Óriási károkat okozott július 7-én az az országos vihar, amelynek tudományos hátteréről Dr. Gál Tamást, az SZTE TTIK Légkör- és Téradattudományi Tanszék tanszékvezetőjét kérdeztük.
A vihart megelőzően a Földközi-tenger hőmérsékleti anomáliája elérte a 6°C-ot, ami azt jelenti, hogy több helyen 6°C-kal melegebb volt, mint a sokéves átlag. Ez a megnövekedett tengerhőmérséklet jelentős párolgást és vízgőzmennyiséget eredményezett, ami kulcsfontosságú volt a vihar kialakulásában.
A meleg, nedves levegő nagy mennyiségű látens hőt tartalmazott, amely a légkörbe jutva instabilitást okozott. A hőhullám következtében rendkívül nagy hőmérséklet-különbség alakult ki a térségben. Július 7-én az ország keleti felében tartott ki a legintenzívebben a hőség.
Dévaványán 38,9°C-ot mértek, ezzel megdőlt az erre a napra vonatkozó országos maximum-hőmérséklet rekordja. A hidegfront érkezésének idején az országon belül szokatlanul magas, 10-15°C-os hőmérséklet különbségek is kialakultak, ami nagy instabilitásra is utalt – mondta el az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének oktatója.
A vihar pusztító erejét a "nedves szállítószalag" jelenség is magyarázza. Ez a kifejezés arra utal, hogy a nagy mennyiségű vízgőz (amely a Földközi-tenger felől érkezett) a légkörben felfelé áramolva extrém zivatarfelhőket táplált, amelyek rendkívüli csapadékot és viharos szeleket produkáltak. A hidegfront és a meleg, nedves légtömeg találkozása rendkívül labilis légköri állapotot hozott létre, ami ideális feltételeket teremtett a szupercellás zivatarok kialakulásához.
A zivatarokhoz gyakran társuló, rendkívül erős leáramló légáramlatok, az úgynevezett kifutószelek is hozzájárultak a pusztításhoz. Ezek a jelenségek a felhőből a csapadékkal együtt lezúduló hideg leáramlásból alakulnak ki, és a talajhoz érve szétterülnek, hatalmas erejű, romboló széllökéseket okozva.
A városi környezetben, különösen a délkeleti irányból érkező viharos szél esetében, a beépítés és az utcahálózat is meghatározta, hogy hol volt nagyobb a pusztítás. Az épületek közötti szűk utcák szélcsatornaként funkcionáltak, ahol a légáramlás felgyorsult, lokálisan még nagyobb pusztító erőt kifejtve, mint a nyílt területeken.
Főleg ott voltak nagyobb károk, ahol nagyobb nyílt területet követően jelentősen beszűkült az utcakanyon. Ki kell azt is emelni, hogy a vihar példa nélküli száraz időszak után érkezett. Szegeden az amúgy legcsapadékosabb júniusi hónapunkban 0,4 mm volt a szokásos 60-70 mm helyett. Így a szárazság miatt legyengült városi fák még kevésbé tudtak ellenállni a jelentős széllökéseknek – hangsúlyozta Gál Tamás.
A klímaváltozás szerepe a hasonló, extrém időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedésében egyre inkább megfigyelhető.
Az éghajlati projekciók szerint a jövőben, különösen a nyári hónapokban, de akár más évszakokban is számíthatunk hasonló, vagy akár még intenzívebb viharokra. A melegedő éghajlat miatt a légkör több nedvességet képes megtartani, és nagyobb energiát halmoz fel, ami kedvez az extrém zivatarok kialakulásának. Fontos, hogy a társadalom és az infrastruktúra felkészüljön ezekre a változásokra – figyelmeztetett az SZTE kutatója.
A viharok előrejelzésével és riasztásával jelentősen mérsékelhetők a károk. Számos országban alkalmaznak fejlett meteorológiai modelleket, radarállomásokat és műholdas megfigyeléseket a veszélyes időjárási jelenségek nyomon követésére. A lakosság időben történő értesítése létfontosságú.
Magyarországon a HungaroMet Zrt. általános élet- és vagyonvédelmi célokat szolgáló figyelmeztető rendszert működtet.
A közelmúltban átadtak egy szuperszámítógépet a Szegedi Tudományegyetemen, ami további segítséget jelenthet a kutatóknak.
Az új szerver fellendítheti a gépi tanulás alapú műholdképfeldolgozást, valamint klímamodell fejlesztést. A számítási kapacitás lehetőséget teremt kísérleti időjárási modellek fejlesztésére és futtatására, segítve az időjárásfüggő megújuló energia hasznosítását vagy az extrém időjárásra, hőhullámokra történő felkészülést – zárta gondolatait Dr. Gál Tamás.
