A több mint 36 ezer munkavállaló jelentős része ráadásul rendszeresen ismétlődő kéz- és karmozdulatokat végez, fárasztó vagy fájdalmas testhelyzetben dolgozik, illetve munkaidejének nagy részét ülve tölti. A magyar dolgozók az európai átlagnál is nagyobb arányban érzik magukat fizikailag kimerültnek a munkájuk miatt.

Az Európai Élet- és Munkakörülmények Javításáért Alapítvány (Eurofound) idén publikált European Working Conditions Survey 2024 elemzése szerint a megkérdezett uniós dolgozók több mint fele tapasztalt hátfájást (52%), és hasonló arányban (53%) számoltak be nyak-, váll- vagy felsővégtagi izomfájdalomról a felmérést megelőző egy évben.

Tízből közel négy (38%) válaszadó szenvedett csípőt, lábat vagy más alsó végtagot érintő izomfájdalomtól. A mozgásszervi panaszok ezzel a leggyakrabban említett egészségügyi problémák közé kerültek, megelőzve a szorongást (21%), valamint a fejfájást és szemfáradtságot (47%).

A kutatás felmérte, milyen fizikai terhelések érik az európai munkavállalókat a mindennapokban. A dolgozók közel kétharmada (61%) munkaidejének legalább negyedében ismétlődő kéz- vagy karmozdulatokat végez, tízből négyen (43%) fárasztó vagy fájdalmas testhelyzetben dolgoznak, több mint negyedük (28%) pedig rendszeresen nehéz terheket emel vagy mozgat.

A fizikai megterhelés mellett az ülőmunkával járó veszélyek is tömegeket érintenek, hiszen megkérdezettek 40 százaléka munkaidejének legalább háromnegyedében hosszabb, minimum félórás időszakokat tölt ülve.

A hátfájás az alacsonyabb képzettséget igénylő, jellemzően fizikai munkakörökben dolgozók körében a leggyakoribb, ahol a válaszadók közel kétharmada (63%) számolt be ilyen panaszról. Hasonló az arány a mezőgazdasági munkát végzőknél (62%), a gépkezelőknél (59%) és a szakmunkások (58%) esetében is.

A probléma azonban az ülő munkaköröket sem kerüli el: az irodai alkalmazottak majdnem fele (49%), a menedzsereknek pedig a 42 százaléka tapasztalt hátfájást. A nyak-, váll- és felsővégtagi panaszok szintén kiugróan gyakoriak a mezőgazdasági dolgozók (61%) és szakmunkások (60%) körében, de még a szakemberek több mint fele (51%) is ilyen problémával küzd.

„A mozgásszervi panaszokat hajlamosak vagyunk elsősorban a nehéz fizikai munkával összekapcsolni, pedig a gerinc, a nyak és a felső végtagok szempontjából a tartós mozdulatlanság és az ismétlődő terhelés is problémát jelenthet. Egy irodában dolgozó ember teljesen más típusú terhelésnek van kitéve, mint egy fizikai munkás, de ettől még ugyanúgy kialakulhat derék- vagy nyakfájdalom, illetve a végtagokba sugárzó panasz vagy zsibbadás” – hangsúlyozta a kutatás kapcsán Dr. Czigléczki Gábor, PhD idegsebész szakorvos.

Az átlagnál kimerültebbek a magyar dolgozók

A kutatás magyarországi adatai szerint a hazai munkavállalók 37%-a érzi magát mindig vagy az idő nagy részében fizikailag kimerültnek a munkája következtében, szemben a 28 százalékos uniós átlaggal. Ezzel Magyarország a felmérésben szereplő országok között a fizikailag a legkimerültebbek közé tartozik. Európai szinten az egészségügyben és a mezőgazdaságban dolgozók körében a legmagasabb a rendszeres fizikai kimerültség aránya, ami mindkét ágazatban 35 százalék.

A munkahelyi mozgásszervi problémák megelőzéséhez nem feltétlenül van szükség látványos változtatásokra Dr. Czigléczki Gábor szerint. Az ergonomikusan kialakított munkaállomás, a megfelelő ülőpozíció, a gyakori testhelyzetváltás és a rendszeres rövid szünetek egyaránt hozzájárulhatnak a terhelés csökkentéséhez.

Fizikai munkánál pedig különösen fontos a helyes emelési és mozgatási technika, a segédeszközök használata és annak elkerülése, hogy ugyanaz az izom- vagy ízületi terület hosszú időn keresztül folyamatos, egyoldalú terhelést kapjon. A szakember tapasztalatai alapján ugyanakkor sokan csak akkor fordulnak szakorvoshoz, amikor a fájdalom már a mindennapi életüket vagy a munkavégzésüket is jelentősen megnehezíti.

Pedig a korai kivizsgálás azért is fontos, mert a mozgásszervi panaszok jelentős része műtét nélkül is eredményesen kezelhető. Ha pedig mégis sebészeti beavatkozásra van szükség, az endoszkópos és ultrahangvezérelt technikák ma már jóval kisebb megterheléssel, nagyobb komforttal és rövidebb felépülési idővel járhatnak a páciensek számára.