Ugyanígy ráfordult a célegyenesre a kkv-szektor is; 2027 közepétől elindul az ESG-adatszolgáltatási kötelezettségük, különösen, ha tagjai valamely beszállítói láncnak. A könnyítések időt adnak, de nem váltják ki a felkészülést, és semmiképpen nem az a céljuk, hogy az érintett vállalatok a véghatáridőig félresöpörhessék a kérdést, aminek megválaszolásához nem lesz elegendő némi többletadminisztráció.

A jogszabályok mögötti szankciókat ugyan ideiglenesen kivették, illetve enyhítették, a hátralévő hónapoknak a felkészülésről kellene szólniuk. A nagyon is húsbavágó számonkérés, adminisztratív és pénzügyi elvárásrendszer két hullámban érkezik.

A nagyvállalatoknak 2027. január elején el kell készíteni és már közzé is kell tenni a 2026-os jelentésüket. Bár ezek elvben eddig is elkészültek, ez a dátum fontos választóvonalat jelent majd. A második etapban, 2027 júliusától minden olyan hazai kkv-nak, amely egy nagyvállalati beszállítói lánc tagja, is jelentési kötelezettsége van, ami közvetve nagyjából minden ötödik hazai, alkalmazottakkal dolgozó céget érint majd.

Ezt tetézi majd a bankszektor szigorodó elvárásrendszere. Az ESG szempontból nem megfelelő cégeknek a hitel várhatóan drágább lesz, de akár el is utasíthatják a bankok a saját ESG mutatóik védelme érdekében.

Az a vállalkozás, amelyik nem készül fel kellőképpen, nem építi ki adatgyűjtési rendszereit 2026-ban, mindenképp gondban lesz, mert ESG adatokat nem lehet visszamenőleg „legyártani”. Ahhoz, hogy valaki 2027-ben leadja a szabályos jelentését, 2026-ban is mérnie kell a fogyasztását, hulladéktermelését stb.

A PwC 2024-es globális CSRD felmérése szerint a cégek első számú aggodalma az ESG adatok elérhetősége és minősége: ezt 59% jelölte meg, és csak a 2025-ös üzleti évre jelenteni készülő vállalatok körülbelül egyötöde validálta előre, hogy a szükséges adatok valóban rendelkezésre állnak és teljesek.

A legnehezebb helyzetbe talán a kkv-szektor kerülhet, mert egy 40-50 fős cégnek nincs ESG osztálya, de gyakran például a gépenkénti mérés technikai feltételei sem adottak. A nagyvállalatok helyzete ebből a szempontból kedvezőbb lehet, de bármekkora is a cég, egyértelműen látszik, hogy az ESG megfeleléshez nem lesz elegendő, ha a vállalkozás egyszerűen többletadminisztrációt terhel egy szűk dolgozói csoport nyakába.

Egyrészt a megfelelés jóval mélyebb változásokat, új folyamatokat kíván, másrészt ilyen helyzetben az ESG a gyakorlatban együttműködési tesztté válik: ha a bevont vagy bevonandó dolgozók nem látják át a teljes rendszert, nem közlik velük érthetően, hogy ez miért fontos és mivel jár a cég számára, ha nem sikerül megfelelni az előírásoknak, akkor egyszerűen újabb értelmetlen adminisztratív feladatként értelmezik, ennek megfelelő precizitással és prioritással. Emiatt fennáll a veszély, hogy a hiányzó adatok utólag, kapkodva, rossz minőségben kerülnek be a rendszerbe ‒ hívta fel a figyelmet Czinger Erik, a vállalati kommunikációs hálózatokat üzemeltető Munipolis hazai vezetője.

A munkatársak tájékoztatásának tehát alaposnak és átfogónak kell lennie a megfelelő eredményhez, ugyanakkor a kérdés azért nem érint mindenkit a cégen belül. Ez a szelektív, de garantáltan célba érő kommunikáció egyáltalán nem evidens a vállalkozások körében.

Már néhány tucat embernél is gondot jelenthet, ha minden érintettet rendszeresen és személyesen kell tájékoztatni az ESG-vel kapcsolatos ügyekről, de több száz munkavállaló esetén ez még nehezebb, főleg, ha az ezzel foglalkozóknak is különböző üzeneteket kell kapniuk aszerint, milyen feladatuk van ezzel kapcsolatban.

Ha a cég több telephelyen, esetleg külső helyszíneken vagy több műszakban dolgozik, tapasztalataink szerint szinte sehol nem tudják megugrani a kihívást ‒ mutatott rá a szakember. Ezen a ponton sokat számítanak a kontrollálható, kétirányú vállalati kommunikációs platformok, amelyek célzottan érik el az érintett dolgozókat és visszajelzést is gyűjtenek, de hatékony, kontrollált és szelektív dolgozói kommunikációra nemcsak az ESG előírások miatt van szükség.