A nyugdíj összegének folyósítás nélküli megállapítása segítséget jelenthet azoknak, akik a nyugdíjkorhatár elérése után tovább dolgoznak. Ezzel megőrizhető a korhatár betöltésekor kiszámított nyugdíjösszeg, amely később, az éves emelésekkel együtt összehasonlítható a tényleges nyugdíjba vonuláskor megállapítható ellátással.
A nyugdíj rögzítésének lehetősége már hosszabb ideje része a magyar nyugdíjrendszernek. A vonatkozó szabályozás azonban 2024. július 1-jével megváltozott: módosult a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, röviden a Tny. 82. §-a, amely a folyósítás nélküli nyugdíjmegállapítás feltételeit határozza meg.
A változtatás egyszerűbbé tette az érintettek helyzetét. Amikor ténylegesen nyugdíjba vonulnak, már nem nekik kell eldönteniük, hogy a korábban rögzített és az időközbeni nyugdíjemelésekkel növelt összeget, vagy az új időpontra kiszámított nyugdíjat választják.
A nyugdíjat megállapító szerv hivatalból a magasabb összegű ellátást állapítja meg és folyósítja. Ugyanezt az elvet kell követni akkor is, amikor a hozzátartozói nyugellátás alapjául szolgáló öregségi nyugdíj összegét határozzák meg.
Mit jelent a nyugdíj rögzítése?
Az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz főszabály szerint két feltételnek egyszerre kell teljesülnie: az érintettnek el kell érnie a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt, és rendelkeznie kell az előírt szolgálati idővel. A korhatár elérése előtt a „nők 40” kedvezményes öregségi nyugdíja jelent kivételt.
A nyugdíjkorhatár betöltése ugyanakkor nem teszi kötelezővé a nyugdíj igénylését. Attól, hogy valaki életkora alapján már jogosult lehet az ellátásra, még dönthet úgy, hogy később vonul nyugdíjba.
A nyugdíj rögzítése ebben a helyzetben kínál lehetőséget: az ellátás összegét megállapítják, de annak kifizetése nem kezdődik el.
Miért dönthet valaki a későbbi nyugdíjba vonulás mellett?
A nyugdíjazás elhalasztásának többféle indoka lehet. Gyakori például, hogy az érintett továbbra is szeretné végezni a munkáját, akár a korábbi feltételek mellett, teljes munkaidőben.
Ez a későbbi nyugdíj összegére is kedvezően hathat. A munkával ugyanis tovább gyarapodhat a korhatár eléréséig megszerzett szolgálati idő, akár több esztendővel is.
A szolgálati idő megszerzésének önmagában az életkor nem szab határt: az öregségi nyugdíj megállapításáig további időszakok szerezhetők. A már nyugdíjasként végzett munka viszont nem eredményez újabb szolgálati időt, mivel az ilyen kereset után nem történik társadalombiztosításijárulék-fizetés.
A szolgálati évek száma jelentősen befolyásolja a nyugdíj összegét, ezért a hosszabb munkában töltött idő az ellátás szempontjából is értékes lehet.
A korhatár utáni munkavégzés során elért jövedelem nagysága ugyancsak lényeges. A nyugdíj összegét ugyanis nem kizárólag a szolgálati idő határozza meg: számít a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló havi átlagkereset is.
A nyugdíj megállapításának éve is számít
A nyugdíj ellátás nagyságát azok a számítási tényezők is befolyásolják, amelyek a nyugdíj megállapításának évében érvényesek. Különösen fontos szerepük van az adott évre meghatározott valorizációs szorzóknak.
Ezek segítségével igazítják a korábbi évek kereseteit a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjéhez. A szorzók meghatározásának alapját az országos nettó átlagkereset egyes években bekövetkezett növekedése adja.
A szolgálati idő, a figyelembe vehető keresetek és az alkalmazott valorizációs szorzók miatt tehát más összeg adódhat akkor, ha a nyugdíjat a korhatár betöltésének napjától állapítják meg, és más akkor, ha erre csak később, esetleg több év elteltével kerül sor.
A későbbi nyugdíjazás azonban nem feltétlenül eredményez minden esetben kedvezőbb összeget. Előfordulhat például, hogy valaki időközben részmunkaidőre vált, és emiatt a későbbi időpontra kiszámított nyugdíja alacsonyabb lenne a korábbinál.
Ilyenkor korlátot jelent, hogy a nyugdíjigény legfeljebb hat hónapra érvényesíthető visszamenőleg. Ennél korábbi időpontra már nem lehet visszanyúlni pusztán azért, mert az akkori számítás magasabb ellátást eredményezett volna.
Ezt a helyzetet kezelheti a nyugdíj előzetes rögzítése.
Kik kérhetik a folyósítás nélküli megállapítást?
