

A fűtőbetéten kialakuló vízkőréteg akadályozza a hő átadását a környező víznek. Ebből azonban nem következik automatikusan, hogy ugyanekkora arányban több villamos energia szükséges a víz felmelegítéséhez.

Egy hagyományos villanybojlernél ugyanis a fűtőbetét a tartályon belül termeli a hőt. A vízkő miatt a fűtőelem magasabb hőmérsékleten működhet, de az energia jelentős része továbbra is a tartályba és a vízbe jut. A hő nem tűnik el attól, hogy nehezebben halad át egy lerakódott rétegen.

A Battelle kutatóintézet Water Quality Association számára készített vizsgálatában az elektromos tárolós vízmelegítők vizsgált fűtési hatásfoka nem romlott számottevően a vízkövesedés során. A kutatók ugyanakkor kiemelték a fűtőelem magasabb üzemi hőmérsékletét és az ebből következő élettartam-kockázatot. Ez a vizsgálati hatásfok nem azonos a teljes háztartási melegvíz-rendszer hatásfokával, amelyben a tárolási és csővezeték-veszteségek is szerepelnek. 

Mit mutatnak az eltérő kutatási eredmények?

A kép nem teljesen egységes. Az amerikai energiaügyi minisztérium oldalán közzétett másik vizsgálatban egy erősen vízköves elektromos vízmelegítő a névleges értékhez képest körülbelül 8 százalékkal gyengébb hatásfokot mutatott.

A szerzők azonban nem tekintették bizonyítottnak, hogy az eltérést kizárólag a vízkő okozta, és további vizsgálatot javasoltak. Ez tehát nem olyan eredmény, amelyből kijelenthető: „egy vízköves bojler átlagosan 8 százalékkal több áramot fogyaszt”. 

Ráadásul a hatásfok csökkenése és a fogyasztás növekedése matematikailag sem azonos. Azonos hasznos hőmennyiség mellett például 8 százalékos relatív hatásfokromlás körülbelül 8,7 százalékos energiaigény-növekedést jelentene.

A kutatási eredményekből az következik, hogy mérni kell, nem pedig automatikusan százalékot rendelni a vízkő látványához.

A példánk: 120 literes bojler egy háromfős háztartásban

Vegyünk egy szemléltető, háromfős háztartást, amelyben egy 120 literes, 1,8 kW teljesítményű villanybojler biztosítja a meleg vizet. A család naponta összesen 150 liter, 40 °C-os kevert vizet használ zuhanyzáshoz, kézmosáshoz és egyéb célokra.

A számításban a bejövő hideg víz 15 °C-os. A tartály és a közeli szerelvények hőveszteségének pótlására napi 1,3 kWh-t feltételezünk. Ez modellezési adat, nem minden 120 literes készülékre érvényes érték.

A méret és a teljesítmény reális: a HAJDU Z ErP termékcsalád 120 literes változatánál a gyártó 1,8 kW teljesítményt és 15-ről 65 °C-ra történő felfűtésre 4,2 órát ad meg. A konkrét készülék adatai azonban mindig elsőbbséget élveznek az általános példákkal szemben. 

Fontos, hogy 150 liter kevert víz nem 150 liter, tartályból kivett forró vizet jelent. A zuhanynál a bojlerből érkező meleg vizet hideg vízzel keverjük, ezért a felhasználható kevertvíz-mennyiség meghaladhatja a tartály térfogatát.

Mennyi a bojler fogyasztása a számítási példában?

A vízmelegítés elméleti energiaigénye egyszerű képlettel becsülhető:

Energiaigény = vízmennyiség × hőmérséklet-emelkedés × 0,001163

A vízmennyiséget literben, a hőmérséklet-emelkedést Celsius-fokban megadva az eredmény kilowattórában értendő.

A példabeli háztartás napi vízmelegítési energiaigénye:

150 × (40 − 15) × 0,001163 = 4,36 kWh.

Ehhez hozzáadjuk a feltételezett napi 1,3 kWh hőveszteséget:

4,36 + 1,3 = 5,66 kWh naponta.

Ez egy 30 napos hónapban körülbelül 170 kWh fogyasztást jelent. A hosszabb csőhálózat vesztesége és az eltérő használati körülmények módosíthatják az eredményt.

Ez a 170 kWh lesz az összehasonlítás alapja. Nem országos átlag, hanem egy világosan meghatározott háztartási példa.

Mit jelentene 5, 10 vagy 20 százalék többletfogyasztás?

Az alábbi táblázat azt mutatja meg, mekkora eltérést jelentene különböző mértékű, ténylegesen kimért többletfogyasztás.

A százalékok kizárólag számítási forgatókönyvek: nem a vízkövesedés bizonyított vagy jellemző hatásai.

A költségekhez két szemléltető egységárat használunk: kerekítve 36 Ft/kWh-t, valamint az A1 tarifa kedvezményes mennyiség feletti, 70,104 Ft/kWh-s árát. Az utóbbi az MVM Next tájékoztatásában szereplő bruttó fogyasztásarányos díj. 

A példabeli 10 százalékos többlet tehát havonta 17 kWh. Tizenkét hasonló hónappal számolva ez évi 204 kWh, amely a két bemutatott egységárral 7344, illetve körülbelül 14 301 forint.

Vezérelt B tarifán más egységárral kell számolni. A tényleges többletköltséget mindig az határozza meg, hogy a plusz fogyasztás melyik tarifán és melyik ársávban jelenik meg; a változatlan alapdíj nem a vízkövesedés többletköltsége.

Ha tovább fűt, akkor biztosan több áramot fogyaszt?

