Ha a vadról van szó, a magyar autóvezetők többsége teljesen tájékozatlan. Különösen nagy veszélyforrást jelenthetnek az őszi-téli hónapokban, amikor az emberi közlekedés csúcsidőszakai egybe esnek a vad mozgási idejével.

Ilyenkor többféle, akár csoportban közlekedő fajjal is találkozhatunk az erdővel-mezővel szegélyezett utakon. Utánajártunk, hogyan tudjuk elkerülni az ütközést.

Már júliusban elindul a vadgázolások szezonja: habár a vad az év bármely szakaszában szembejöhet velünk, ilyenkor számos faj párzási időszaka zajlik - hívja fel rá a figyelmet Kőrös András, a Groupama tanpálya szakmai vezetője, a VIONN GO vezetéstechnikai szakértője.

“A vad a fényviszonyokhoz alkalmazkodva éli az életét, így az év sötétebb időszakában gyakrabban kerülnek az utunkba. Az őzek párzási időszaka már július második felében megkezdődik, míg a szeptember a gímszarvasok, október a dámszarvasok szezonja.

Ezután pedig a vaddisznók következnek” - mondja a szakértő, aki azt is kiemeli, hogy míg az őzek általában külön közlekednek, a gím- és dámszarvas valamint a vaddisznó esetében csapatokkal, illetve kondákkal kell számolnunk.

De mi a helyzet, ha már elkerülhetetlen az ütközés? 

Ebben az esetben törekedjünk arra, hogy az intenzív fékezés mellett az állat mögé húzzuk a járművet. Ha el is ütjük, akkor sem mindegy, hogy telibe kaptuk középre, a szélvédőre, vagy oldalra penderül, és az út szélére zuhan.

Az állat mindenképpen rosszul jár, de az autóban és a vezetőben is súlyos kárt tehet. Rossz hír, hogy 90 km/óra feletti tempónál már reagálni sem lesz időnk, azaz fékezés és kormányzás nélkül fogunk találkozni a vaddal.

“A gímszarvas a motorháztetőn landolhat, ha elütjük, de 100 kilométer/órás sebesség mellett akár egy ötkilós mezei nyúl is kitépheti alólunk a futóművet. Egy többszáz kilós, agancsos szarvas pedig akár a szélvédőt is áttörheti” - emeli ki Kőrös András.

Hogyan kerülhetjük el az ütközést?

Intő jel lehet, hogy az éjszakai fajok szeme megcsillan a reflektor fényében, bár az állatok sajnos nem minden esetben néznek felénk. Ilyenkor hiba az erősebb reflektor használata, ha ugyanis elvakítjuk őket, lefagyhatnak, ahelyett, hogy arrébb mennének. Ilyenkor tehát inkább kikapcsolni érdemes a reflektort.

“Érdemes óvatosan, visszafogott sebességgel, az út szélét pásztázva vezetni, figyelni a csillanásokra, a mozgásokra. Emellett pedig a vad megjelenését jelző táblára is figyeljünk, hiszen, ha az ki van téve, akkor nem számíthatunk kártérítésre egy balesetet követően” - mondja a szakértő.

De vajon mennyivel érdemes a kivilágítatlan, erdővel szegélyezett úton haladnunk, hogy minimálisra csökkentsük az ütközés esélyét? Tompított fényszóró használata esetén reálisan legfeljebb 40 métert látunk előre.

Ebből már kiszámolható, hogy jól tapadó felületen is csupán 60-65 kilométer/órával haladhatunk. Így ugyanis még a sötét miatt megnövekedett, másfél másodperces reakcióidő mellett is képesek lehetünk időben lefékezni.

Ha pedig biztosra szeretnénk menni, akár okos vadriasztót is alkalmazhatunk. Ebben az esetben a jármű aljára rögzített, beépített hangszóró jelez az állatoknak. Ehhez az ember számára hallhatatlan, ám a vadak által kellemetlennek ítélt frekvenciát használ, így még időben kitérhetnek az utunkból. A VIONN GO eszköze ráadásul évszakálló, egész évben biztonságosan utazhatunk vele.

“Az innováció lényege, hogy a szélenergiával működő termékekkel ellentétben alacsonyabb sebességen is bekapcsol. A hatékonyságról pedig mindenkit meggyőzhet, hogy vadgázolás esetén a cég egymillió forintig kifizetési garanciát nyújt” - zárja Kőrös András.