A lépést követően Nyáry Krisztián írónak eszébe jutott két történet Alekszej Feodosevics Wangenheimről 1937 és Tóth Gézáról 1950-es évekből.  

 

A Szovjetunió Meteorológia Szolgálatának igazgatójáról, akit 1937-ben kivégeztek. Mint írta, Wangenheim 1934. január 8-án este a moszkvai Bolsoj Színházba készült.

 

„Felesége a jegyekkel a kezében az aulában várakozott, de a férje nem érkezett meg az előadás kezdetéig. Sőt, később sem: aznap délután a titkosrendőrség hírhedt Ljubjanka börtönébe hurcolták a hivatalából. Közölték vele, hogy szabotázzsal vádolják, mert meghamisította az időjárás-előrejelzéseket, hogy aláássa az aszály elleni harcot”

- írta.


Wangenheim meggyőződéses kommunista volt és Sztálin híve, ennek ellenére őt tették felelőssé a rossz állami döntésekből következő csapnivaló mezőgazdasági termésért, így tíz év kényszermunkára ítélték. Állítólag még ezt követően is abban a hitben élt, hogy túlkapás áldozata és Sztálin bizonyára „nem tud” a sorsáról.

 

 

Büntetését a távoli Szoloveckij-szigeteken töltötte, ahol egy kolostort Gulag-táborrá alakítottak át, ott dolgoztatták. Az egykori kolostor könyvtárába időnként beengedték a jó magaviseletű rabokat, Wangenheim pedig - mivel a szakmája volt a szenvedélye - engedélyt is kért rá, hogy méréseket készíthessen a környéken felgyülemlett hómennyiségről és más időjárási adatokról. Rabtársai számára pedig időnként meteorológiai témájú előadásokat is tartott, amit ők nagy érdeklődéssel hallgattak.

 

Kislánya számára naplót vezetett, időnként feleségének is írhatott levelet. Jövőjével kapcsolatban optimista volt, azonban három és fél évvel Gulagra hurcolását követően az államvédelem közölte feleségével, hogy férje büntetését újabb tíz évvel meghosszabbították, és levelet sem írhat többet. Ezt követően semmilyen információ nem érkezett róla.

 

„Csak a Szovjetunió összeomlása után derült ki, hogy a levél minden szava hazugság volt. Wangenheimet 1937. november 7-én, a Nagy Októberi Forradalom 20. évfordulóján – egyfajta perverz ünnepi aktusként – 1115 másik rabbal együtt kivégezték. Hivatalosan egy nacionalista összeesküvésben való részvétellel vádolták őket. Valójában egyszerűen kellett a hely az újabb raboknak” , írta Nyáry Krisztián.

 


A kivégzett meteorológus naplója és rajzai később előkerültek a Gulaggá alakított kolostorból. Lánya, Eleonóra, miután megtudta az igazságot, elzarándokolt a tömegsírhoz, ahova rabtársaival együtt apját is temették. Tiszteletére egy emlékalbumot állított össze, amelynek alapján Sztálin meteorológusa címmel Olivier Rolin francia író regényt írt.

 

A 81 éves Eleonora Wangenheim 2011-ben, 77 évvel apja letartóztatása után kiugrott egy moszkvai bérház kilencedik emeletéről. Nem sokkal később Vlagyimir Zsirinovszkij, a radikális javaslatairól ismert orosz politikus a Dumában követelte az orosz Meteorológiai Szolgálat feloszlatását, és vezetőinek kirúgását, mert a szervezet nem tudott megjósolni egy moszkvai felhőszakadást.” Zárja bejegyzését Nyáry Krisztián

 

A kommunizmus idején egyébként nem volt egyedülálló eset, hogy nekitámadtak a meteorológusoknak: a 444 még 2019-ben írt cikket arról, hogy Magyarországon Tóth Gézát, a Meteorológiai Intézet egyik vezetőjét az 50-es évek elején azért hurcolták el Recskre, mert az általa szerkesztett időjárás-előrejelzések egyike másnapra lágy nyugati szellőket ígért, majd a következő napokra északkelet felől - azaz a Szovjetunió irányából - fagyos légrétegek betörését jövendölte. Tóth Gézát az előjelzésbe csempészett imperialista propagandával és kémtevékenységgel vádolták meg.


Tudomány