Új köztéri alkotással gazdagodott Szeged. Az üvegből készült Szilassi-poliéder annak a térbeli alakzatnak állít emléket, amelyet 1977-ben Dr. Szilassi Lajos fedezett fel. A tetraéder mellett ez az egyetlen olyan ismert poliéder, amelyre teljesül, hogy bármely két lapjának van közös éle.

Szilassi Lajos közel negyven éven át előbb hallgatói, majd később oktatói jogviszonyban állt a Szegedi Tudományegyetemmel. 1961-1966 között mint matematika-ábrázoló geometria szakos egyetemi hallgató, 1972-2006 között pedig mint pedagógusképző oktató. Docensként ment nyugdíjba, jelenleg címzetes főiskolai tanár, csupa nagybetűvel, mert Ő gondolkodni tanított.

A szoboravatón részt vett Dr. Fendler Judit, az SZTE kancellárja, aki beszédében kiemelte, hogy a Szilassi-poliéder nem csupán egy geometriai különlegesség, hanem a Szegedi Tudományegyetemre évtizedek óta jellemző innovativitás megtestesülése.

Ez egy történet a kitartásról. Egy történet arról, hogy a sokadik sikertelen próbálkozás után sem szabad feladni. Egy történet arról, hogy a technológia önmagában nem elég – csak akkor válik értékké, ha mögötte ott áll az emberi kreativitás. Az 1970-es években, amikor a számítógépek még szobányi monstrumok voltak, Szilassi professzor már látta bennük a jövőt. Ez nemcsak egy tárgy. Ez egy üzenet: a tudás, a kreativitás és a kitartás egyetemes érték – mondta el az eseményen a kancellár.

Szilassi professzor elmondta, hogy 1976 tavaszán a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyuláról elnevezett Pedagógusképző Karán (akkori nevén Tanárképző Főiskolán) épp arról tartott előadást matematika szakos tanárjelölteknek, hogy milyen kapcsolat van a kocka és az oktaéder között, amikor óra közben - szinte villámcsapásként - felvetődött benne egy kérdés: vajon van-e olyan tórusz-szerű poliéder, amelynek bármelyik két lapja szomszédos egymással?

Egy évvel később már a kezében volt az a test, amely mindazt tudta, amit elvártak tőle. De neve még nem volt.

A Bolyai Intézetben gyorsan elterjedt a poliéder felfedezésének híre, amely kapcsán Szőkefalvi-Nagy Béla professzor úr megemlítette nekem, hogy a Scientific American című neves szaklap nemrég cikket közölt a Császár-poliéderről. E hír hallatán vettem a bátorságot, és írtam eredményemről, az új poliéderről Martin Gardnernek, aki akkoriban  a Scientific American matematikai rovatát vezette. 

Hamarosan meg is jelent a folyóiratban az általam talált poliéderről egy cikk, amelynek - talán nem véletlenül - „minimális művészet” volt a címe. Martin Gardner nevezte el konstrukciómat Szilassi-poliédernek. Soha nem hittem volna, hogy egy ilyen tekintélyes folyóiratban megjelenő tudományos cikk milyen események láncolatát indítja majd el – emlékezett vissza a felfedezés első visszhangjaira Szilassi Lajos.

Innentől kezdve szinte egyenes út vezetett 2026. március 26-ig, mely során immár itt Szegeden is szoborként ölt testet a tudomány és művészet közötti kapcsolat.

A szobor állítását a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottsága kezdeményezte. Szilassi Lajos az avatás alkalmából köszönetét fejezte ki Prof. Dr. Krisztin Tibornak, a bizottság elnökének, aki kezdeményezte, hogy Szegeden is legyen egy köztéri Szilassi-poliéder. Az SZTE JATIK előtt látható szobrot Borbás Dorka, Ferenczy és Vármegyei Prima-díjas üvegművész alkotta meg egy nagyon különleges, de érzékeny anyagból, üvegből.

Különlegessége, hogy a fehéren kívül szinte minden színben képes világítani, így sötétben is impozáns és változatos dísze a térnek.  A szobor megvalósulásában közreműködött a Magyar Tudományos Akadémia mellett a Magyar Művészeti Akadémia szegedi tagozata, Vesmás Péter Ybl-díjas építész, az MMA rendes tagja és Szögi Tamás építész, valamint a Tér Forma Építész Stúdió Kft. munkatársai.