Pedig az esővíz megtartásához és hasznosításához nem kell új technológiát feltalálnunk: komplett, bevált műszaki rendszerek állnak rendelkezésünkre. Dienes György mérnök, vízgépészeti szakember szerint Magyarországon nem csak a műszaki tudás és a több évtizedes gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre: az esővíz-hasznosítás ma ugyanis egy létező, szabványosított műszaki megoldás – ráadásul a változó csapadékviszonyok miatt ma már arra is érdemes figyelni, mekkora tartalékkal méretezzük a víztárolót.

De hogyan lesz a tetőre hulló esőből valóban használható víz? 

A felhőkből lezúduló megszámolhatatlan vízcsepp közül képzeletben kapaszkodjunk fel az egyikre: ahogy nagy placcsanással a poros tetőnek csapódunk, majd sodródni kezdünk lefelé, az utunk faleveleken, mohán és más szennyeződéseket vezet keresztül – ezeket is magunkkal sodorjuk az ereszcsatornába, majd onnan a mechanikai szűrőbe.

Itt el is hagyjuk átmeneti útitársainkat, a csillapított bevezetőnek köszönhetően pedig a mi lendületünk is megtörik, így érkezésünkkor nem kavarjuk fel a tartály alján leülepedett finom szennyeződéseket, hogy a tárolt víz jó minősége sokáig megmaradhasson.

Az emberiség az ókor óta gyűjti és tárolja az esővizet, az elmúlt évtizedekben mégis inkább az vált alapreflexré, hogy a csapadékot gyorsan elvezetjük. Most az aszályos időszakok és a csapadék egyre szélsőségesebb eloszlása azonban újra felértékeli a helyben megtartható vizet – szakítja félbe álmodozásunkat Dienes György mérnök, a HYDROKING ügyvezetője, aki számos szakmai konferencián osztotta már meg esővízhasznosítási tapasztalatait.

A kiindulópont egyszerű: az a lényeg, hogy a rendelkezésünkre álló vizet ne automatikusan hulladékáramként vagy elvezetendő problémaként kezeljük, hanem vizsgáljuk meg, hol és milyen módon tartható helyben, illetve használható fel. Ehhez ma már a műszaki háttér is adott – teszi hozzá a szakember. 

De folytassuk képzeletbeli utunkat a kedvenc esőcseppünkkel, amely épp most készül elhagyni a föld alatti műanyagtartályt: elhalad a felesleges víz elvezetéséért felelős szifonos túlfolyó mellett, majd egy gyors bukfenccel besodródik abba a szívócsőbe, amely a tartály tiszta vízzónájából veszi ki a felhasználandó vizet. 

Vízcseppünk most a szivattyúba kerül, a megfelelően méretezett és vezérelt motor belepumpálja az ebből a célból létrehozott nyomócsőhálózatba, és innen jut el végül a mosógéphez, ahol még pörög egy ideig, végül több társával együtt a szenyvízcsatornába kerül. Elvégezte a feladatát.

A technológia már bizonyított

Szűrő, tartály, csillapított bevezetés, túlfolyó, szivattyú, vezérlés, tisztavíz-zónás vízkivétel, utántöltés és külön csőhálózat: ezek együtt alkotják az esővíz-hasznosító rendszert – összegzi Dienes György rövid kis mesénk állomásait. 

A szakember elmondja, hogy a rendszer talán legfontosabb célja kiváltani az ivóvizet ott, ahol vlójában nincs szükség rá – hiszen abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy a WC-öblítéséhez semmiképpen nincs szükség az egyre drágább és fontosabb ivóvízre.

Az MSZ EN 16941-1:2018 szabvány alapján az esővíz többek között mosásra, takarításra, kerti locsolásra és autómosásra is használható. Mosásnál további előny, hogy az esővíznek nincs karbonátkeménysége, vagyis lágy vízről van szó, így a vízlágyítás és a szükséges vegyszerek mennyisége is csökkenthető. Az épületgépészeti esővíz-hasznosítás tehát ma létező, szabványosított műszaki megoldás: a fenti MSZ-szabvány mellett a német DIN 1989, valamint az osztrák Ö-NORM B2572 is szabályozza.

Akár az ivóvíz-felhasználás fele is megtakarítható

Dienes György számításai szerint egy megfelelően méretezett, kiválasztott, telepített és üzemeltetett rendszer háztartásonként akár több mint 50 százalékos ivóvíz-megtakarítást is eredményezhet. Közösségi vagy ipari alkalmazásnál ennél jóval nagyobb vízmennyiségekről lehet szó. Hogy egy konkrét épületben mennyi esővíz válthatja ki a vezetékes vizet, azt azonban mindig külön kell kiszámolni.

A méretezés egyik fő kérdése, hogy mennyi esővizet tudunk összegyűjteni: számít a tetőfelület nagysága és kialakítása, a tető anyaga és lefolyási tényezője, valamint az adott térségre jellemző csapadékhajlam. A másik oldalon a vízigényt kell felmérni: hány ember használja az épületet, mennyi víz kell WC-öblítésre, mosásra, takarításra vagy öntözésre. Az esővízhozam és a várható vízigény arányából meghatározható a szükséges tárolókapacitás.

A fentiekből következik, hogy nagyon jól kell kiválasztani a tartály méretét, a szivattyút pedig ugyancsak az adott vízhozam, üzemi nyomás, emelési magasság és a felhasználás módja szerint kell kiválasztani.

A tartály méretezésénél ráadásul ma már a változó csapadékviszonyokat is érdemes figyelembe venni. Dienes György szerint a hosszabb csapadékmentes időszakok miatt egyre nagyobb jelentősége van a megfelelő biztonsági tartaléknak is.

A német FBR esővíz-hasznosítási szakmai szervezet már több mint egy évtizede felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezésnél érdemes nagyobb tárolókapacitással számolni; a HYDROKING gyakorlati tapasztalatai alapján pedig napjainkban akár 20–50 százalékos többletkapacitás is indokolt lehet az adott rendszer és felhasználási körülmények függvényében.

Ez azt jelenti, hogy ha a hagyományos méretezés például 10 köbméteres tárolókapacitást ad, bizonyos esetekben 12–15 köbméteres tartály telepítése lehet célszerű. A nagyobb tartalék mérsékelheti annak kockázatát, hogy egy hosszabb csapadékmentes időszakban idő előtt elfogyjon a korábban összegyűjtött víz.

Az esővíz-hasznosítás mérnöki rendszertervezési feladat. A tartály, a szűrő vagy a szivattyú önmagában még nem esővíz-hasznosító rendszer; a lényeg az elemek megfelelő méretezése és összehangolt működése.

Legyen szó családi házról, ipari telephelyről, iskoláról vagy irodaházról: az arányok mindig változnak. Más feltételek vártak minket a budapesti Eiffel Palace, a tatai Esterházy-kastély vagy a százhalombattai Óvárosi Óvoda esetében.

A legfontosabb az, hogy az esővizet ott tartsuk meg és ott hasznosítsuk, ahol lehullott – vélekedik a szakember.

A komplett műszaki rendszer Magyarországon rendelkezésre áll a megfelelő szabványokkal és több évtizedes gyakorlati tapasztalattal. Itt az ideje annak, hogy minél többet és minél jobban használjunk fel az egyre inkább felbecsülhetetlenné váló erőforrásból.