Az adókedvezmények nélkül számított nettó átlagbér szintén 16.8%-kal nőtt, a nettó reálbérek pedig immár 4.7%-os csökkenést mutattak a hónapban, az inflációs folyamatok agyonnyomják a dinamikus bérnövekedést.

A bérdinamika alapfolyamatait meghatározó és így a monetáris politika szempontjából is kiemelt mutató, a rendszeres bérek növekedése 20.2% volt a hónapban az előző havi 18.5%-ról látványosan tovább gyorsulva.

A nemzetgazdaságban alkalmazásban állók létszáma 1.5%-kal emelkedett éves alapon a munkáltatók teljes körénél, így továbbra is látványosan meghaladja a pandémia előtti csúcsát a szint.

Folytatódott és tovább gyorsult az erőteljes bérnövekedési ütem az év utolsó előtti hónapjában, elsősorban annak köszönhetően, hogy a munkaerő megtartása és odavonzása érdekében, illetve az inflációs környezet figyelembevétele miatt érdemi béremelésre kényszerülnek a munkaadók, továbbá a második és harmadik körös évközi, inflációra reagáló béremelések is felfelé tolják a dinamikát.

Továbbá feljebb tolta a pályát a tavaly év elején 200 ezer forintra emelkedett minimálbér és 260 ezer forintra növekvő szakmai bérminimum, amit támogatott a 4%-kal csökkenő szociális hozzájárulási adó is.

Így várakozásunk szerint a tavalyi bérnövekedési ütem meghaladhatta a 17.5%-ot, míg idén 15%-ot elérő lesz a béremelkedés mértéke, azonban a tavalyi évhez hasonló számban megjelenő évközi béremelések esetén ez több százalékponttal magasabb is lehet.

A bérköltségek további növekedése, az évközi béremelések és egyszeri kifizetések, illetve az energia- és alapanyagárak megugrása tovább erősítheti a vállalatok áremelési szándékát, ami még magasabb bérkövetelésekhez vezethet a reálérték megőrzése érdekében, ami közelebb viheti a gazdaságot egy klasszikus ár-bér spirálhoz.

Azonban jelenleg több esetben látszik az inputköltségeket jóval meghaladó áremelés is a vállalatok részéről, így a felhalmozódó profittömeg akár már előre beépítetten is fedezetet kínálhat az idei bérköltségek kigazdálkodására.

Eközben az áremelési várakozásoknak a tartósan magas szinten történő beragadását igyekeznek jelenleg a jegybankok világszerte megakadályozni a gazdaságok immár kevésbé moderált hűtésével és megtalálni azt az egyensúlyi kamatszintet, ahol ezt még erősebb recesszió okozása nélkül meg tudják tenni, ami egyre nehezebb, mivel egyszerre több negatív makrogazdasági tényező is kockázatot jelent.

Kockázat továbbá, hogy mivel már hosszabb ideje zajlanak a kamatemelések, de a munkaerőpiaci kereslet láthatóan nem csökken sem a hazai gazdaságban, sem más fejlett gazdaságokban, így vélhetően átmenetileg a neutrális szint fölé emelkedő, a növekedést korlátozó mértékű kamatok elkerülhetetlenek lesznek ahhoz, hogy a szükséges szintre csökkenjen a munkaerőpiaci feszesség és a bérinfláció.

Az idei szintén erőteljesebb minimálbéremeléseknek és alap bérdinamikának, valamint a várható pótlólagos évközi béremeléseknek köszönhetően még a prognosztizált erőteljes inflációt figyelembe véve is csak 2% alatti nettó reálbér csökkenéssel kell számolni 2023-ban előreláthatólag, a tavalyi enyhe pozitív emelkedés után.