A pontos következményeket elsősorban az dönti el, hogy ki mondott fel, mikor kezdődött a keresőképtelenség, és terhelte-e még munkavégzési kötelezettség a dolgozót. A felmondási idő számítását és a betegség idejére járó ellátást ezért külön kell vizsgálni.

Milyen jogszabályok alapján kell eljárni?

A munkaviszony megszüntetését és a betegszabadságot a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, röviden az Mt. szabályozza. A táppénz feltételeit a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, az Ebtv. határozza meg.

Az elemzés a 2026. október 28-án hatályos rendelkezésekből indul ki, és az Mt. szerinti általános munkaviszonyra vonatkozik. A közszolgálati jogviszonyokban, illetve egyes különleges munkavállalói csoportoknál eltérő szabályok érvényesülhetnek. Aki azt vizsgálja, milyen következménye lehet annak, ha 2027-ben a felmondási idő alatt betegszik meg, annak az esemény idején hatályos szabályokat is ellenőriznie kell.

A köznyelvi „betegállomány” nem önálló ellátási forma: jogilag a keresőképtelenséget, a betegszabadságot és a táppénzt kell megkülönböztetni. Az orvos a keresőképtelenséget állapítja meg; ebből a további feltételek alapján következik, milyen pénzbeli juttatás jár.

Ha a felmondási idő már elkezdődött, a betegség nem állítja meg

Az Mt. 68. §-a a felmondási idő kezdetének elhalasztásáról rendelkezik bizonyos esetekben. Nem ír elő olyan általános szabályt, amely a már folyamatban lévő felmondási időt egy későbbi betegség miatt megszakítaná vagy meghosszabbítaná.

Ha tehát a dolgozó már tölti a felmondási idejét, és közben keresőképtelenné válik, a felmondási idő főszabály szerint tovább telik. Ez munkáltatói és munkavállalói felmondásnál egyaránt irányadó.

Példa: a felmondási idő november 1-jén kezdődik, és harminc napig tart. A munkavállaló november 10-én megbetegszik, és december elejéig keresőképtelen marad. A munkaviszony ettől még november 30-án megszűnik; a betegség napjait nem kell a felmondási idő végéhez hozzáadni.

A felmondási időt naptári napokban kell számítani. A harmincnapos időtartam nem harminc ledolgozandó munkanapot jelent, ezért a hétvégék és a betegséggel érintett napok is beletartoznak.

Más a helyzet, ha a munkáltató már beteg dolgozónak mond fel

A betegség miatti keresőképtelenség önmagában nem általános felmondási tilalom. A munkáltató tehát keresőképtelenség alatt is közölhet felmondást, ha annak egyéb törvényi feltételei fennállnak. A felmondás közlése és a felmondási idő kezdete azonban ilyenkor elválhat egymástól.

Az Mt. 68. § (2) bekezdés a) pontja alapján munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség megszűnését követő napon indulhat. A halasztásnak ugyanakkor felső határa van: legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy évig tart.

Példa: a munkavállaló november 5-től keresőképtelen, a munkáltató november 10-én közli vele a felmondást, a dolgozó pedig november 20-ig beteg. Az általános szabály szerint a felmondási idő legkorábban november 21-én kezdődhet.

Ez nem azt jelenti, hogy a munkáltató felmondása addig érvénytelen, vagy később újra közölnie kellene. A jognyilatkozat már hatályos lehet, miközben a felmondási idő még nem indult el. Csoportos létszámcsökkentésnél a halasztó körülmények vizsgálatára külön időpontszabály vonatkozik.

Mi történik, ha a munkavállaló mondott fel?

A keresőképtelenséghez kapcsolódó törvényi halasztás a munkáltató felmondására vonatkozik. Ha a munkavállaló mond fel, saját betegsége főszabály szerint sem a felmondási idő kezdetét, sem annak lejártát nem tolja ki.

A dolgozó keresőképtelensége alatt is közölheti írásbeli felmondását. A felmondási idő ilyenkor is legkorábban a közlést követő napon kezdődik, és betegállományban is telhet.

Fontos ugyanakkor, hogy a felmondás önmagában nem mentesít a munkavégzés alól. Ha a munkavállaló a felmondási idő vége előtt meggyógyul, a hátralévő időben ismét dolgoznia kell, kivéve, ha más jogcímen mentesül. A betegség miatt kiesett napokat viszont utólag nem kell „ledolgoznia”.

Munkavállalói felmondásnál nem jár automatikusan a felmondási idő felére fizetett felmentés. Erről a felek megállapodhatnak, de az Mt. kötelező felmentési szabálya a munkáltatói felmondáshoz kapcsolódik.

Betegszabadság vagy táppénz: melyik jár?

A felmondási idő alatt fennálló munkaviszonyban a saját betegség miatti keresőképtelenségre az általános ellátási szabályok vonatkoznak.

