A válaszadók 42%-a akkor sem mondja le előfizetését, ha tudatosul benne, hogy nincs rá szüksége; minden tizedik megkérdezett pedig alapvetően elégedetlen az előfizetéseivel.

A Cristo az eredményeket Farkas-Kis Mátéval, a Budapesti Corvinus Egyetem Döntéselmélet Tanszékének kutatójával és oktatójával elemzi, rámutatva arra, hogy egy ténylegesen ki nem használt szolgáltatás jelentősen növelheti a havi kiadásokat.

A felhasználásalapú autós szolgáltatásairól ismert Cristo alkalmazás „Költs okosan – azért fizess, amit valóban használsz!” témájú, a Pulzus kutatócég által készített friss felmérésében annak járt utána, mennyit költenek a magyarok ki nem használt, előfizetésen alapuló szolgáltatásokra.

A kultúra, sport, szórakozás, kommunikáció, szabadidőtöltés témaköréhez kapcsolódó tucatnyi vizsgált előfizetés közül toronymagasan a „streaming alapú tévézés és tartalomfogyasztás”, valamint a mobiltelefon-használat vezet; minden harmadik válaszadó rendelkezik korlátlan mobiltelefon-, illetve streaming előfizetéssel.

A megkérdezettek több mint egyharmadának legalább háromféle előfizetése van, és kiderült az is, hogy a férfiak, valamint az alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők választják nagyobb arányban a korlátlan (mobil) előfizetést, a streaming előfizetéseknél ugyanakkor a diplomások felülreprezentáltak.

A kutatók arra is választ kerestek, hogy milyen motivációk alapján döntünk egy-egy szolgáltatás mellett. „Az eredmények alapján 3 szempont van, ami kiemelten fontos a vásárlóknak. Az első a használat vélt gyakorisága – mutat rá Farkas-Kis Máté, döntéselméleti szakember.

A második az ár, amelyet a legkisebb költség elve mentén ítélünk meg legtöbbször, és sokan éppen ezért választják a korlátlan előfizetést, mert úgy vélik, így lesz a legkisebb az egységár, azaz a legolcsóbb a szolgáltatás. A harmadik pedig a folyamatos elérhetőség, amely egyfajta biztonságot ad a fogyasztónak: ha akarom, akkor azonnal ott legyen a kezem ügyében, és tudjam használni.”

A válaszadóknak „csupán” kétharmada volt elégedett a választásával, és vélte úgy utólag, hogy jó döntés volt az adott előfizetés. Egészen sok megkérdezett – minden harmadik ember – bizonytalan abban, hogy valóban élni tud az adott szolgáltatással, ténylegesen szüksége van-e rá; minden tizedik előfizető pedig egyenesen úgy nyilatkozott, hogy szinte egyik sem vagy a többsége nem éri meg.

Ebben a kérdésben érezhetők a generációs különbségek is, hiszen a fiatalok szerint általában érdemes fizetni az adott szolgáltatásért, az idősebb korosztályban viszont háromszor többen gondolják, hogy az előfizetések többsége kidobott pénz.

A korlátlan mobil-előfizetést és a telekommunikációs szolgáltatásokat szinte mindenki (90%) rendszeresen használja. A streamingnél már valamivel alacsonyabb ez az arány, itt az előfizetőknek csupán háromnegyede számolt be rendszeres használatról.

Szembetűnő, hogy a sportbérletekhez kapcsolódó szolgáltatásokat a megkérdezettek háromnegyede, a kulturális bérleteket pedig mindössze a fele használja rendszeresen, és ez utóbbihoz hasonló a hitelkártyák, klubtagságok kihasználtsága is.

A történelmi csúcson lévő, 20 százalék feletti infláció mellett a semmittevés és a kevésbé tudatos fogyasztói gondolkodás azonban luxussá válhat, hiszen az előfizetések havonta akár negyvenezer forintos tételt is jelenthetnek a családi kasszában egy átlagos előfizetői profilt nézve, ami már szemmel látható összeg.

Szakértői oldalról Farkas-Kis Máté kiemelte, hogy ne felejtsük el, sokan hirtelen lelkesedésből, impulzívan vásárolnak meg valamit, amit aztán esetleg ritkán, vagy idővel soha többé nem használnak. Illetve előfordul a másik véglet, akik az adott szolgáltatás megtérülését nem a használattal hozzák összefüggésbe, hanem a szolgáltatás áfával, értékével.

Sokan azért a szolgáltatásért is fizetnek, amiről tudják, hogy nem használják

A leggyakrabban egy ponton egyszerűen észreveszik, hogy már nem használják, ez azonban jellemzőbb a fiatalokra (62%) és a diplomásokra (64%). Érdekesség, hogy az alapfokú végzettségűeknél ez az arány csupán 39%. A válaszadók 40%-a vagy sokallta a költségeket és ezért gondolta újra az előfizetését, vagy egyszerűen látott egy jobbnak tűnő ajánlatot.

A kutatás a reakciókat is vizsgálta: mit teszünk az adott előfizetéssel, ha azzal szembesülünk, hogy felesleges.

A válaszadók relatív többsége (39%) – nagyobb számban itt is a fiatalok és a felsőfokú végzettségűek – azonnal megszüntette azt. Nagyon sokan, 5-ből 2 megkérdezett azonban nem tett semmit (42%), mert nem akar foglalkozni a dologgal, vagy későbbre halasztja a döntést. Figyelemre méltó az is, hogy mindössze a válaszadók 15%-a keresett alternatív, olcsóbb megoldást.

A kutatók arra is választ próbáltak találni, hogy az emberek miért tartják meg azokat az előfizetéseket, amiket nem használnak. A legtöbben (27%) erre úgy válaszoltak, hogy örülnek annak, jónak tartják, hogy van ilyen előfizetésük, vagy úgy gondolják, hogy később még hasznos lehet.