Közel 7 millió válaszadó, 274 ezer érintett
A fogyatékosságra vonatkozó kérdésre a népszámlálás során közel hétmillió ember válaszolt, közülük 274 ezer fő vallotta magát fogyatékossággal élőnek. Ez önmagában is jelzi, hogy nem marginális társadalmi csoportról van szó, hanem egy jelentős létszámú, sokszínű közösségről, amelynek igényei és kihívásai messze túlmutatnak az egészségügy keretein.
Fontos kiemelni, hogy egy személy több fogyatékosságtípusban is érintett lehet, így az egyes kategóriák nem zárják ki egymást, hanem gyakran átfedésben jelennek meg.
A mozgáskorlátozottság messze a leggyakoribb
A statisztikák alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy a mozgáskorlátozottság a legelterjedtebb fogyatékossági forma. A magukat fogyatékosnak vallók 41%-a él mozgáskorlátozottsággal, ami több mint 110 ezer embert jelent.
Ez az adat komoly kérdéseket vet fel az akadálymentesítés, a közlekedés, az egészségügyi ellátás és a munkaerőpiaci integráció területén is. A számok arra utalnak, hogy a fizikai környezethez való alkalmazkodás továbbra is kulcskérdés Magyarországon.
Ábra forrás: KSH
Értelmi és érzékszervi érintettség: százezres nagyságrend
A második legnagyobb csoportot az értelmi fogyatékossággal élők adják, akik az összes érintett 15%-át teszik ki. Őket követik a gyengénlátók és aliglátók (13%), valamint a nagyothallók (9%).
Ez azt jelenti, hogy több tízezer ember él olyan állapottal, amely nem mindig látható, mégis alapvetően befolyásolja az információhoz jutást, az oktatást és a társadalmi részvételt. Ezek az adatok különösen hangsúlyossá teszik az inkluzív kommunikáció és az érzékenyített közszolgáltatások szerepét.
Autizmus és pszichoszociális fogyatékosság: kisebb arány, nagy kihívások
Az autizmus spektrumzavarral élők aránya 5%, ami első pillantásra alacsonynak tűnhet, de több mint 13 ezer embert jelent. Hasonló nagyságrendben jelennek meg a pszichoszociális fogyatékossággal élők, valamint a súlyos belszervi és halmozott fogyatékossággal érintettek.
Ezek a csoportok gyakran láthatatlanok maradnak a közbeszédben, miközben ellátásuk, támogatásuk és társadalmi elfogadásuk rendkívül összetett szakpolitikai kérdés.
A legkisebb csoportok sem elhanyagolhatók
A statisztika külön nevesíti a vakokat, a siketeket, a beszédfogyatékossággal élőket, valamint a siketvak (látás- és hallássérült) személyeket is. Bár arányuk alacsonyabb, ezek a csoportok gyakran a legsúlyosabb kommunikációs és hozzáférési akadályokkal szembesülnek.
A „más fogyatékosság” kategória jelenléte pedig arra utal, hogy a valóság sok esetben nem illeszthető merev statisztikai dobozokba.
Több mint számok: társadalmi tükör
A népszámlálási adatok világosan megmutatják, hogy a fogyatékossággal élők csoportja nem homogén, és a kihívások típusa nagymértékben eltér. A statisztika ugyanakkor egyértelmű üzenetet hordoz: a fogyatékosság nem kivétel, hanem a társadalom része.
A számok alapján indokolt lenne, hogy az akadálymentesítés, az oktatás, az egészségügy és a munkaerőpiac tervezése során ne kivételként, hanem alapfeltevésként kezeljék a fogyatékossággal élők jelenlétét.
