Július 17. szombat - a nap, amikor sikerrel jártam

Kedves Naplóm! Nyugodtan kijelenthetem, hogy mai napom remekül sikerült. Ilyen könnyű és gyors akcióm bizony nem sok akad. Már egy ideje figyeltem a házat, és egyik nap, amikor újságkihordóként (természetesen ez csak az álca) a környéken jártam, pont a fültanúja voltam, amint a ház asszonya elújságolta a szomszédjának, hogy a hétvégén indulnak nyaralni.

Így hát türelmesen kivártam, amíg eljön az én időm. Ma délelőtt pedig visszamentem. Nagyon megörültem, amikor megláttam a szimpla műanyag bejárati ajtót. Az ilyesmi számomra gyerekjáték! 

Két perc sem telt bele, és már benn is voltam az épületben. A táskámba hamarosan becsusszant néhány ékszer, némi készpénz, egy drága laptop, egy értékesnek tűnő szobrocska, valamint egy tablet. Fél órával később már hazafelé tartottam. Talán ez volt az eddigi legkönnyebb bevetésem. 

Október 8. hétfő - a nap, amikor minden rosszra fordult

Kedves Naplóm! Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá…Ma olyasmi történt velem, ami eddigi pályafutásom alatt még soha. Pedig minden olyan jól indult. Kiszemeltem a házat, a lakók nem voltak otthon, én akcióba léptem, és az ajtó kiiktatása sem tűnt különösebben nehéz feladatnak. 

Ám a látszat ezúttal csalt: ez az ajtó bizony nem igazi fából készült! Bárhogy feszegettem, rugdostam, lökdöstem, meg sem moccant. Mégis miféle tákolmány ez? Aztán egyszer csak rájöttem, hogy egy Nívó biztonsági ajtóval állok szemben. Hallottam már róluk, a belsejükben állítólag egy tömör acéllemez van, a keretük szénacél zártszelvény, kiemelésgátló csapozattal rendelkeznek és vagy 100 kilogrammot nyomnak! 

Rá kellett döbbennem, hogy bármennyire is ügyesnek tartom magam, ez a nyílászáró bizony nem fogja egykönnyen megadni magát nekem. No de azért engem is kemény fából faragtak, így felbőszültem és minden erőmet és tudásomat latba véve nekiestem. Hogy mit értem el vele? Azt, hogy valaki észrevett és kihívta a rendőröket. 

Mire észbe kaptam, már egy járőrkocsi hátsó ülésén találtam magam, bilincsbe verve. Hogy az ajtóval mi történt? Nos, semmi. Még mindig stabilan áll a helyén. 

November 4. csütörtök - legalábbis azt hiszem…

Kedves Naplóm! Sajnos nagyon egyhangúan telnek a napjaim mostanában. A cella szűkös, az ágy kényelmetlen, és a “lakótársaim” sem nyújtanak valami kellemes társaságot. Még nem tudom, meddig kell itt maradnom, sajnos több korábbi, sikeres akciómra is fény derült, így egy ideig még biztosan itt fogom tengetni a napjaimat.

Amit viszont egy életre megtanultam: soha többé nem próbálkozom olyan házzal vagy lakással, amit Nívó ajtó véd, és ha egyszer újra szabad leszek, én is ilyet szeretnék majd otthonra!