Az ENSZ emberi jogi főbiztosának idei jelentése továbbra is tarthatatlan állapotokról számol be világszerte: a mentális problémákkal élőket ma is intézetekbe zárják, és akaratuk ellenére kezelik, gyakran embertelen körülmények között.

Mivel az országok törvényei és egészségügyi gyakorlatai továbbra is lehetővé teszik a kényszerítéseket, nap mint nap sérülnek az emberi jogok a pszichiátriákon. Emellett továbbra is az úgynevezett „biomedikális” modellt alkalmazzák a mentális egészségügyben, azaz szinte kizárólag pszichiátriai szerekkel kezelnek minden mentális problémát, figyelmen kívül hagyva ezzel a szociális, kulturális és környezeti tényezőket, amelyek tudottan hatással vannak az emberek mentális állapotára.

Magyarországon márciusban lépett életbe egy jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy kártérítésért folyamodjanak azok, akiket bizonyítottan jogtalanul zártak pszichiátriára. Bár ez példaértékű törekvés – hiszen Európa-szerte nem találunk hasonló jogszabályt a páciensek védelmére –, mégis bizonyos fokig eső után köpönyeg. Az elszenvedett testi-lelki traumáktól ugyanis semmilyen kártérítés nem tudja megszabadítani az áldozatokat.

A jelentés szerint tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a mentális egészségügyi rendszerek független felügyelet és elszámoltathatóság nélkül működnek, ideális színteret nyújtva a bántalmazásoknak, az indokolatlan kényszerítéseknek és más visszaéléseknek.

Szintén tény, hogy egyetlen pszichiátriának sem kell számot adnia arról, hány pácienst sikerült gyógyulttá tennie – vagyis hányan távoznak úgy, hogy nem szorulnak többé kezelésre –, így az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetünk, az a dokumentált emberi jogsértések száma.

A főbiztos hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van az emberi jogokat tiszteletben tartó gyakorlatok alkalmazására a mentális egészségügyi rendszerekben, és konkrét ajánlásokat is tett ennek érdekében.

Többek között arra kérte fel az országok vezetőit, hogy hozzanak olyan rendeleteket, melyek lehetővé teszik a páciensek számára, hogy saját maguk dönthessenek mentális kezeléseikről, illetve teljesen tájékozottak legyenek azok lehetséges veszélyeiről és alternatíváiról. Ezzel egy időben pedig szüntessék be a kényszerítő gyakorlatokat, amelyek nyíltan szembemennek a nemzetközileg elfogadott alapvető emberi jogokkal.