A vagyonnövekedésben tranzakciós alapon szerepet játszott, hogy a készpénzállomány csupán 12 milliárd forinttal emelkedett, a látra szóló betétek állománya pedig 306 milliárd forinttal csökkent, láthatóan elkezdtek beépülni az inflációs várakozások a háztartások döntéseibe és léptek az inflációs védelem érdekében, illetve a fogyasztási szint fenntartásához is többletforrások szükségesek.

Eközben 170 milliárddal emelkedett a „lekötött betétek” állománya. A korábbi jelentős csökkenés után ismét emelkedett és 236 milliárd forinttal nőtt a hosszú lejáratú kötvényállomány, miközben 404 milliárddal növelte a rövid lejáratú kötvényállományát a lakosság, az inflációs környezet miatt jelentősen változtak a lakossági állampapírokhoz kapcsolódó preferenciák.

Tőzsdei részvényeket 31 milliárd forintért adtak el a háztartások a negyedévben, miközben a befektetési jegyek negyedéves nettó tranzakciója továbbra is kiugró, plusz 552 milliárd forint volt, biztosításokba pedig 35 milliárd forintnyi állományt tettünk be.

Ezen felül az átértékelődések is jelentősen befolyásolták a háztartások vagyonát.

Tőzsdei részvényeken a globális korrekcióval összhangban 101 milliárd forint volt a nyereség, a befektetési jegyek 14 milliárd forintos pluszt tudtak felmutatni, a háztartások biztosítási instrumentumainak átértékelődése pedig 45 milliárdos pluszt mutatott. Jelentősen megugrott a privát cégekben lévő háztartási vagyon értéke, 1045 milliárd forintos volt a pozitív átértékelődés, a valutákon és devizabetéteken pedig az előző negyedéves közel 300 milliárd forintos nyereséggel megegyező 301 milliárd forintos veszteség volt, a forintárfolyam változásából eredően.

A hitelkötelezettségek állománya tranzakciós alapon 140 milliárd forintos pluszt mutatott, ezen belül a rövid lejáratú hitelek állománya 33 milliárddal nőtt, míg a hosszú lejáratú, elsősorban ingatlan- és hosszabb lejáratú személyi hitelek állománya lassulva, de 108 milliárd forinttal emelkedett.

Régiós összehasonlításban a magyar háztartások kifejezetten pozitív képet mutatnak a kötelezettségekkel csökkentett pénzügyi vagyont tekintve.

Az elérhető legfrissebb, 2021-es Eurostat adatok alapján a magyar háztartások nettó pénzügyi vagyona az azévi GDP 119.4%-án állt, ami közel megegyezik az előző évi szinttel. 2021-ben ez az arány a cseh háztartások esetében 104.9% volt, a görögöknél 103.2%, horvátok esetében 101.3%, Szlovéniában 105.7%, Finnországban 85.9%, Lengyelországban 75.3%, Romániában 60.3%, Szlovákiában pedig a GDP 57.1% volt a háztartások nettó vagyona. Eközben a történelmileg szerencsésebb osztrák szint 150.5% volt, míg a német 160.3%-on állt, az európai mezőnyt pedig a svéd 286.4%, a holland 256.5%, a belga 243.8%, illetve az olasz 238.7% vezeti.

A folyószámla betétek állománya hosszú idő után látványosan csökkent, láthatóan a háztartások tudatosabb fele igyekszik védekezni az erőteljes inflációs folyamatok ellen más pénzügyi eszközökkel, továbbá a megugró infláció mellett is fenntartani kívánt fogyasztási szint is csökkenti a megtakarításképződést, valamint a reálgazdaság általános lassulásával párhuzamosan is értelemszerűen lassulhat a vagyonképződés üteme.

A korábban éveken keresztül kiválóan teljesítő hosszú lakossági állampapírokat immár jelentős mértékben váltották vissza illetve váltották át más lakossági instrumentumba a háztartások az erőteljes infláció miatt, keresve az inflációkövetés lehetőségét.

A befektetési jegyekre pedig negyedévről negyedévre egyre kiugróbban és erősebben támaszkodnak a háztartások vélhetően szintén az inflációs félelmek miatt, láthatóan próbálják profikra bízni a vagyonkezelést az egyre turbulensebb, kiszámíthatatlanabb és egyre komolyabb vagyonkezelési tudást igénylő környezetben.

A hitelfelvételi kedv a korábbi évek lendülete után láthatóan csökkenő tendenciát mutat és ez a trend várható a következő időszakban is, a jelenlegi kamatok mellett tovább csökkenhet a hitelkereslet és elhalasztásra kerülhetnek a hitelfelvételi döntések. Ezen felül a vagyonszerkezetet értelemszerűen az általános makrogazdasági és tőkepiaci környezet mozgatta, az erőteljes inflációs tendenciák, az ukrán háború, az agresszív kamatemelési és recessziós félelmek továbbra is erősen befolyásolják a háztartások által tartott eszközök értékeit is, jelenleg épp felfelé, mivel erősödnek a kamatemelési ciklusok végével kapcsolatos optimista várakozások.

Eközben a 7000 milliárd közelében tartózkodó készpénzállomány növekedésében hosszú idő után először látható jelentősebb lassulás, de az állományi szint fennmaradásából ítélve a lakosság jelentős része továbbra sem a legalább az inflációt megközelítő hozamtermelésre képes eszközöket választja a készpénz helyett, ami a jelenlegi pénzromlási ütem mellett immár jelentős károkat okoz ezeknek a megtakarítóknak.

A lakossági állampapírok esetében a jelenlegi inflációs szintek mellett a nem infláció-indexált papírok látványosan veszítenek a vonzerejükből, de az állomány továbbra is igen jelentős, így hozzá tud járulni több fontos nemzetgazdasági cél teljesüléséhez is, mint például az államadósság belföldi finanszírozási stabilitásának növelése vagy a – megugró – állami kamatkiadások hazai nemzetgazdaságban történő lecsapódása.

A pandémia után látott elhalasztott kereslet pótlásának momentumát tavaly már átvették az inflációs félelmek miatt előrehozott fogyasztási és beruházási döntések, ami fékezőerővel hathat a vagyonfelhalmozás ütemére is.

Azonban a tranzakciókból látható forrásbeáramlás is jelentős egyelőre, még ha lassuló ütemben is, ami támaszt jelenthet a GDP-nek is, viszont jelen inflációs környezetben a háztartási vagyonok reálértékének csökkenése a legtöbb esetben nehezen elkerülhető lesz, ami középtávon már módosíthat a döntési preferenciákon. (forrás: Magyar Bankholding elemzői anyaga)