Sokkoló adatokkal és ijesztő prognózissal állt elő egy átfogó nemzetközi kutatás az AI-adatközpontok felfoghatatlan mennyiségű elektronikus hulladék kibocsátásával kapcsolatban. A Basel Action Network (BAN) szeptemberben kiadott tanulmánya szerint az AI-infrastruktúra kiépítése és a gyorsuló tempóban leselejtezett eszközök és alkatrészek 2050-ig 395–617 millió tonna e-hulladékot termel, 2030-ra évi 8,6–13,1 millió tonnát. Óriási kihívás, hogy globálisan mihez kezd az emberiség ezzel a teherrel. Csökkentheti ugyanakkor a káros hatásokat, hogy létezik már technológia az e-hulladékok részbeni újrahasznosítására. 

Az már korábban is egyértelművé vált: az AI-boomnak óriási fizikai „lábnyoma” van, és a hulladékfeldolgozási kapacitás messze nincs még felkészülve erre a problémára. A Seattle-i székhelyi nonprofit szervezet, a BAN küldetése a globális környezeti egészség és igazságosság előmozdítása.

A szervezet civil szakértői az elektronikai hulladékra összpontosítva olyan, egymással összefüggő szakpolitikai intézkedések, piaci megoldások és társadalmi bevonási stratégiák alkalmazásával foglalkoznak, amelyek rendszerszintű változást idéznek elő.

A szakértők friss felmérésükben aggasztó adatokat és előrejelzéseket közöltek. Számításaik szerint 2050-re 31-46 millió tonna elektronikus hulladék keletkezhet évente egyedül az AI-adatközpontokból. 

2022-ben 62 millió tonna elektronikai hulladék keletkezett, ennek 22,3%-át dokumentáltan gyűjtötték be és hasznosították újra szabályos keretek között, miközben vannak tartós tárolás alatt álló, vagy kommunális hulladékba kerülő eszközök és alkatrészek is. A hulladék egy jelentős része ugyanakkor végül kétes hátterű, „nemhivatalos” gyűjtési csatornákba kerül, ahol az eszközök elégetése vagy elásása során a környezet mérgező anyagokkal – például ólommal és krómmal – súlyosan szennyeződik. 

A fenyegető helyzet romboló hatásait ugyanakkor enyhíteni lehet, erre hívja fel a figyelmet Platz Arnold, az e-hulladékból ismét nyersanyagot kinyerő, a Heves megyei Petőfibányán üzemelő General Future Holding alapítója. Az „urban mining” vállalat szakemberei bontott IT- és hálózati elektronikát, áramköri lapokat és kábelt dolgoznak fel, gépi látással támogatott válogatással.

A kábelből és az áramköri lapból működő gépsoron például rézport állítanak elő, a technológiai vállalat elektronikai hulladékból nyer vissza aranyat, nemesfémeket és más kritikus nyersanyagokat. A cég saját előfeldolgozó üzemmel rendelkezik; eddig mintegy 50 millió kg elektronikai hulladék begyűjtésével, feldolgozásával több mint 2000 lezárt konténeres tranzakcióban vett részt. 

Természetesen az AI által termelt elektronikus hulladék újrahasznosításában is szerepet kap maga a mesterséges intelligencia. Az üzemben több olyan, dolgozókat támogató AI-folyamat működik, amely segíti a gyorsabb és pontosabb felismerést, az anyagok azonosítását és a megfelelő feldolgozási döntések meghozatalát.

Az AI az emberi tapasztalatot egészíti ki olyan elemző- és felismerőképességgel, amely pusztán kézi munkával vagy hagyományos technológiával nem lenne elérhető. „Ez azért különösen fontos, mert az elektronikai hulladék rendkívül összetett és folyamatosan változó anyagáram. S

ok olyan waste stream létezik, amelyet korábban emberi válogatással és hagyományos gépekkel nem lehetett megfelelő pontossággal vagy gazdaságosan feldolgozni. Emiatt az értékes fémek egy része elveszett, vagy a hulladék alacsonyabb értékű, esetenként környezetterhelő feldolgozási útvonalra került. Sok piaci szereplőnél ez ma is így történik.

A GFH technológiája ezeket a korábban nehezen hasznosítható anyagáramokat teszi gazdaságosan feldolgozhatóvá” – mutat rá Platz Arnold, aki azt is hangsúlyozza, Magyarország földrajzilag ideális logisztikai csomópont Európa, a Balkán, a Közel-Kelet és részben Észak-Afrika között.

Sokkal közelebb található az európai hulladék keletkezési helyeihez, mint a hagyományos ázsiai feldolgozóközpontok, ezért jelentősen rövidebb szállítási útvonalakra, gyorsabb feldolgozásra ad lehetőséget és kisebb logisztikai kitettséggel is rendelkezik.

A jelenlegi rendszerben bizonyos anyagáramok akár 100 napot is utazhatnak ázsiai kohókig, miközben Magyarországról regionális szinten jóval gyorsabban kiszolgálható az európai piac.