Ennek oka, hogy nemcsak a beteggel, hanem a szülővel is kommunikálni kell, részletesebb magyarázatra van szükség, illetve időt kell hagyni a bizalom kialakítására, a félelem oldására is, ami nem pusztán kedvesség, hanem a pontos diagnózis felállítása szempontjából is fontos. Kisebb gyermekeknél a vizsgálat játékos bevezetése és a kooperáció megteremtése plusz perceket igényel, míg kamaszkorban a bizalmi légkör és a diszkréció kap nagyobb hangsúlyt.
Természetesen sürgősségi vagy rutinellenőrzések esetén a vizsgálati idők jelentősen eltérhetnek, de az átlagos alapellátásban a gyermekvizsgálat általában időigényesebb, mint a felnőtteknél, amit érdemes bekalkulálnunk, amikor orvoshoz visszük a gyereket.
A gyermekeknél átlagosan 5–10 perccel hosszabb vizsgálati idővel számolhatunk, ami persze nagyban függ az életkortól és a vizsgálat típusától is. Körülbelül 15-25 percet kell számítani egy-egy kis betegre. Ennek az egyik oka, hogy kooperációra kell bírni a kicsiket, amit a gyermekorvosok nem erővel, hanem kapcsolódással érnek el. Először időt szánnak arra, hogy felvegyék a szemkontaktust, leguggoljanak a gyerekhez, a nevén szólítsák, ezzel is oldva a hierarchikus helyzetet.
A vizsgálatot játékos keretbe helyezik – a sztetoszkóp „varázshallgatóvá”, a torokvizsgáló „zseblámpás kincskereséssé” válik –, miközben egyszerű, életkorhoz illő magyarázatot adnak minden lépésről. Választási lehetőséget kínálnak apró döntésekben (melyik kart nézzük meg először, ki tartsa a sebtapaszt), így a gyermek kontrollélményt kap. Dicsérettel, bátorító visszajelzéssel erősítik az együttműködést, a szülőket pedig partnerként vonják be, hogy biztonságos érzelmi hátteret teremtsenek.
A türelem, az empátia és a kiszámítható kommunikáció együtt segít abban, hogy a félelemből bizalom, az ellenállásból pedig együttműködés legyen. Ráadásul nem csak a beteg gyermekkel, hanem a szülővel is kommunikálni kell, hiszen neki kell elmagyarázni, hogy mi a helyzet. Kamaszkorban a bizalmi légkör és a diszkréció kap nagyobb hangsúlyt, amire szintén időt kell szánni.
„A gyermekek számára az orvosi vizsgálat gyakran kiszolgáltatottságot jelent. Ha figyelmen kívül hagyjuk félelmeiket, a gyógyítás élménye akár életre szóló szorongássá válhat. Ha egy kisgyermek például választhat, melyik karjába kapja az oltást, máris visszakap valamennyit az irányításból.
Ez csökkenti a stresszt és javítja az együttműködést” – így fogalmaz a K&H gyógyvarázs jövő gyógyítói díj nyertese, Dr. Erdős Fruzsina, csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, neonatológus szakorvos-jelölt. A gyermekorvosi vizsgálat során nem elég szakmailag pontosan fogalmazni, tudni kell „lefordítani” az információt egy óvodás, egy kisiskolás vagy egy kamasz nyelvére.
A nonverbális jelzések (hangszín, testtartás, mimika) kiemelten fontosak. Nem csak játékosságról, kedvességről van szó, hanem komoly tudást igénylő felkészültségről, például fejlődéslélektani ismeretekről. Tudatában kell lennünk a különböző életkori sajátosságoknak, félelmeknek és reakciómintáknak, hogy reálisan tudjuk értelmezni a viselkedést, és megfelelően reagáljunk rá. ,
,A gyermekgyógyításban a legfontosabb a bizalom kialakítása. A gyerekek számára az orvosi környezet sokszor ijesztő lehet, ezért nagyon fontos, hogy biztonságban érezzék magukat. Szakmailag természetesen a pontos diagnózis és a megfelelő kezelés elengedhetetlen, de emberi oldalról legalább ilyen fontos a nyugodt, érthető kommunikáció a gyermekkel és a szülőkkel is.” - teszi hozzá a másik K&H díjazott, Dr. Göböl Dorina, fül-orr-gégész szakorvos és fej-nyak sebész.
