Az alábbi összefoglaló közérthetően mutatja be, kik számítanak lakossági földgázfogyasztónak, milyen esetekben tartozhatnak ide önkormányzatok, társasházak vagy vallási közösségek, és mire kell figyelni az ellenőrzések során. A cikk segít eligazodni a bonyolultnak tűnő szabályok között, hogy minden érintett pontosabban lássa a saját helyzetét és kötelezettségeit.
Lakossági fogyasztónak minősülnek az alábbi felhasználók és felhasználási helyek.
Lakossági felhasználó
Lakossági felhasználónak számít az a felhasználó, aki saját háztartása földgázfogyasztásának biztosítására vásárol földgázt a földgáz vételezésére megkötött szerződés alapján. Ide tartozhat az egy felhasználási helyet képező egy vagy több lakóépület, lakás, üdülő, hétvégi ház, valamint a lakossági célra használt garázs is. Fontos feltétel, hogy az így megvásárolt földgázt a felhasználó ne jövedelemszerzés céljából végzett gazdasági tevékenységhez használja fel.
Lakossági fogyasztónak minősül továbbá a helyi önkormányzat, valamint az állami bérlakás vagy szállóférőhely üzemeltetője is, az önkormányzati és állami bérlakásokban, illetve szállóférőhelyeken élők felhasználási helyeinek ellátása mértékéig.
A hazai földgáz kiskereskedelem működése infografika
Ide tartozik az a jogalany is, amely az épületben található önkormányzati vagy állami bérlakás, illetve szállóférőhely közös fogyasztását biztosító gázfogyasztó készülék tekintetében felhasználónak minősül. Ez akkor is érvényes, ha az adott gázfogyasztó készülék egy vagy több épület közös fogyasztását szolgálja, feltéve, hogy nem minősül a távhőszolgáltatásról szóló törvény szerinti távhőtermelő létesítménynek.
Lakossági földgáz fogyasztónak minősül az a jogalany is, amely az épületben lévő önkormányzati vagy állami bérlakás, illetve szállóférőhely földgázfogyasztásának közös mérővel történő mérése esetén a közös mérés vonatkozásában felhasználónak számít.
A közös fogyasztás tekintetében lakossági fogyasztónak minősül az a lakóépület mint felhasználó, amelyben a műszakilag elkülönített, önálló lakások száma meghaladja az épületben található önálló, nem lakás céljára szolgáló helyiségek számát.
Ugyancsak lakossági fogyasztónak számít a közös fogyasztás vonatkozásában az a lakóépület mint felhasználó, amelyben a műszakilag megosztott, önálló lakások száma megegyezik az épületben lévő önálló, nem lakás céljára szolgáló helyiségek számával, vagy annál alacsonyabb, de a vásárolt kapacitása nem haladja meg a 20 m³/óra értéket.
Lakossági fogyasztónak minősül az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvény szerinti jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség, annak belső egyházi jogi személye, illetve jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége is – a továbbiakban együtt: jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség –, a tulajdonában álló, egy felhasználási helyet alkotó egy vagy több lakóépület, lakás, plébánia, parókia, rendház, üdülő, hétvégi ház, valamint az ezekhez kapcsolódó garázs földgázellátásának biztosítása tekintetében. Ennek feltétele, hogy az érintett lakóépület, lakás, plébánia, parókia, rendház, üdülő vagy hétvégi ház a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény – a továbbiakban: Ehtv. – 12. § (1) bekezdésében vagy 12/A. § (1) bekezdésében meghatározott személy életvitelszerű lakhatását szolgálja. További feltétel, hogy az így igénybe vett szolgáltatással a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség ne folytasson gazdasági-vállalkozási tevékenységet.
A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség, annak belső egyházi jogi személye vagy jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége az előző pontban foglaltaktól eltérően akkor is lakossági fogyasztónak minősülhet, ha a felhasználási helyen, vagyis a mérési ponton egy vagy több lakóépület, lakás, plébánia, parókia vagy rendház található, és a felhasználási hely földgázvételezése nem, vagy nem kizárólag az Ehtv. 12. § (1) bekezdésében vagy 12/A. § (1) bekezdésében meghatározott személy életvitelszerű lakhatását szolgálja.
FIGYELEM! Az egyetemes szolgáltató bármikor jogosult ellenőrizni, hogy az ügyfél jogosult-e az egyetemes szolgáltatás igénybevételére. Ezt nyilatkozattételi felhívás útján is megteheti.
Ha az egyetemes szolgáltató a nyilatkoztatási szakaszban állapítja meg, hogy az ügyfél jogosulatlanul vételez egyetemes szolgáltatás keretében, akkor a jogosulatlanul igénybe vett szolgáltatás időtartama alatt felhasznált energiát ellátási feláron számolja el. Ennek alapja az adott hónapra vonatkozó átlagos tőzsdei másnapi súlyozott átlagár.
Az egyetemes szolgáltató arra is jogosult, hogy a nyilatkozatot alátámasztó dokumentumokat bármikor bekérje.
Amennyiben az egyetemes szolgáltató az igazoltatási szakaszban állapítja meg, hogy az ügyfél jogosulatlanul vesz igénybe egyetemes szolgáltatást, akkor a jogosulatlanul vételezett energiát magasabb ellátási feláron kell elszámolni. Ez az adott hónapra vonatkozó átlagos tőzsdei másnapi súlyozott átlagár 120%-ának megfelelő ár.
Ha az egyetemes szolgáltatásra jogosult ügyfél a felhívásban megadott határidőig a megjelölt linken nem tesz nyilatkozatot, vagy a kért iratokat az egyetemes szolgáltató által meghatározott, legalább 15 napos határidőn belül nem küldi meg, akkor jogszabály alapján egyetemes szolgáltatásra nem jogosult felhasználónak minősül. Ebben az esetben az egyetemes szolgáltatónak az erre az ügyfélkörre vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia.
Kapcsolódó hírünk:
Ki minősül az áram piacon lakossági fogyasztónak?
