A Pénztárszövetség friss, országos kutatásából az is kiderül, hogy nőtt a nyugdíjcélú előtakarékoskodók aránya, viszont a magyarok fele továbbra is aggodalommal gondol időskori anyagi helyzetére.
Bár a magyar munkavállalók szerint az államnak kiemelt felelőssége van az idősekről való gondoskodásban, továbbra is csak a szűk többség bízik abban, hogy lesz állami forrásból származó nyugdíja.
Az öngondoskodási szándék mérsékelt erősödést mutat, viszont a többség későn kezd el takarékoskodni – egyebek közt ez is kiderül az Önkéntes Pénztárak Szövetsége (ÖPOSZ) megbízásából elkészített országos, reprezentatív felmérés adataiból.
Honnan lesz nyugdíjunk, ki gondoskodjon az idősekről?
Ha az a kérdés, hogy kinek a felelőssége az idősekről történő gondoskodás, a magyar felnőttek az államnak legalább akkora szerepet tulajdonítanak, mint az egyénnek.
Sokan gondolják úgy, hogy ezen a téren a nyugdíjas korúak gyermekeinek is komoly feladatuk van, sőt, a válaszadók több mint negyede az unokákat is ebbe a körbe sorolta. Az egyházakkal és civil szervezetekkel kapcsolatban jóval kevesebbeknek vannak olyan elvárásaik, mint a helyi önkormányzatokkal és intézményeikkel szemben.
Állami felelősség ide vagy oda, az aktív dolgozóknak továbbra is csak egy szűk többsége bízik abban, hogy idős korában valóban lesz is állami nyugdíja.
Hasonló nagyságú azok tábora is, akik fél- vagy teljes munkaidős állásból származó jövedelemre számítanak, emellett sokan – sőt, a tavalyinál többen – támaszkodnának a nyugdíjmegtakarításaikra, befektetéseik vagy kiadott ingatlanjaik hozamára.
Érdekesség, hogy bár az idősekről való gondoskodásban a megkérdezettek jelentős szerepet szánnak a nyugdíjasok gyermekeinek, saját utódaira, mint anyagi támogatást nyújtóra a felnőttek egytizede sem számít.
„Minél fiatalabb valaki, annál kevésbé reménykedik az állami nyugdíjban, illetve annál inkább számít rá, hogy teljes munkaidőben kell majd dolgoznia idős korában.
Ez utóbbi tervet azonban számtalan tényező, például az általános egészségi állapot, az aktuális munkaerőpiaci helyzet befolyásolhatja, így célszerű olyan öngondoskodási formát választani, amely mellett nagyobb anyagi biztonságban élvezhető a megérdemelt időskori pihenés” – mondta Mohr Lajos, az ÖPOSZ elnöke.
Aki spórol, kevésbé aggódik
Az aktív dolgozók kétharmada jelenleg előtakarékoskodik nyugdíjcéllal valamilyen formában. Itt némi növekedés történt, ugyanis az idei 66 százalékos érték 4-5 százalékponttal múlja felül a korábbi években mért szinteket. Az átlagnál nagyobb mértékben tesznek félre idősebb éveikre a férfiak, a felsőfokú végzettségűek, valamint a budapestiek.
Arra, hogy ki milyen várakozással tekint időskori anyagi biztonságára, egyértelműen hatással van, hogy tud-e félretenni, de túlzott optimizmusról az előtakarékoskodók esetében sem beszélhetünk.
Utóbbi csoport 47 százaléka továbbra is tart az időskori anyagi nehézségektől, ami nem marad el sokkal a nyugdíjcélra nem spórolók körében mért 53 százaléktól. Az öngondoskodók körében ugyanakkor közel kétszer nagyobb a bizakodók aránya, elérve a 24 százalékot.
„Továbbra is kedvezőtlen ugyanakkor, hogy csak későn indul be az öngondoskodás. Mind a kutatásunk, mind a pénztárak tapasztalatai azt mutatják, hogy jellemzően csak 40 éves kor felett kezdenek el félretenni a hazai munkavállalók.
Minél korábban kezdjük el az öngondoskodást, annál kisebb havi megtakarítás is elegendő lehet a nyugdíjkiegészítési célok eléréséhez, illetve – nyugdíjpénztári öngondoskodást feltételezve – annál hosszabb ideig élvezhetők az állami adóvisszatérítés előnyei” – hívta fel a figyelmet Kravalik Gábor, az ÖPOSZ főtitkára.