A Tny. 82. §-a alapján az kérheti öregségi nyugdíjának rögzítését, aki már betöltötte a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, és annak eléréséig legalább húsz év szolgálati időt szerzett.
Vagyis olyan személy élhet ezzel a lehetőséggel, aki a korhatár betöltésekor már teljesíti az öregségi teljes nyugdíj feltételeit.
A folyósítás nélküli megállapítást a nyugdíjkorhatár betöltésének napjára lehet kérni. Az erre az időpontra kiszámított összeget rögzítik, miközben az ellátás folyósítása még nem indul meg.
Melyik korosztály érintett 2026-ban?
2026-ban az 1961-ben születettek érik el a jelenlegi nyugdíjkorhatárt, vagyis betöltik a 65. életévüket.
Ha a szükséges feltételekkel is rendelkeznek, kérhetik, hogy öregségi nyugdíjuk összegét a 65. születésnapjukra állapítsák meg, egyelőre folyósítás nélkül.
A következő évben, 2027-ben az 1962-ben születettek kerülnek ugyanebbe a helyzetbe: ők a 65. életévük betöltésének napjára kérhetik a nyugdíj rögzítését.
Hogyan határozzák meg a kedvezőbb nyugdíjösszeget?
Ha az érintett a nyugdíjkorhatár elérése után tovább dolgozik, és ennek során legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, a tényleges nyugdíjba vonuláskor két összeget kell összehasonlítani.
Az egyik a korhatár betöltésének napjára rögzített nyugdíj, az időközben végrehajtott éves nyugdíjemelésekkel növelve. A másik a tényleges nyugdíjazás időpontjára elvégzett új számítás eredménye.
A két összeg közül a magasabbat kell megállapítani az érintett számára.
Ez azt jelenti, hogy a későbbi nyugdíjba vonulás miatt a havi ellátás összege nem lehet alacsonyabb annál, mint amennyi a korhatár elérésekor kiszámított nyugdíj lenne az időközbeni emelésekkel együtt.
Amennyiben viszont a későbbi időpontra megállapítható nyugdíj ezt meghaladja, a magasabb, újonnan kiszámított összeget folyósítják.
A rögzítés tehát megőrzi a korábbi számítás eredményét, miközben lehetőséget hagy arra is, hogy a további munkavégzés és a későbbi számítás kedvezőbb ellátást eredményezzen.
A rögzítés még nem jelent nyugdíjas státuszt
Lényeges különbség van a nyugdíj rögzítése és a tényleges nyugdíjba vonulás között.
Aki kizárólag az ellátása folyósítás nélküli megállapítását kéri, ettől még nem válik nyugdíjassá. Ezt a Tny. 82. §-ának (1) bekezdése is rögzíti.
Ennek köszönhetően az érintett a további munkavégzéssel újabb szolgálati időt szerezhet, amely a későbbi nyugdíjszámítás során szerepet kaphat.
Milyen korlátozás vonatkozik az özvegyi nyugdíjra?
Nem alkalmazható ez a lehetőség annál, aki a saját nyugdíjkorhatárának betöltése és a tényleges nyugdíjba vonulása közötti időszak legalább felében állandó özvegyi nyugdíjban részesült.
A szabály értelmezéséhez fontos megkülönböztetni az özvegyi nyugdíj két formáját. Az egyik az ideiglenes özvegyi nyugdíj, a másik az ezt követően járó özvegyi nyugdíj. Utóbbit a korábbi jogi szóhasználat állandó özvegyi nyugdíjnak nevezte.
A fenti korlátozás erre a második ellátási formára vonatkozik.
Miért nem kérhető résznyugdíj esetén?
A folyósítás nélküli megállapítás feltétele a nyugdíjkorhatár eléréséig megszerzett legalább húsz év szolgálati idő.
Ezért nem élhet vele az, aki a korhatár betöltésekor még csak öregségi résznyugdíjra jogosult. Ebbe a körbe azok tartoznak, akik legalább tizenöt év szolgálati idővel rendelkeznek, de a húsz évet még nem érték el.
Esetükben tehát a rögzítéshez szükséges szolgálati idő hiánya zárja ki a lehetőség igénybevételét.
Mi a helyzet a „nők 40” kedvezményes nyugdíjával?
A negyven év jogosultsági idő alapján, a nyugdíjkorhatár elérése előtt igénybe vett kedvezményes öregségi nyugdíjnál szintén nem alkalmazható a rögzítés.
Ennek oka, hogy az érintett nő a kedvezményes ellátás megállapításakor még nem töltötte be a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt.
A nyugdíj rögzítéséhez tehát a korhatár betöltése és legalább húsz év szolgálati idő egyaránt szükséges; a korhatár előtt igényelt „nők 40” ellátás nem tartozik ebbe a körbe.
