A Laborhírek a J.S. Hamilton Hungaria Kft. független vizsgálólaboratóriumának szakértőit kérdezte arról, miért éppen a laboratóriumi eredmény pontos értelmezése adhat biztos alapot a gyártói, hatósági és fogyasztói döntésekhez.

Kulisszák mögött

A Laborhírek sorozatában azt mutatjuk meg, mi történik a laboratóriumi vizsgálatok hátterében. Hogyan lesz egy mintából mérési eredmény, mit jelentenek valójában a jegyzőkönyvön szereplő számok és kifejezések, és hol húzódnak az alkalmazott vizsgálati módszer határai?

A Kulisszák mögött ezúttal annak jár utána, miért nem jelent feltétlenül nullát a „nem kimutatható”, mit árul el a „<” jel, és miért csak az alkalmazott módszerrel együtt értelmezhető pontosan egy laboratóriumi eredmény.

A laboratórium különböző mérési módszerei meghatározott teljesítőképességgel rendelkeznek. Mindegyiknél van egy olyan tartomány, amelyben egy vizsgált mikroorganizmus vagy anyag jelenléte megbízhatóan kimutatható, illetve annak mennyisége megfelelő megbízhatósággal meghatározható. És létezik egy olyan tartomány, ahol már nem.

A laboratóriumi jegyzőkönyv pontosan meghatározza, hogy az alkalmazott módszerrel milyen eredményt lehet szakmailag megalapozottan közölni.

Vegyünk egy példát! Egy mikrobiológiai eredmény például így szerepelhet a jegyzőkönyvön: <10 TKE/g (CFU/g).

A TKE, vagyis telepképző egység – nemzetközi jelöléssel CFU – azt fejezi ki, hogy a vizsgált mintában milyen mennyiségben vannak jelen tenyésztéssel kimutatható mikroorganizmusok. A „<10 TKE/g” azonban nem azt jelenti, hogy az érték nulla.

A „<10” azt jelzi, hogy az eredmény az alkalmazott módszer számszerű eredményközlési, illetve mennyiségi meghatározási határa alatt van. Vagyis ezen a szinten a módszerrel már nem adható meg megbízható számszerű eredmény. Ez nem ugyanaz az állítás, mint hogy a vizsgált mikroorganizmus egyáltalán nincs jelen – mondták el a Laborhíreknek a J.S. Hamilton Hungaria független laboratóriumának szakértői.

A „<” jel tehát fontos információ. A laboratórium nem azt közli, hogy tízet mért, és nem is azt, hogy nullát. Azt jelzi, hogy az eredmény a módszer számszerű eredményközlési vagy mennyiségi meghatározási határa alatt van, ezért ennél pontosabb számszerű érték az adott módszerrel nem közölhető megbízhatóan. Hogy egy ilyen jelölés pontosan milyen módszertani határhoz kapcsolódik, az alkalmazott vizsgálati módszertől függ.

Hasonló okból érdemes szó szerint értelmezni a „nem kimutatható” megfogalmazást is. Egy Salmonella-vizsgálat eredménye például lehet „Salmonella nem kimutatható 25 g-ban”, amit sokan úgy értelmeznek, hogy az adott termékben nincs Salmonella.

A laboratóriumi közlés azonban tudatosan pontosabb ennél: azt rögzíti, hogy a vizsgálat során, az alkalmazott módszerrel a vizsgált 25 grammos mintarészben nem mutatták ki a kórokozót. Ez nem ugyanaz az állítás, mint hogy a teljes, akár több száz kilogrammos vagy több tonnás gyártási tételben garantáltan egyetlen Salmonella-sejt sincs.

Mindez nem azt jelenti, hogy egy negatív laboreredményben ne lehetne megbízni. Éppen ellenkezőleg. A laboratóriumi eredmény azért fogalmaz ilyen pontosan, mert csak akkora bizonyosságot tulajdonít a vizsgálatnak, amekkorát az alkalmazott módszer szakmailag alá tud támasztani.

Amikor már van jel, de pontos szám még nincs

A jelenség talán még szemléletesebbé válik a kémiai vizsgálatoknál, például növényvédőszer-maradékok, mikotoxinok vagy nehézfémek meghatározásakor.

Nagyon alacsony koncentrációknál ugyanis előfordulhat, hogy a mérés már a vizsgált komponens jelenlétére utaló jelet ad, de annak mennyisége még nem határozható meg megfelelő megbízhatósággal.

