Vajon a 2026-os év valóban meghozza-e a várva várt áttörést? A Körkörös.hu évindító összeállításában bemutatja azokat a várható jogszabályi, hatósági és rendszerszintű változásokat, amelyek az idén hozzájárulhatnak a körforgásos gazdaság felé vezető fordulathoz.

A szakértők szerint 2026 lehet az az év, amikor a fenntarthatóság a vállalati működés kötelező elemévé válik. Az Európai Unió körforgásos gazdaságot érintő politikája ugyanis ekkorra juthat el arra a pontra, ahol a stratégiai célkitűzéseket konkrét, jogilag kikényszeríthető előírások váltják fel.

Lássuk, melyek ezek!

Az egyik legfontosabb ilyen jogszabályi intézkedés az Európai Unió Ecodesign for Sustainable Products Regulation (ESPR) rendelete, amelynek értelmében 2026 júliusától a nagyvállalatok számára tilos lesz az eladatlan textiltermékek és lábbelik megsemmisítése. A szabályozás célja, hogy a túlkészletek ne hulladékként, hanem újrahasználható vagy újrahasznosítható erőforrásként jelenjenek meg a gazdaságban. Ez a lépés alapjaiban kérdőjelezi meg a fast fashion üzleti modelljét, és a gyártókat az újrahasználati, javítási és másodlagos értékesítési csatornák kiépítésére ösztönzi.

Ahogy a Körkörös.hu is több alkalommal beszámolt róla, Magyarországon a MOHU Zrt. által működtetett koncessziós rendszer keretében a hulladékgazdálkodás digitalizációja 2026-ra teljessé válik. Az elektronikus fuvarlevelek, az okos edényazonosítás és a digitális nyilvántartások célja a hulladék útjának átlátható nyomon követése a keletkezéstől a feldolgozásig, miközben csökken az ellenőrizetlen vagy nem dokumentált anyagmozgások lehetősége.

A digitális hulladékkontrollal párhuzamosan a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) is új szakaszba lép, 2026-ra válik igazán meghatározóvá a vállalatok számára, amikor az adatszolgáltatási kötelezettségek, a díjfizetés és az ellenőrzések együttesen kezdenek el hatni a terméktervezésre. A rendszer fokozatosan nem csupán pénzügyi kérdéssé válik, hanem a termékek anyagválasztását és életciklusát is befolyásoló stratégiai tényezővé.

Mindemellett az Európai Unió Waste Shipment Regulation (WSR) rendelete alapján megszűnik a műanyaghulladék exportjának lehetősége a nem OECD-országokba. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban keletkező hulladékot a tagállamoknak saját területükön belül kell kezelniük vagy feldolgozniuk.

A szabályozás rövid távon jelentős terhet ró a hulladékkezelő infrastruktúrára, hosszabb távon azonban ösztönözheti a hazai újrahasznosító ipar fejlődését és a másodlagos nyersanyagpiac megerősödését. A környezeti felelősség „kiszervezésének” gyakorlata ezzel fokozatosan megszűnik.

A hulladékexport megszűnése nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdaságpolitikai fordulópont is. Az energia- és nyersanyagpiaci bizonytalanságok közepette a másodlagos nyersanyagok szerepe felértékelődik, különösen azokban az ágazatokban, ahol az importfüggőség kockázatot jelent.

A hulladék egyre inkább stratégiai erőforrássá válik.

2026 júliusától fokozatosan bevezetik a Digitális Termékútlevelet (Digital Product Passport, DPP). A QR-kóddal elérhető digitális adatbázis információkat tartalmaz a termékek anyagösszetételéről, javíthatóságáról és újrahasznosításáról. A rendszer célja az információs aszimmetria csökkentése, valamint a fenntarthatósági állítások ellenőrizhetőségének javítása, ami jelentős lépés lehet a greenwashing visszaszorításában.

 
A Digitális Termékútlevél nem csupán a fogyasztók számára jelent új információforrást. Az egységes adatstruktúra lehetővé teszi, hogy az újrahasznosítók és hulladékgazdálkodók már a kezelés elején pontos képet kapjanak az anyagösszetételről és a szétszerelhetőségről. Ez az adatinfrastruktúra alapfeltétele annak, hogy a körforgásos gazdaság ne elszigetelt megoldások, hanem összekapcsolt rendszerek hálózataként működjön.

A körforgásos gazdaság sürgősségét egyre több környezeti kutatás is alátámasztja. Vizsgálatok szerint a mikroműanyag-részecskék már a légkörben és a felhőképződés folyamataiban is kimutathatók, ahol kondenzációs magként befolyásolhatják a csapadékképződést és az időjárási mintázatokat. Minderről a Körkörös.hu következő anyagában olvashatnak majd részletesebben, mindenesetre tény, hogy a mikroműanyag-szennyezés mára már olyannyira globálissá vált, hogy a víz- és anyagkörforgás szerves részévé vált – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt…

Az OECD előrejelzései szerint, ha a jelenlegi trendek fennmaradnak, a műanyaghulladék mennyisége 2040-ig megduplázódhat, miközben a környezetbe jutó szennyezés aránya ennél is gyorsabban nőhet. Jelenleg a műanyagok mindössze 9–20%-a kerül ténylegesen újrahasznosításra. Ez az arány hosszú távon sem környezeti, sem gazdasági szempontból nem tartható fenn.

A szabályozási szigorodás hatására a biológiailag lebomló és komposztálható anyagok piaca dinamikusan bővül. Ugyanakkor a körforgásos modell sikeréhez nem elegendő az anyagváltás: a termékek tervezésétől a fogyasztói döntésig a teljes értéklánc átalakítása szükséges. Ebben a folyamatban a visszaváltási rendszerek (többek között a Körkörös.hu által többször is szorgalmazott edényvisszaváltó szisztémák) és a Digitális Termékútlevél is fontos szerepet játszanak.

A 2026-ban a jogszabályok, hatósági intézkedések, innovációk és piaci érdekek talán valóban megteremthetik a körforgásos gazdaság gyakorlati megvalósításának feltételeit. Az áttörés mértéke azon múlik, hogy a gazdasági szereplők, az intézmények és a fogyasztók mennyire képesek rendszerszinten alkalmazkodni az új működési logikához.
A Körkörös.hu azért dolgozik, hogy ezt az átmenetet érthetővé, követhetővé és számonkérhetővé tegye – hiteles információkkal, adatokkal és elemzésekkel támogatva a körforgásos gazdaság elterjedését.