A Körkörös.hu összefoglalójából kiderül, hogy a folyamat globális, a széláramlatok kontinenseken át szállítják a mikroszkopikus szemcséket, így mérhettek már kutatók jelentős szennyezést az Antarktiszon vagy éppen a Himalája csúcsain is.

Kezdjük rögtön egy aktuális, megdöbbentő hírrel, aggasztó paradoxonnal: a Leeds-i Egyetem mérései alapján ugyanis a vidéki erdőterületeken gyakran magasabb a mikroműanyag-koncentráció, mint a forgalmas városközpontokban! Az Euronews által néhány napja részletesen ismertetett kutatásból kiderül, hogy mindennek hátterében az úgynevezett fésű-effektus áll: a fák sűrű lombkoronája óriási szűrőfelületként működik, csapdába ejtve a légköri autópályán száguldó szemcséket, amelyek így fennakadnak az ágakon és a leveleken, majd az esővízzel koncentráltan mosódnak bele a talajba (a műanyagok termőtalajra kifejtett hatásáról a Körkörös.hu legutóbbi cikkében számoltunk be).

A szennyezés mértékét ma már pontos számokkal is alá tudják támasztani a különböző felmérések: a Nature Geoscience és a Science of the Total Environment folyóiratokban megjelent tanulmányok becslései szerint a légkörből évente összesen 0,01–25 millió tonna mikroműanyag rakódik le a földfelszínre. A PlasticDustCloud (PDC) projekt három kontinens kilenc országában bizonyította a műanyag állandó jelenlétét a belélegzett levegőben, egyes városi területeken a lerakódási ráta eléri a napi 1300 mikroműanyag részecskét négyzetméterenként.

A levegőben szálló por jelentős része olyan forrásokból származik, amelyekre korábban kevesebb figyelem hárult. Az OECD szakmai jelentése és a PEW Trust elemzése szerint a légköri mikroműanyagok 30-50%-áért a gumiabroncsok kopása felelős. Ez mára az egyik legsúlyosabb légszennyezettségi kockázattá vált.

A WHO 2025-ös jelentése és az Environment International kutatásai rávilágítottak, hogy az öt mikrométernél kisebb szemcsék képesek átjutni a tüdő membránján, bejutva a keringési rendszerbe. A tüdő irritációja mellett további egészségügyi problémákat okoznak: „trójai falóként” a felületükön megtapadó mérgező vegyszereket és baktériumokat juttatnak a szervezetbe.

A mikroműanyagok egyébként nem pusztán utasok a légköri „autópályákon”, hanem aktív formálói az is időjárásnak. Az Environmental Science & Technology folyóiratban megjelent legfrissebb kutatások szerint ezek a részecskék úgynevezett jégképző magvakként (ice-nucleating particles) viselkednek a felhőkben.

Normális esetben a felhőkben lévő vízcseppeknek szükségük van valamilyen természetes szemcsére – például porra, pollenre vagy sókristályra –, hogy jégkristályokká fagyjanak. A mikroműanyagok azonban rendkívül hatékonyan töltik be ezt a szerepet: szerkezetük lehetővé teszi, hogy a víz magasabb hőmérsékleten fagyjon meg rajtuk, mint a természetes porszemcséken. Ez alapjaiban változtatja meg a felhők belső fizikáját: a jégkristályok hamarabb és más alakzatban jönnek létre, ami módosítja a felhők élettartamát, fényvisszaverő képességét (albedó), és végső soron a csapadék eloszlását is.

Ez a jelenség egyfajta „műanyag-meteorológiát” hoz létre: a légköri műanyagpor miatt olyan helyeken is kialakulhat intenzív esőzés vagy jégeső, ahol korábban nem volt jellemző, miközben más területeken a felhők stabilitásának megváltozása aszályhoz vezethet. A műanyag tehát nemcsak fizikailag hullik ránk a magasból, hanem láthatatlanul átírja azt a mechanizmust is, ami az éltető esőt és a bolygó hőháztartását szabályozza.

A Körkörös.hu szakmai álláspontja szerint a szelektív hulladékgyűjtés önmagában már nem elegendő válasz erre a globális kihívásra. Ahogy azt korábbi, a globális műanyagszennyezés trendjeiről szóló írásunkban is hangsúlyoztuk, radikális, forrásnál történő beavatkozásra van szükség. A környezetbe kerülő műanyagok hatalmas hányada az egyszer használatos ételcsomagolásokból származik, amelyek elaprózódva táplálják ezt a láthatatlan esőt.

A rendszerszintű megoldás egyik legfontosabb pillére tehát az edényvisszaváltás és az edénymegosztó szolgáltatások drasztikus elterjesztése lehet. Az egyszer használatos edények, dobozok kiváltása tartós, körforgásban tartható edényrendszerekkel nem csupán a szeméthegyeket csökkenti, hanem közvetlenül elvágja az utánpótlási útvonalat, amelyen keresztül a műanyag a légkörünkbe és végül a véráramunkba kerül.