A vízkészletek csökkenése, az elöregedő vízhálózatok és a klímaváltozás egyre sürgetőbb feladat elé állítják Magyarországot. A vízbiztonság javításához azonban nem feltétlenül új találmányokra van szükség: a kutatók és mérnökök már számos megoldást ismernek a víz megtartására, a felszín alatti készletek pótlására és a tisztított szennyvíz újrahasznosítására.
A kérdés inkább az, hogyan lesz a szakmai tudásból összehangolt, finanszírozható fejlesztés. Erről tanácskoztak október 8-án a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) konferenciájának résztvevői a budapesti HUNGEXPÓN, az ENVIRONTEC környezetipari kiállításhoz kapcsolódva. A Szunyogh Média a helyszínen követte a rendezvényt.
Dr. Kovács Károly, a MaSzeSz elnöke a konferencia megnyitóján a társadalmi hozzáállás változására hívta fel a figyelmet. A szövetség 2020-as és 2026-os felmérései szerint nőtt az aggodalom a vízmennyiség csökkenése és az elöregedő vezetékek miatt. A vízhálózatok felújításának támogatottsága a bemutatott adatok alapján 85,7 százalékról 92 százalékra emelkedett, a költségek megosztásának lehetősége mellett is.
Kovács Károly Einstein híres E = mc² képletét is segítségül hívta: a vízgazdálkodásban a kommunikációt is négyzetre kell emelni. A lakossági támogatás ugyanis nem magától értetődő, meg kell mutatni, miért fontos a vízmegtartás, mit jelent a víz valódi értéke, és miért kerülnek pénzbe a szükséges fejlesztések.
A víz a föld alatt is megtartható
Mádlné dr. Szőnyi Judit, az ELTE kutatója a felszín alatti vízkészletek tudatos utánpótlásának lehetőségeit mutatta be: a megfelelő vízföldtani adottságok mellett beszivárogtató medencékkel juttatható víz a felszín alatti rétegekbe, ahonnan később akár ki is termelhető.
A módszer jelentősége túlmutat a víztároláson. A felszín alatti víz természetes áramlása miatt a pótlás hatása távolabb is jelentkezhet, például vízhiányos élőhelyeknél. A kérdés az, pontosan hol érdemes beszivárogtatni ahhoz, hogy a kívánt térségben javuljanak a vízviszonyok. Ehhez vízföldtani vizsgálatokra, megfelelő vízminőségre és támogató szabályozásra van szükség.
Az első kerekasztal résztvevői is az összehangolt vízgazdálkodás fontosságát hangsúlyozták. Sipos Katalin, az Energiaügyi Minisztérium természetvédelemért felelős helyettes államtitkára a természetvédelem és a vízügyi szakma közötti párbeszéd erősítésének szükségességére hívta fel a figyelmet. Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma-, energia- és környezetpolitikai igazgatója a helyi csapadékvíz-hasznosítást segítő ösztönzők jelentőségét vetette fel. A beszélgetésben az is elhangzott: a vízmegtartást takarékosabb felhasználással kell összekapcsolni.
Debrecen megmutatja, miért kell előre tervezni
Gorján Ferenc, a Debreceni Vízmű vezérigazgatója a növekvő ipari és lakossági vízigény kihívásait ismertette. A bemutatott tervek szerint az ipari fejlesztések napi 11 150 köbméter többletvizet igényelhetnek, a városi igények növekedésével együtt pedig a tervezett többletigény 21 150 köbméter lehet naponta. A lakosságszám és a vízhasználati szokások változásával is számolni kell.
A vízellátás azonban nem egyszerű kapacitásszámítás: a kutak, a szivattyúk és a hálózat állapota egyaránt meghatározza, mennyi víz áll rendelkezésre. A hálózati veszteségek csökkentése is fontos: az elfolyó vízzel a kitermelésére és továbbítására fordított energia és pénz is kárba vész.
Debrecenben ezért a vízbázisok és a közműhálózat fejlesztése mellett a tovább tisztított szennyvíz ipari hasznosításával is számolnak. Sok technológiai folyamathoz ugyanis nincs szükség ivóvízminőségű vízre.
A szennyvíz nem feltétlenül hulladék
Dr. Clement Adrienne, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakembere arra mutatott rá, hogy a megfelelően kezelt szennyvíz ipari, öntözési és egyes mezőgazdasági célokra is felhasználható. A lehetőségek azonban szigorú vízminőségi feltételekhez kötöttek: különösen fontos a mikroszennyezők kezelése, az ellenőrzés és a kockázatok értékelése.
A vízpótlás, az újrahasznosítás és a csapadékvíz helyben tartása eltérő léptékű megoldások, de közös szemléletre épülnek: a vizet nem automatikusan elvezetni kell, hanem ahol lehetséges, megtartani és újra hasznosítani. Ez a nagyvárosi rendszerektől a családi házakig érvényes szempont.
Az esővíz-hasznosítás közösségi érdek is
Egy 140 négyzetméteres tetőről évente akár 70–100 ezer liter esővíz gyűjthető össze, amely megfelelő rendszerrel öntözésre, WC-öblítésre vagy mosásra is használható – mondta Dienes György mérnök, a Hydro-King Kft. ügyvezetője, akit a Szunyogh Média a konferencia szünetében kérdezett.
A szakember szerint az esővíz helyben tartása a csatornahálózat terhelését is mérsékelheti. Százezer háztartás évi 50 köbméteres hasznosítása összesen 5 millió köbmétert jelentene. A technológia már rendelkezésre áll, elterjedéséhez azonban lakossági szemléletformálásra, megfelelő szabályozásra és állami, önkormányzati ösztönzőkre van szükség.
Ki fizeti a vízbiztonságot?
A délutáni előadások a vízbiztonság gazdasági feltételeit helyezték előtérbe. Holczinger Norbert, a Magyar Nemzeti Bank szakembere a vízhiány és a sérülékeny infrastruktúra gazdasági kockázatait vizsgálta, Baloghné Gaál Zsófia pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a vízügyi létesítményeket a jövő szélsőséges időjárási viszonyaira is fel kell készíteni.
A konferencián a víz árának kérdése is felmerült. A hálózatok felújítása, a vízmegtartás és az újrahasznosítás beruházásokat igényel. Hogyan osszák meg ezek költségeit a fogyasztók, az állam és más finanszírozók között? Hogyan lehet egyszerre fenntartható a szolgáltatás és megfizethető a víz? A szakmai megoldások elterjedése ezekre a kérdésekre adott válaszoktól is függ.
Vízkrízis helyett vízforradalom?
A MaSzeSz konferenciájának üzenete egyértelmű: a klímaváltozás és a vízkészletekre nehezedő nyomás miatt a korábbi, elsősorban vízelvezetésre épülő szemlélet meg kell változtatni, és a víz megtartására, a készletek pótlására és a tudatosabb felhasználásra kell helyezni a hangsúlyt.
A jó hír, hogy ehhez számos tudományosan megalapozott, műszakilag megvalósítható megoldás rendelkezésre áll. A következő lépés az összehangolt stratégia, a megfelelő szabályozás és finanszírozás megteremtése, valamint a szakemberek, a döntéshozók és a társadalom összefogása. A vízforradalom lehetősége adott – a kérdés az, képesek vagyunk-e közösen megvalósítani.