Ha ugyanaz a fűtőbetét ugyanakkora teljesítménnyel ténylegesen hosszabb ideig működik, akkor több energiát használ fel. De ebből még nem következik, hogy kizárólag a vízkő a felelős.

Egy 1,8 kW-os fűtőbetét napi félórányi többletműködése:

1,8 × 0,5 = 0,9 kWh naponta, vagyis 30 nap alatt 27 kWh.

A felfűtés megkezdésétől a befejezéséig eltelt idő azonban nem feltétlenül azonos a fűtőbetét tényleges bekapcsolási idejével. Vezérelt áramellátásnál ellátási szünet, szabályozási probléma esetén közbenső lekapcsolás is történhet.

A hosszabb felfűtés mögött hidegebb bejövő víz, magasabb termosztát-beállítás, közbeni melegvíz-vételezés vagy kisebb tényleges fűtőteljesítmény is állhat. A felfűtési idő önmagában nem helyettesíti a kWh-mérést.

Mi okozhat a vízkőnél is nagyobb változást?

A példabeli háztartásban már a vezetékes víz szezonális lehűlése is látványos különbséget okozhat. Ha a napi 150 liter használati vizet 15 °C helyett 10 °C-ról kell 40 °C-ra melegíteni, a többletigény:

150 × 5 × 0,001163 = 0,87 kWh naponta.

Ez 30 nap alatt körülbelül 26 kWh pluszfogyasztás, ami a 170 kWh-s kiinduló értékhez képest mintegy 15 százalék. Mindez változatlan vízkövesedés és azonos vízhasználat mellett is bekövetkezhet.

Hasonlóan jelentős hatása lehet annak, ha a család naponta 30 literrel több 40 °C-os vizet használ. A 15 °C-os hideg vízzel számolt többlet ilyenkor szintén körülbelül napi 0,87 kWh.

A magasabb tárolási hőmérséklet növelheti a készenléti veszteséget, a melegvíz-szivárgás pedig folyamatos újrafűtési igényt okozhat. Ezeket a körülményeket érdemes ellenőrizni, mielőtt a teljes fogyasztásnövekedést a vízkő számlájára írjuk.

Hogyan derül ki, mennyit takarított meg a vízkőtelenítés?

A legjobb módszer a karbantartás előtti és utáni, összehasonlítható fogyasztásmérés. Ehhez lehetőleg egy-két hetes időszakokat érdemes vizsgálni, közel azonos vízhasználattal, azonos hőfokbeállítással és hasonló bejövővíz-hőmérséklettel.

Ha a külön vezérelt mérő csak a bojlert látja el, annak mérőállásai jól használhatók. Több készülék közös mérése esetén külön almérő szükséges a bojler fogyasztásának elkülönítéséhez. Fix bekötésű berendezésnél ezt szakember alakítsa ki.

Tegyük fel, hogy a karbantartás előtt napi 5,9 kWh, utána pedig 5,6 kWh fogyasztást mérünk. Az eltérés napi 0,3 kWh, vagyis körülbelül 5,1 százalékos csökkenés.

Ez azonban csak akkor tulajdonítható megalapozottan a beavatkozásnak, ha a használati körülmények valóban hasonlóak. Ha a szerelő a vízkőtelenítés mellett termosztátot is cserélt vagy szivárgást javított, akkor az eredmény a teljes karbantartás hatását mutatja.

Az első, leürítés utáni teljes felfűtést külön kell kezelni: annak energiaigénye nem hasonlítható közvetlenül egy szokásos napi utánfűtéshez.

Akkor is fontos a karbantartás, ha alig csökken a villanyszámla?

Igen. A bojler vízkőtelenítésének értékét nem kizárólag a megtakarított kilowattórák adják.

A lerakódás fokozhatja a fűtőelem hőterhelését, kedvezőtlenül befolyásolhatja a működést, és súlyos esetben vízjáratok szűküléséhez vezethet. A karbantartás alkalmat ad a korrózióvédő anód, a tömítések, a szabályozás és a biztonsági szerelvények ellenőrzésére is.

A pattogó, sercegő hang, a szokatlan lekapcsolások vagy a megváltozott melegvíz-ellátás indokolhatják a vizsgálatot, de egyik tünetből sem számítható ki önmagában a vízkő mennyisége vagy a többletfogyasztás.

A karbantartási gyakoriságot a gyártói előírás, a helyi vízminőség és a használat intenzitása alapján kell meghatározni. A vízkő elleni védekezés nem merülhet ki a tartály tartósan langyos üzemeltetésében: a készülék higiéniai előírásait is követni kell.

Összegzés: mennyivel fogyaszt többet a vízköves 120 literes bojler?

Erre nincs minden háztartásban érvényes számszerű válasz. A vízkő ronthatja a hőátadást és növelheti a meghibásodás kockázatát, de a hagyományos elektromos tárolós bojlernél ebből nem következik automatikusan 20–30 százalékos többletfogyasztás.

A bemutatott háztartási modellben a bojler havi fogyasztása körülbelül 170 kWh. Ha összehasonlítható méréssel 10 százalékos többlet igazolható, az havi 17 kWh pluszt jelent, amelynek költsége az alkalmazott egységártól függ. Ugyanekkora vagy nagyobb eltérést azonban a hidegebb vezetékes víz és a megváltozott fürdési szokások is okozhatnak.

A megalapozott következtetéshez ezért fogyasztásmérés és műszaki állapotfelmérés egyaránt szükséges. A karbantartás akkor is fontos lehet, ha a villanyszámlán végül csak kisebb megtakarítás látható.