Szolid eleganciával berendezett konyhát látunk. Harminc év körüli, tökéletes alakú nő áll nekünk háttal, épp mosogat. Alulról fölfelé végigpásztázunk izmos, hosszú lábain, kerek csípőjén, karcsú derekán. Izgató, lassú, sejtelmes zene szól.
Hirtelen megnyikordul az ajtó. A nő összerezzen és hallgatózni kezd.
- Te vagy az, drágám? - kérdezi duzzadt, reszkető ajkakkal – Azt hittem, elutaztál három napra arra a konferen…
Ekkor egy borostás férfi lép a konyhába. A nő halkan felsikolt, csörömpölve leesik egy kanál.
- Ki maga?? Hívom a rendőrséget!
- Ne haragudjon, asszonyom, nem akartam megijeszteni. - mentegetőzik a férfi - Szájmon vagyok, az új szomszédja.
Tüzes tekintetét a mosogató nő szemébe fúrja, és búgó hangon hozzáteszi.
- Egyedül van a házban, Récsöl?
Récsölt zavarba hozza a váratlan kérdés, és kissé fel is izgatja, bár ezt egyelőre magának sem meri bevallani.
- Nos, igen, a férjem elutazott. De maga honnan tudja a nevemet?
A férfi szinte csak leheli a választ: - Ki van írva az ajtóra.
Récsöllel forog a világ, reszkető térdei alig tartják meg a nőiesen törékeny testet. Az idegen folytatja az ostromot.
- Maga tehát most nagyon, nagyon, nagyon egyedül van, igaz, Récsöl?
- Hát igen, sajnos. Minden gond az én nyakamban, ugye az egész háztartás…
- Azt hiszem, én tudnék segíteni. Ha maga is akarja.
- Hogyan?
- Arra gondoltam, hogy…
- Hogy?
- Hogy elmosogatnék.
Rácsöl arányos testén rég nem tapasztalt borzongás fut végig. Tiltakozni akar, de mire felocsúdik, Szájmon már kiskötényt öltött és neki is állt a mosogatásnak. Récsölnek nincs ereje tiltakozni. Teljesen lefegyverzi a férfi határozott, mégis házias hangja.
- Milyen jól áll magának a kötény! - jegyzi meg halkan. A férfi bátorításnak veszi a szavait, és még szilajabbul vakarja az edényeket a fémdörzsivel.
- Istenem. Levakart egy tavalyi odaégést a serpenyőről! - álmélkodik a nő – Ezt meg hogy csinálta?
- Maga volt a múzsám.
- Ajaj, úgy látom, a teflonréteget is levakarta…
- Bocsásson meg, Récsöl, elragadott a szenvedély!
Ekkor a férfi hirtelen megpördül a tengelye körül és ellentmondás nem tűrő, mégis gyengéd hangon felteszi a kérdést:
- Hol tartják a porszívót?
A nő kezd pánikba esni. Érzi, tudja, hogy hamarosan beszippantja az őrült vágy, és akkor már nem lesz többé visszaút.
- Ne, ne, Szájmon! Ez nekem túl gyors! Hisz még alig ismerjük egymást. Maga fantasztikus férfi, és annyira házias, hogy az egész testem egy izzó kemencévé változott, amióta itt van, de értse meg: nekem férjem van, gyerekeim. Nem tehetem ezt velük!
A felajzott férfi azonban már nem figyel Récsöl szavaira. Mint a vérszagot szimatoló kopó, már csak a porszívót keresi.
- Tudom, hogy te is akarod. - üvölti és a csövénél fogva kivontatja a gépet a kamrából, zötyörögnek a küszöbön a műanyag kerekek.
Felbúg a porszívó, Récsöl tehetetlen vággyal bámulja a váratlanul jött takarítást.
- Maga bolond, a sarkokat is kiporszívózta? - pihegi - Megfordította a szőnyeget, és a hátulját is kiporszívózta…? Ohh, istenem, Szájmon. Nem tudtam, hogy ilyesmi létezik! Velem ilyet férfi még nem tett soha.
Szájmon letérdel a nő elé.
- Atkátlanítottam is. - közli – És most: mondd meg te, mire vágysz!
A nő elpirul.
- Nem merem.
- De igen! Tudni akarom! Miről fantáziálsz, amikor álmatlanul forgolódsz éjjelente, amikor éjfélkor felmosod a nappalit, vagy vécét súrolsz hajnali háromkor?
Récsöl szemérmesen előveszi a páratlan zoknikat tartalmazó zsákot. Szájmon szétteríti a tartalmát a szőnyegen.
- Boldog vagyok, hogy én lehetek neked az első. - mondja elcsukló hangon, és ütemesen párosítani kezd:- Kék-kék, csíkos-csíkos, fehér-fehér, télapós-télapós. Aminek pedig nincs meg a párja, azt kidobjuk, kész. Elég volt ebből a rohadt zoknikáoszból!
- Ne, ne, ezt nem teheted! Ne dobd ki őket, könyörgök, Szájmon! Hátha meglesz még a párjuk!
- Ne hazudj magadnak, Récsöl! Hány éve őrizgeted őket? Három? Négy? Öt?
A férfi ellentmondást nem tűrően felnyitja a kuka fedelét és beledobja a zoknis zsákot. A nő elnémul, arcán csorognak a könnyek.
Szájmon a fülébe súgja:
- Neked is jó volt, igaz?
- Igen. Köszönöm, hogy megtetted.
Most kulcscsörgést hallunk. Récsöl szeme elkerekedik a rémülettől.
- Ó, istenem, hazajött a fiam! Menned kell!
Csakhogy már késő, tizenkét év körüli srác trappol be az ajtón.
- Csá, anya, helló bácsi!
- Szia drágám. Milyen volt a suli?
- Szar. Nem értem a prímtényezős felbontást.
Szájmon megfogja a vágytól már szinte kábult nő állát és maga felé fordítja az arcát.
- Récsöl, nézz rám! Akarod, hogy…
- Ne, őrült vagy! Ki ne mondd!
- Akarod, hogy matekozzak vele? Hogy elmagyarázzam a prímtényezőket?
Ez volt az utolsó csepp a pohárban, a kéjtől felajzott nő nem bírja tovább, eszméletét veszti. Tökéletesen arányos teste összecsuklik az atkátlanított szőnyegen.
