A felbecsülhetetlen értékű ritkaságok megőrzése nemzeti örökségünk szempontjából is fontos. A térképek korábban megkezdett rendszerezésébe és digitalizálásába a Magyar Földrajzi Múzeum munkatársainak bekapcsolódása új lendületet hozott.

2009-ben, az akkor 90 éves egyetemi térkép- és adattár névadására kapóra jött az Ausztráliában élő Kogutowicz unoka, Charles Nilsen szegedi látogatása. A Kogutowicz Károly Térkép- és Adattár alapítása és fejlesztése Kogutowicz Károly szervezőmunkájának köszönhető. Trianon után, 1923-ban a legkülönfélébb hazai és külföldi (például Egyiptom, Kanada, stb.) intézményeket kérte fel a szemléltetőeszközök pótlására.

Ez a rendkívül értékes anyag szinte egyedülálló az országban. Dr. Szatmári József készített story maps oldalt, ahol térkép alapján lehet böngészni a ritkaságok között.

A Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetében mindig fontos volt hagyományaink, múltunk értékeinek megőrzése, és átmentése a jövő nemzedékei számára. Éppen ezért örömmel támogattuk a Magyar Földrajzi Múzeum és az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézet közti, több éve zajló szakmai együttműködést. Lelkes PhD, geográfus MSc és földrajz Bsc szakos hallgatóinkkal közösen megkezdtük térképtárunk rendezését, elfeledett értékeink feltárását és digitalizálását” – fogalmazott Prof. Dr. Pál-Molnár Elemér, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Földrajz- és Földtudományi Intézet intézetvezetője.

Gyűjteményünk a 17. század végétől a 19. század végéig ívelő kartográfiai fejlődés különleges, reprezentatív keresztmetszetét kínálja – tette hozzá Dr. Szilassi Péter, a gyűjteményt gondozó SZTE TTIK Természet- és Környezetföldrajz Tanszék egyetemi docense, a projekt ötletgazdája.

Az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézete térképtárának kiemelkedő darabjai azok az Olaszországban 1600-as évek végén, valamint a 18. és 19. században Magyarországon készült kéziratos kataszteri térképművek is, amelyek az ármentesítések előtti tájhasználat és birtokszerkezet egyedi forrásai. A gyűjtemény becses darabjai közé tartoznak emellett a 18. századi kőnyomatos atlasztérképek. Részletgazdag kidolgozásuk, kézi színezésük és heraldikai díszítéseik a térképeket egyszerre teszik tudományos információforrássá és művészeti alkotássá.

A geográfusok és muzeológusok megkezdték a gyűjtemény feldolgozását, archiválását és digitalizálását.