Az ötnapos, idén augusztus 25. és 29. között rendezett eseményen az építőipari mérnökhallgatók olyan tapasztalatokra és tudásra tehetnek szert, amelyek egyrészt túlmutatnak a szokásos egyetemi tanulmányokon, másrészt abban a pillanatban elengedhetetlenek lesznek számukra, amint kikerülnek a munkaerőpiacra.
Az egyetemek korunk gyors fejlődését nem tudják önállóan lekövetni, ezért az ipari szereplők és a diákok is rákényszerülnek arra, hogy az egyetemi kereteken kívül is bővítsék tudásukat, így szerezzék meg a szükséges, gyakorlati tudást. A program e mellett segít megválaszolni a résztvevő diákok meghatározó kérdéseit: „milyen lesz az én jövőm, és hol lesz a helyem?”
A program első reggelén a jelentkezők, mintha egy kulcslyukon át látnák a szakmát: nincs teljes rálátásuk az építőiparra, nem ismerik egy projekt teljes folyamatát, a piaci szereplőket, a digitális átállás, vagy a körforgásos építés fogalmával többségük nem is találkozott: rendszerben gondolkodásuk korlátozott. A képzésen kitágul a perspektíva, a program felkészült előadói a piac egészére kínálnak kitekintést.
A beruházásokban résztvevő szakmáknak, az építőipar szereplőinek és egy-egy projekt folyamatának megismerése révén könnyebben találhatnak rá a saját karakterüknek, érdeklődésüknek, személyiségüknek megfelelő területre. Az előadásokon elhangzó, szerteágazó ismeretek alapján képet kapnak arról is, milyen képességekre, tudásra van szükségük az általuk megcélzott szakmai terület műveléséhez
A tudomány és a technika fejlődése, a mesterséges intelligencia alkalmazásának gyors terjedése nyomán a jövő mérnök- és építészképzése is át kell, hogy alakuljon. Az egy-egy személynek már befoghatatlan mennyiségű ismeret miatt az egyetemi oktatók még saját szakterületükön sem tudnak minden tudást átadni a hallgatóknak. A diákoknak az egyetemen meg kell tanulni, hogy tudnak információt szerezni, feldolgozni, elemezni, következtetéseket levonni.
Tudásuk állandó bővítését, választott szakterületük új eredményeinek megismerését maguknak kell kézben tartani: folyamatos önképzésre van szükség. A Nyári Egyetem résztvevői ehhez kapnak módszertani ismereteket és valós impulzusokat. Egy-egy előadásban, az azt követő beszélgetések során a tartalom mellett a tapasztalt „ipari szakember”, az előadó emberként is minta és példa. Látják a karrierutat és a szakma iránti lelkesedést, elkötelezettséget.
Az Alapítvány célja és egyben tapasztalata az, hogy a diákok az öt nap alatt egy teljes szemlélet-, mindset-váltáson essenek át, miközben az elérhető legkorszerűbb ismereteket kapják. Látniuk kell a fenntarthatóság és a digitalizáció kihívásait is, ezért a divatos témákon túl a képzés része a Digital Twin (digitális iker) és az AI gyakorlati alkalmazása, de szó esett pld. robotikáról is, illetve részt vettek egy mérnöki munkába kapcsolható robotkutya bemutatóján.
Mivel a szakmai helyzetek sikerében kulcsszerepe van a „soft skilleknek”, így prezentációs és tárgyalástechnikai tréningek is beépültek a képzésbe, valamint gyakorlati szituációkkal készülhettek az állásinterjúkra is, megismerve a munkáltatói oldal aspektusait.
Idén a BME-ről, az Óbudai Egyetemről, Pécsről és Debrecenből érkeztek hallgatók. Az előadások közötti időben, illetve gyakran késő este is a 6 csapat közös projektmunkán is dolgozott. A komplex feladat egy folyami uszályon kialakítandó, négy tagú család számára alkalmas, állandó lakóhelykoncepció elkészítése és bemutatása volt.
A minél fenntarthatóbb anyagokkal, digitális eszközökkel elkészített koncepció eredményeként megszülető lakásnak energia- és közműellátás tekintetében minél inkább önfenntartónak, lehetőleg külső hálózati csatlakozás nélkülinek kellett lennie.
A csapatok feladatát képezte a tervezett épületegyüttes LCA számításának (környezetközpontú életciklus-elemzés) elkészítése is. Ez utóbbi kapcsán ki kell emelni, hogy a projektmunka kezdetén az LCA fogalmát és jelentőségét mindössze 3-4 hallgató ismerte. Ennek ellenére végül AI támogatással valamennyi csapat el tudta készíteni a teljes épület LCA számítását, sőt, a számítások alapján többen még fenntarthatóbb anyagok beépítése mellett döntöttek. Minderről a bíráló bizottság tagjai kifejezetten élményt nyújtó prezentációkat láthattak, melyeken a hallgatók a soft skill képzésen kapott ismereteket felhasználták.
Napjainkban az idősebb mérnökök, építészek közül sokan szkeptikusak a következő szakembergenerációval kapcsolatban. Ehhez képest a Nyári Egyetem vezetői, a csapatokat támogató, tapasztalt mentorok egybehangzóan állapították meg a lelkes projektmunka, az egymást támogató és kiválóan együttműködő csapattagok láttán, hogy nincs ok aggodalomra: a jövő mérnökei és építészei egy-két éven belül a hazai mérnöktársadalom aktív és hasznos szereplői, társaink lesznek.