A felmérésben arra keresték a választ, hogy a vállalatok milyen lépéseket tesznek a jövedelmezőségüket, megítélésüket, üzleti lehetőségeiket döntő mértékben meghatározó területre: a partnereik által elvárt minőség ellenőrzésére, biztosítására.
A magyar eredmények azt mutatják, hogy a nemzetközi gyakorlattal megegyezően itthon is komoly problémát jelentő alvállalkozói vitáktól, költségtúllépésektől, határidő csúszásoktól nehéz, de nem lehetetlen megszabadulni, mert van megoldás.
Abban nincs jelentős eltérés a felmérésben vizsgált 13 ország átlagához képest, hogy a válaszadók jelentős része, nagyjából fele nálunk is hiányosnak érzi a minőségbiztosítási és -ellenőrzési folyamatokat és gondnak tartja, hogy a projektek résztvevői, jellemzően a különböző helyszíneken dolgozó alvállalkozói, szakmai csapatok eltérő, így nem összevethető szabványokat alkalmaznak ezen a területen.
A következmény az, hogy a széttagolt rendszerben lazul az ellenőrzés. Az viszont már átlag fölötti, hogy Magyarországon az iparági szakértők kétharmada szerint erősen személy, illetve projektfüggő, hogy sikerül-e konzisztens gyakorlatot kialakítani, egységes dokumentációt alkalmazni a minőség biztosításban, ellenőrzésében. Az utóbbi, vagyis a következetes dokumentáció vezetése a cégek kisebbik részére, negyedére jellemző, miközben 9 százalékuk közös sztenderdek nélkül viszi végig a projekteket.
Következmények
A kutatás eredménye szerint a minőségbiztosítási és -ellenőrzési gyakorlatok hiányosságai súlyos következményekkel, a vállalatok többségénél jellemzően a határidők csúszásával, a költséges hibajavítások, utómunkák megugrásával, az alvállalkozókkal fennálló viták elmélyülésével, megrendelői oldalon pedig a garanciális követelések megszaporodásával járnak, amik láncreakcióként indítanak be további káros folyamatokat.
A magyar válaszok szerint tipikus gond az extra munkaerőköltség, a gépek, berendezések bérleti idejének meghosszabbodása, az anyagtárolási, logisztikai kiadások növekedése. És akkor még nem beszéltünk a szintén erősödő garancia-érvényesítési, valamint a kötbérfizetési kockázatokról, amik a cégek harmadánál az ügyfélkapcsolatok érzékelhető romlásához, elszalasztott új üzleti lehetőségekhez vezetnek.
A hiányosságok ára és a megoldás
„A magyar válaszadóknál a következmények között első helyen szerepel az elmérgesedő vita az alvállalkozókkal. Ennek részben az lehet az oka, hogy a vállalatok több mint negyedénél nincs egységes rendszer. Nagyjából harmaduk pedig inkább az alvállalkozókra hagyja a minőségbiztosítási folyamatok kézben tartását, vagy ha vannak is elvárásai, azokat csak iránymutatásként fogalmazza meg, de nem ellenőrzi a teljesítésüket.
A digitális megoldások, eszközök kötelező alkalmazása a cégek mindössze 6 százalékára jellemző. Pedig éppen az egységes dokumentációra, az egységes szabványokra épülő rendszerek használata lehet a kulcs a minőségi problémák megoldásához” – mondja Borbély Csaba, a PlanRadar magyarországi menedzsere.
Az ugyanakkor biztató, hogy a kutatási eredmények átlagának megfelelően Magyarországon is nagyjából a válaszadók négyötöde szerint a minőségbiztosítási és -ellenőrzési rendszerek hatékonyságának növelése javítja a jövedelmezőséget. A hazai szakemberek jelentős része szükségesnek tartja a fejlesztéseket ezen a területen, a harmaduknak pedig már voltak pozitív tapasztalatai ezen a területen. A lehetőség adott, hogy a hazai építőipar javítson a közepes osztályzaton.
