Nagyjából 40-45 évesen kezdődnek azok a mozgásszervi problémák, amelyekkel – nemtől függetlenül - korábban nem szembesülünk. Merevebbek az ízületeink, a szervezetünk legkülönbözőbb pontjain tapasztalunk mozgásszervi tüneteket.

A korral is kétségtelen, hogy együtt járnak ezek a változások, de a nők esetében hormonális változások is állnak a háttérben. Dr. Mihola Dóra, a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelő reumatológusa elmondta, az ösztrogénszint csökkenése jelentősen befolyásolja a kötőszövetek, az ízületek állapotát és működését. Az ösztrogén segíti a porcképzést és gyulladáscsökkentő hatása is van.

„A hormonális változás hatására megváltozik az anyagcsere és a vízháztartás, ez pedig hozzájárul a kötőszövetek dehidratációjához, illetve növekszik az esély a gyulladásokra. 45-64 év közötti korosztályban gyakoribbá válik az ízületi fájdalom a vállban, a karban, a könyökben, illetve az ízületi kopás, különösen a kéz kisízületi kopása, az ujjacskák, a körömperc meszesedése, a kéz reggeli merevsége.

Jellemző reumatológia panasz a kéztő alagút szindróma, amely miatt egy idegnyomódás alakul ki a vízháztartás csökkenése miatt. A panaszok hátterében kötőszöveti problémák, az izmok, szalagok, lágyrész képletek megváltozott rugalmassága és egyensúlya áll” – fogalmazott a reumatológus szakorvos.

Mivel 40 év felett lelassul az anyagcsere, mindez hatással van a testsúlyra is, amely szintén nem tesz jót a hormonális változások miatt egyébként is megterhelt ízületeknek. 

Úton a csontritkulás felé

Ugyancsak befolyásolja a menopausa a csonttömeget. Maximális mértékét 25-30 év körül éri el, 40 év körül azonban elindul a csontvesztés, menopausától függetlenül: évente nagyjából fél százaléknyit. A hormonális változások, többek között az ösztrogénszint csökkenésének hatására azonban ez felgyorsul és a következő 5-7 évben a legtöbb nő csontja 20 százalékát veszíti el. 55 év felett a férfiak évente csontjuk 1, a nők pedig 3-4 százalékát veszítik el, de egyes kockázati tényezők, mint az alacsony testtömegindex, a dohányzás, az alkohol, egyes gyógyszerek, szteroidok tovább ronthatnak az állapoton, kialakítva ezzel a csontritkulást. 

A betegség azért is igényelne kellő odafigyelést, mert hosszú ideig nem jár semmilyen tünettel, majd egy csonttörés (többnyire a gerinc, combnyak, medence és a csukló csontjainál) hívhatja fel rá a figyelmet. 

„Hazánkban minden ötödik 50 év feletti nő csontritkulással küzd, de több mint 60 százalékuk nem kapja meg a szükséges terápiát, ez pedig rosszabb esetben akár rokkantságot vagy korai halált okozó csonttörésekhez vezethet.

A csontritkulás napjainkban már korai stádiumban felismerhető és hatékonyan kezelhető, a csontsűrűség mérés után a hormonpótlás és a gyógyszeres kezelés segíthet a legtöbbet. Fontos lenne azonban a megelőzés, erre pedig, a kötőszöveti gyengülés tüneteinek csökkentéséhez hasonlóan a mozgás és a gyógytorna lenne a legjobb megoldás. Sokat segíthet a megfelelő kalcium és a D-vitaminbevitel, illetve a fehérjepótlás. Ez a három alappillére a csontfolyamatok normális fenntartásának” – árulta el Dr. Mihola Dóra. 

Hozzátette, akár magunk is ellenőrizhetjük néhány perc alatt, mekkora a törési kockázatunk. Az angolul elérhető Frax törési kockázatbecslő programmal kideríthetjük, hogy a következő tíz évben hány százalék az esélye annak, hogy eltörjön egy csontunk. Ha általánosságban 20 százaléknál nagyobb az esélye, csípőtájékon pedig 3 százaléknál nagyobb az esélye törésnek, mielőbb érdemes egy szakorvost felkeresni. Csontsűrűségmérésre pedig már akár egy nőgyógyásztól is kérhetünk beutalót a szokásos éves szűrővizsgálat alkalmával.