A Debreceni Vízmű Társaság története

Debrecen város bővizű folyótól távol települt és így a legelemibb közegészségügyi szükségletet, a jó ivóvíz kérdését évszázadokon keresztül nem tudta megoldani. Ennek következtében gyakran pusztított a városban járványos betegség.

A város vízellátásának korai kiépítéséről nincsenek adataink. Valószínű, hogy a középkorban és a korai újkorban megfelelő számú és minőségű közkút nem állt rendelkezésre.

1830-as évek híres fúró mérnöke, Zsigmondy Vilmos munkásságának köszönhetően a XIX. század végére már 1200 artézi kút volt a városban.

Debrecen és környéke alatt jókora kiterjedésű vízzel telített kavics- és homokréteg található, s ez ellensúlyozza, hogy a város folyóvíztől távol települt. Az ivóvíz kiaknázásához azonban évszázadokon keresztül hiányzott a megfelelő technika és pénz, amely lehetővé tette volna a legelemibb közegészségügyi szükségletek kielégítését.

A vízvezeték és az öblíthető csatornák kiépítését a lakosság mellett a korabeli orvosok is szorgalmazták, mondván: az egészséges ivóvíz „évente közel félezer lélek megmentését jelenti". Ezen felül „sűrű, kielégítő" locsolással az állandóan szállongó port is meg lehet kötni, nem is beszélve a sorozatos tűzvészek elleni védekezésről. A vezetékes víz hiánya mindamellett a városiasodásnak és az iparosodásnak is gátat vetett.

1913-ban felépült az első debreceni vízmű, s még ebben az évben megkezdődött az 1000 m3-es nagyerdei víztorony építési munkálata is. Elkészült mintegy 60 kilométernyi vízvezeték, amely napi 2000 m3 vízfogyasztást tett lehetővé.

Az első világháború idején megtorpant a rendszer kialakítása, a 20-30-as években azonban szinte havonta fejlődött, bővült a város vízellátása és csatornázása.

A második világháború okozta károk helyreállítása után felvetődött egy önálló vízgazdálkodási vállalat kialakításának a szükségessége. Az 50-60-as években a meglévő vízmű telep mellé még három épült. A város vízigénye ekkor már meghaladta a napi 55 ezer m3-t, így elengedhetetlenné vált a rétegvíz pótlása felszíni vízzel.

1976-ban helyezték üzembe a Keleti-Főcsatornára épülő vízkivételi művet, amely a város vízellátásának ma is mintegy egynegyedét adja.

A Debreceni Vízmű 1992-ben a városi önkormányzat tulajdonába került, 1995-ben pedig részvénytársasággá alakult. 2000. júliusa óta a tulajdonosi jogokat a Debreceni Vagyonkezelő Rt. gyakorolja. 

2002-ben elkészült a víztermelő telepek teljes körű rekonstrukciója és automatizálása.

A víziközmű-szolgáltatást körülvevő jogszabályi környezet is jelentős változáson esett keresztül, így 2011. december 31.-én hatályba lépett a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (Vksztv.) 2012. évtől a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) látja el a törvényben meghatározott hatósági feladatokat. 2013. február 27.-én megjelent a Vksztv. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet.

2013. október 7.-én a Debreceni Vízmű Zrt. az elsők között kapta meg a 1832/2013. határozatszámú működési engedélyét, mely kizárólagos jogot biztosít és kötelezettséget jelent víziközmű-szolgáltatás nyújtására az engedélyben meghatározott ellátási területen.

2013. október 31.-én a Debreceni Vízmű Zrt. és a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata megkötötte a megállapodást a közművagyon tulajdonjogának térítésmentes átadásáról a Vksztv. 79. § (2) alapján a víziközmű-szolgáltatási törvény és a kormányrendelet előírásának megfelelően a DMJV Önkormányzat Közgyűlésének jóváhagyásával.

2014. november 27.-én az ISPA program keretében csatornázott szomszédos 4 település (Ebes, Hajdúsámson, Mikepércs, Sáránd) szennyvíz-szolgáltatásának átvételéről megállapodás született.

2015. április 1.-én 22, Debrecen közigazgatási határain kívüli település közüzemi ivóvíz ellátását vette át a Hajdú-Bihari Önkormányzatok Vízmű Zrt-től (Ártánd, Bedő, Berekböszörmény, Biharkeresztes, Bihartorda, Bojt, Ebes, Esztár, Hajdúbagos, Hajdúsámson, Hencida, Körösszakál, Körösszegapáti, Magyarhomorog, Mezősas, Mikepércs, Monostorpályi, Nagykereki, Pocsaj, Sáránd, Szentpéterszeg, Told).

2015. november 1-től a Debreceni Vízmű Zrt. látja el Pocsaj és Esztár szennyvízelvezetés és -tisztítás, valamint Monostorpályi és Hajdúbagos szennyvízelvezetés szolgáltatási tevékenységét is az újonnan épült létesítmények működtetésével.

2015. november 17.-én a MEKH 5847/2015. számú engedélyező határozata egységes szerkezetbe foglalva módosítja a korábbi működési engedélyt.

2016. augusztus 17.-én a MEKH hivatalból indult eljárás keretében a Debreceni Vízmű Zrt. részére Szolgáltatói Engedélyt adott ki, 4073/2016. határozatszámmal.

2016. október 7.-én megkapták a MEKH működési engedélyét Pocsaj, Esztár, Monostorpályi és Hajdúbagos településeken szennyvíz szolgáltatási tevékenység végzésére.

2016. december 21.-én megkapták a működési engedélyeket a MEKH-től a 8 település 14 víziközmű rendszerére:

- Derecske: ivóvíz- és szennyvíz szolgáltatás

- Hajdúszovát: ivóvíz- és szennyvíz szolgáltatás

- Hosszúpályi (és Hosszúpályi-Sóstó): ivóvíz- és szennyvíz szolgáltatás

- Létavértes (és Létavértes-Cserekert): ivóvíz- és szennyvíz szolgáltatás

- Konyár: ivóvíz szolgáltatás

- Kokad: ivóvíz szolgáltatás

- Kismarja: ivóvíz szolgáltatás

- Tépe: ivóvíz szolgáltatás

2018. december 20.-án megkapták a működési engedélyeket a MEKH-től újabb 6 településre, 11 víziközmű rendszerre vonatkozóan:

- Bagamér: szennyvízszolgáltatás

- Fülöp: ivóvíz- és szennyvíz szolgáltatás

- Nyíradony: ivóvíz- és szennyvíz szolgáltatás

- Nyírábrány:  ivóvíz- és szennyvíz szolgáltatás

- Nyírmártonfalva: ivóvíz- és szennyvíz szolgáltatás

- Vámospércs: ivóvíz- és szennyvíz szolgáltatás

Vízdíj és csatorna díj 2023 Debrecen

A MEKH közérdekű üzemeltetőnek jelölte ki a Társaságot ivóvíz- és szennyvíz szolgáltatás tekintetében:

- Berettyóújfalu

- Földes

- Hajdúszoboszló települések tekintetében 2022.01.01-től.

Berettyóújfalu, Földes, Hajdúszoboszló települések közérdekű üzemeltetését  a Társaság átadta 2023.01.01-től az ÉRV. Északmagyarországi Regionális Vízművek Zrt.-nek.

A Debreceni Vízmű Zrt. 100%-ban önkormányzati tulajdonban van.