Az Mt. 126. §-a alapján évente tizenöt munkanap betegszabadság jár. Ez éves keret, nem minden új betegséghez és nem a felmondási idő kezdetéhez kapcsolódó új jogosultság. Év közben kezdődő munkaviszonynál arányos kerettel kell számolni.

Ha valaki az adott évben már tizenkét munkanapot felhasznált, főszabály szerint három munkanap betegszabadsága marad. A betegszabadság idejére az Mt. 146. § (3) bekezdése szerint a távolléti díj 70 százaléka jár, amelyet a munkáltató fizet.

A betegszabadság kimerítése után, a jogosultsági feltételek fennállásakor táppénz következhet. Ennek mértéke általában az ellátási alap 60 százaléka legalább 730 nap folyamatos biztosítás esetén, rövidebb biztosításnál 50 százalék. Fekvőbeteg-intézeti ellátás alatt szintén 50 százalék az irányadó; az összegnek napi maximuma is van.

A táppénz tehát nem feltétlenül az aktuális fizetés egyszerű százaléka. Az alapját külön számítási szabályok határozzák meg, időtartamát pedig a biztosítási előzmények és a korábbi táppénzes időszakok is befolyásolhatják. Üzemi baleset, foglalkozási betegség vagy veszélyeztetett várandósság esetén nem az általános betegszabadság–táppénz sorrend érvényesül.

Külön figyelmet igényel a munkavégzés alóli felmentés

Munkáltatói felmondásnál a dolgozót legalább a felmondási idő felére fel kell menteni a munkavégzés alól. Erre főszabály szerint távolléti díj jár.

A felmentési időre eső betegség elszámolása azonban nem intézhető el azzal, hogy minden nap automatikusan betegszabadsággá vagy táppénzes nappá válik. Az Mt. 70. § (3) bekezdése szerint nem jár a felmentéshez kapcsolódó távolléti díj, ha a munkavállaló munkabérre egyébként sem lenne jogosult.

Ugyanakkor a 70. § (4) bekezdése külön védelmet tartalmaz: ha a munkavállalót végleg felmentették, és a munkabérfizetést kizáró körülmény ezt követően következett be, a már kifizetett munkabér nem követelhető vissza.

Ezért az elszámolásnál jelentősége van a keresőképtelenség kezdetének, a felmentés tartalmának és annak is, történt-e már kifizetés. A felmentésről szóló iratot és az orvosi igazolás időszakát együtt kell vizsgálni; önmagában a „felmondási idő alatt beteg lett” információ nem elegendő.

Meddig jár táppénz, ha közben megszűnik a munkaviszony?

A legfontosabb pénzügyi korlát, hogy rendes táppénz passzív jogon nem jár. Ha a felmondási idő lejártával megszűnik a munkaviszony és az ahhoz kapcsolódó biztosítás, ebből a jogviszonyból táppénz legfeljebb a biztosítás utolsó napjáig folyósítható.

A november 30-án megszűnő munkaviszony tehát nem alapoz meg decemberre is rendes táppénzt pusztán azért, mert a betegség még novemberben kezdődött. Ettől külön kérdés a korábbi, jogosultsággal érintett napokra járó ellátás későbbi igénylése vagy kifizetése.

Az orvosi ellátásra való jogosultságot sem szabad összekeverni a pénzbeli táppénzzel: attól, hogy valaki továbbra is igénybe vehet egészségügyi szolgáltatást, még nem feltétlenül jogosult keresetpótló ellátásra. A baleseti táppénzre külön szabályok vonatkoznak.

Mit tegyen a beteg munkavállaló?

A keresőképtelenséget orvossal kell megállapíttatni és igazoltatni, a munkáltatót pedig mielőbb tájékoztatni kell a munkavégzést akadályozó körülményről. Az igazolást a munkáltató eljárásrendje szerint kell továbbítani. Az igazolt keresőképtelenség miatti távollét nem igazolatlan hiányzás, és a munkáltató nem követelhet betegállományban rendes munkavégzést.

Érdemes írásban egyeztetni a munkaviszony utolsó napját, a megmaradt betegszabadságot, a felmentés időszakát és az elszámolást. A munkakör, az eszközök és az iratok átadását az egészségi állapot figyelembevételével kell rendezni.

Közös megegyezésnél a megállapodásban rögzített megszűnési időpont az irányadó: azt a későbbi betegség önmagában nem módosítja. Ugyanígy a határozott idő lejártát sem hosszabbítja meg automatikusan a keresőképtelenség.

Összegzés

A már megkezdett felmondási idő betegség alatt is tovább telik. Munkáltatói felmondásnál a korábban fennálló keresőképtelenség elhalaszthatja annak kezdetét, munkavállalói felmondásnál ilyen általános halasztás nincs. A betegszabadságot, a táppénzt és a felmentési idő díjazását külön kell elszámolni, a munkaviszony megszűnése után pedig rendes táppénz ezen a jogcímen már nem jár.