Vagyis két külön kérdésről beszélünk: érzékelhető-e a keresett komponens jelenléte, és ha igen, meg tudjuk-e már megbízhatóan mondani, hogy mennyi van belőle? Itt kerül elő a kimutatási határ és a mennyiségi meghatározási határ fogalma. A kimutatási határ leegyszerűsítve ahhoz kapcsolódik, hogy milyen alacsony szinten észlelhető az adott módszerrel a vizsgált komponens. A mennyiségi meghatározási határ pedig azt jelzi, hogy milyen szinttől adható meg annak mennyisége megfelelő megbízhatósággal.

A kettő között tehát lehet olyan tartomány, ahol a vizsgálat már információt ad egy komponens jelenlétéről, de még nem lenne szakmailag helyes ugyanolyan bizonyossággal pontos koncentrációértéket közölni.

Az eredmény értelmezése nem mindig egyszerű annak, aki nem laboratóriumi területen dolgozik. Nemcsak azt kell megnézni, milyen szám szerepel a jegyzőkönyvön, hanem azt is, hogy az alkalmazott módszer mit képes azon a koncentrációszinten megbízhatóan kimutatni vagy meghatározni – magyarázta a Laborhíreknek a Hamilton szakértője.

Mi ennek a gyakorlati jelentősége? Tegyük fel, hogy egy adott anyagra a jogszabály 10 µg/kg határértéket állapít meg. Nem mindegy, hogy az alkalmazott vizsgálati módszer mennyiségi meghatározási határa 1 µg/kg, vagy maga is a 10 µg/kg-os jogszabályi határérték közelében helyezkedik el.

Az első esetben a módszer már jóval a döntés szempontjából lényeges koncentráció alatt képes megbízható számszerű eredményt adni. Ahhoz tehát, hogy egy laboreredmény megfelelő alapot adjon a döntéshez, nemcsak a végső szám fontos, hanem az is, hogy az alkalmazott módszer teljesítőképessége megfelel-e annak a kérdésnek, amelyre választ keresünk.

Ez az a pont, ahol a kimutatási és mennyiségi meghatározási határ megszűnik elvont laboratóriumi fogalomnak lenni. Egy gyártó vagy forgalmazó számára az eredmény alapján alapanyag átvételéről, termék megfelelőségéről, gyártási folyamatról vagy további vizsgálat szükségességéről születhet döntés. Ehhez pedig nem elég egy számot kiragadni a jegyzőkönyvből: azt is érteni kell, pontosan mit jelent.

Nem bizonytalanság, hanem pontosság

A laboratóriumi jegyzőkönyv nyelve első pillantásra talán túlságosan óvatosnak tűnhet. Miért nem írja egyszerűen azt, hogy nulla? Miért van szükség a „<” jelre? Miért „nem kimutatható”, és miért nem egyszerűen „nincs”? A válasz éppen a laboratóriumi mérés megbízhatóságában rejlik.

Egy akkreditált vizsgálólaboratórium feladata nem az, hogy nagyobb bizonyosságot sugalljon annál, mint amit a mérés valóban alá tud támasztani. Az eredmény megadásának módja éppen ezért azt is megmutatja, meddig terjed az a bizonyosság, amelyet az adott vizsgálati módszerrel szakmailag igazolni lehet.

Ezért nem szabad automatikusan egyenlőségjelet tenni sem a „nem kimutatható” és a nulla közé, sem egy „<” jellel közölt eredményt pontos számszerű értékként értelmezni. Mindkét közlés az alkalmazott vizsgálati módszer teljesítőképességével együtt nyeri el a pontos jelentését.

És ugyanezért nem kell a „nem kimutatható” eredményt valamiféle bizonytalanságként vagy a vizsgálat hiányosságaként értelmezni. A pontos laboratóriumi eredmény éppen attól megbízható, hogy nem állít többet annál, mint amit a mérés igazol.

Egy jegyzőkönyvön ezért néha a legkisebb jel hordozza a legfontosabb információt. A „<”, a mértékegység, a vizsgált mintamennyiség vagy a „nem kimutatható” megfogalmazás nem apróbetűs kiegészítés a mérési eredmény mellett. Ezek együtt mondják meg, hogy valójában mit tudunk a vizsgált mintáról – és meddig terjed az a bizonyosság, amelyre egy gyártói, hatósági vagy fogyasztói döntést biztonsággal alapozni lehet.