Magyarországon az elmúlt években ismét komoly üzletággá vált az ingatlan bérbeadása. Az alacsony kamatszint a tőkével rendelkező befektetőket a banki betétek és az állampapírok helyett az ingatlanpiac felé terelte, mely kellően biztonságos befektetésnek számít (ha odafigyelünk mindenre a bérbeadással kapcsolatban!) és a rekord alacsony kamatkörnyezetben jobb hozamot biztosít mint a bankbetét vagy államkötvény. A befektetői döntés tehát helyesnek látszik.

Mindemellett a pénzügyi befektetéseinken megkeresett kamat után adót is kell fizetni: 2017-től változott (csökkent) a kamatjövedelmek után fizetendő adó: 2017 január 1-től nem kell EHO-t (egészségügyi hozzájárulást) fizetni (2016-ban az EHO 6%-os mértékű volt), így idén 15% mértékű kamatadót vonnak le kamatjövedelmünkből. A kamatadót elég nehéz “megúszni”, hiszen a bankok, befektetési szolgáltatók levonják tőlünk, így nincs mese, megy az államkasszába.

De hogyan van mindez az ingatlan bérbeadással?

Az ingatlan bérbeadásra sokan úgy tekintenek, hogy az egy “tiszta jövedelem”, azaz kiadja valaki a  saját tulajdonban lévő lakását pl. 100.000 Ft-ért havonta, a bérlő fizeti a rezsit, és így a tulajdonos keresett 100.000 Ft-ot. És kész. Egyszerű matek. 

Csak egy nagy baj van vele: nem helyes!

Miért is?

Egyszerű a válasz: mert az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem adóköteles Magyarországon.

Kétféle adónemet is fizetni kell albérlet kiadása esetén 2017-ben:

- EHO (14% mértékű)

- Személyi jövedelemadó (2016. január 1-től ez 15% mértékű és 2017-ben sem változott)

További részleteket és albérlet adó kalkulátorunkat IDE kattintva érheti el.