Értelemszerűen merül fel a kérdés, hogy mi is számít csalásnak? Jelen cikkben a csalás büntetőjogi meghatározását, az egyes csalások jellemzését kívánjuk bemutatni az olvasónak. Ugyanakkor említést kell tenni arról is, hogy a jogtalan haszonszerzés túl mutat a csalás bűncselekményén, így ezen írásban ennek a fogalomnak a mélyítésével is foglalkozunk.

Mindenekelőtt érdemes a jogtalan haszonszerzés fogalmat körbejárni. A jogtalan haszonszerzés számos esetben egy bűncselekmény alapesetében jelenik meg, ugyanakkor minősítő körülményként is találkozhatunk ezzel a fogalommal. Közös jellemzőjük, hogy azokat a cselekményeket, amelyek törvényi tényállásában szerepel csak egyenes szándékkal lehet elkövetni, mivel az elkövető a magatartását ezért a haszonért fejti ki. További ismérv, hogy abban az esetben, ha az elkövető sikeresen véghez viszi a jogellenes cselekményt a sértett oldalán kár realizálódik, amely a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenést jelenti.

A jogtalan haszonszerzés számos törvényi tényállásában megtalálható, amelyeket a legjobban úgy lehet elhatárolni, hogy a jogtalan haszon a vagyonnal kapcsolatos bűncselekmények kapcsán jelenik meg, vagy más jellegű deliktumok vonatkozásában fedezhető fel. A vagyoni viszonyokat védő törvényi tényállások körében, ahogy a bevezetésben is utaltunk rá a legjellemzőbb esete a csalás. A Btk. úgy határoz, hogy az követi el a csalást, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésbe tart, és ezzel kárt okoz. E körben a tévedésbe tartás és az ejtés bír determináló jelentőséggel. Utóbbi egy aktív magatartás, ahol az elkövető tevékenységének következtében alakul ki a megtévesztett személyben a valóságtól eltérő tudati állapot. Lényegtelen a megtévesztett személyi jellemzői, vagyis az, hogy mennyire hiszékeny, vagy a valótlanság könnyen felismerhető volta, csupán annak van jelentősége, hogy a tévedésbe ejtés alkalmas-e a kár előidézésére. Ezzel szemben a tévedésben tartás esetében, a valóságtól eltérő meggyőződés az érintett személyben az elkövetőtől függetlenül, más okból alakult ki, azonban a csalást elkövető személy ezt az állapotot erősíti, vagy a felvilágosítást elmulasztja. A tévedés erősítése ugyancsak aktív magatartással valósul meg és bárki megvalósíthatja, ezzel szemben a felvilágosítás elmaradása csak akkor értékelhető csalásként, ha ennek megtétele jogi kötelezettségen alapul. Ilyen kötelezettség jöhet létre szerződéssel, munkaviszonnyal, ezek hiányában jogtalan elsajátítás valósul meg. A csalással kapcsolatosan érdemes megemlíteni a kuruzslás bűncselekményét, amely során könnyen megállapításra kerülhet a csalás is, mivel ennél a jogellenes magatartást az valósítja meg, aki ellenszolgáltatásért, vagy rendszeresen jogosulatlanul nyújt egészségügyi szolgáltatást. Ennek során pedig a jogtalan haszon érdekében az elkövető tévedésbe ejti a sértetteket azzal, hogy doktori címet használ, hamis diplomát helyez ki és azt a benyomást kelti, hogy az adott orvosi tevékenység végzésére jogosult.

Ezeken túl a csalás számos fajtájával találkozhatunk, amelyek valamilyen speciális elemnek a következtében külön szabályozásra került sor. Ide sorolhatóak a gazdasági csalás, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, vagy a költségvetési csalás, amely olyan bűncselekményeket foglal magába többek között, mint az adócsalás, vagy az áfacsalás. A közös bennük, hogy akár a „sima” csalás esetében a megtévesztés és a jogtalan haszonszerzés játszik kulcsszerepet, csak valamilyen egyéb tulajdonság miatt a csalás nem alkalmazható az elkövetési magatartásra. A gazdasági csalás vonatkozásában a színlelt gazdasági tevékenységhez kapcsolódik a gazdasági társaságnak okozott kár, amely esetben természetes személy hiányában a csalás nem állapítható meg. Az internetes csalás megvalósulása során azonos célzat állapítható meg, ugyanakkor a bűncselekményt megvalósítható elkövetési tárgyak specifikussága tette szükségessé az eltérő szabályozást, mivel ezt a deliktumot információs rendszerben található adatokra és elektronikus pénzre lehet elkövetni.

Az utolsó vagyonnal kapcsolatos bűncselekmény, amelyet érdemes megemlítenünk az a zsarolás. Ez a jogellenes magatartás némileg eltér a fenn említett cselekményektől. Ebben az esetben is az elkövető a jogtalan haszonért cselekszik és az általa kifejtett tevékenység hatására fog a passzív alany olyan cselekményt kifejteni, amelynek következtében a vagyoni viszonyaiban negatív változás lesz megfigyelhető, viszont míg a fenti esetekben a tévedés játszott kiemelkedő szerepet, addig itt az erőszak, vagy fenyegetés következtében cselekszik az akaratával és az érdekeivel ellentétesen.

Annak ellenére, hogy a csalás tekinthető a jogtalan haszonszerzés eklatáns példájának számos egyéb bűncselekménynél is találkozhatunk ezzel a célzattal. Ezek a bűncselekmények első sorban nem a vagyoni viszonyok megóvása miatt lettek a büntetőjog területén szabályozva, hanem más jelentős társadalmi érdekeket lettek hivatottak védeni. Ugyanakkor az elkövető oldalán ugyanazzal a szándékkal találkozhatunk, mint a csalás vonatkozásában, vagyis az, hogy jogtalan hasznot szerezzen. Ide sorolható a gépjármű kilométer órája által mutatott érték meghamisítása. A szóban forgó deliktum célja a közbizalom megóvása, viszont az elkövető olyan haszon megszerzése miatt fejti ki, amelyet jogszerű keretek között nem tudna megszerezni. Érdemes említést tenni arra, hogy ez a bűncselekmény megállapítására akkor kerülhet sor, ha súlyosabb törvényi tényállást nem valósít meg, ami a csalás valamelyik formája lehet. Példaként említhető még a közérdekű adattal visszaélés minősített esete, amelyet jogtalan haszonszerzési célzattal lehet elkövetni. Ennél a bűncselekménynél az elkövető többek között a valóságnak nem megfelelő adatot szolgáltat, vagy eltitkolja az adat létezését. Jól látható, hogy itt is a valóságtól eltérő helyzet létrehozására törekszik az elkövető, azonban az alapesetben ehhez nem kapcsolódik haszonszerzési célzat, hanem lehet, hogy valamilyen más okból cselekszik, de vannak olyan esetek, amikor a jogtalan haszonszerzés reményében tevékenykednek. Utóbbi esetben a cikkben tárgyalt kategóriába lesz sorolható az elkövető magatartása.

Összefoglalva láthatjuk, hogy maga a jogtalan haszonszerzést nem lehet egy bűncselekményre, vagy egy bűncselekményi körre megfeleltetni, mivel ennél jóval szélesebb kategóriát ölel fel. Ezzel szemben, minden esetben ott vannak azok a sajátosságok, amikkel el lehet határolni más büntetendő cselekményektől, de ez sokszor csak az eset egyedi mérlegelése után állapítható meg.

Forrás:

Belovics Ervin – Molnár Gábor Miklós – Sinku Pál: Büntetőjog II. – Különös Rész. HVG Orac Lap – és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2019.