Ki kaphat álláskeresési járadékot?
A köznyelvben gyakran munkanélküli segélynek nevezett ellátás hivatalos neve álláskeresési járadék. A szabályait a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény tartalmazza.
A törvény 25. §-a alapján három alapvető kérdésre kell választ adni:
- Az igénylő álláskeresőnek minősül-e?
- Az álláskeresővé válása előtti három évben összegyűlt-e legalább 360 nap jogosultsági ideje?
- Munkát akar-e vállalni, miközben saját álláskeresése nem járt eredménnyel, és az állami foglalkoztatási szerv sem tud számára megfelelő munkahelyet felajánlani?
A feltételeket együtt kell vizsgálni. Önmagában a munkaviszony megszűnése vagy a korábban ledolgozott egy év még nem jelenti azt, hogy a járadék automatikusan jár.
Mit jelent a 360 napos feltétel?
A 360 napot az álláskeresővé válást megelőző három éven belül kell megszerezni. Nem szükséges, hogy ez egyetlen, megszakítás nélküli munkaviszony legyen. A törvényben meghatározott jogosultsági időt kell összeszámítani; ennek pontos tartalmát a 27. § írja le. Bizonyos munkavégzési és vállalkozói időszakok is figyelembe vehetők, az adott jogviszonyra előírt feltételekkel.
A 360 nap nem a folyósítás időtartama. Ez a jogosultság egyik küszöbe. A járadék folyósítási idejének számításakor főszabály szerint tíz nap jogosultsági idő egy nap járadékot jelent, a folyósítás pedig legfeljebb 90 napig tarthat. Így 360 nap jogosultsági idő főszabály szerint 36 nap folyósítási időnek felel meg.
Milyen állás számít megfelelő ajánlatnak?
A törvény szerint az állami foglalkoztatási szerv által felajánlott munka nem pusztán attól „megfelelő”, hogy van egy betöltetlen állás. Több feltételnek kell megfelelnie:
- Az álláskeresőnek egészségi állapota alapján alkalmasnak kell lennie a munkára.
- A várható keresetnek el kell érnie az álláskeresési járadék összegét. Ha a járadék ennél alacsonyabb, akkor a kötelező legkisebb munkabér összege a mérce.
- A foglalkoztatásnak munkaviszonyban kell történnie.
- A napi oda- és visszautazás ideje tömegközlekedéssel vagy munkáltatói személyszállítással általában nem haladhatja meg a három órát. Tíz év alatti gyermeket nevelő nő, illetve tíz év alatti gyermeket egyedül nevelő férfi álláskereső esetében a határ két óra.
Az utazási határ a két irány együttes, napi idejére vonatkozik. Vagyis a három óra nem három órát jelent oda és újabb három órát vissza. A törvény azt is lehetővé teszi, hogy a feltételeknek megfelelő rövid időtartamú munkát ajánljanak fel.
Megváltozott munkaképességű álláskeresőnél külön utazási szabály érvényesül: a számára igénybe vehető közlekedési eszközzel számolt napi oda- és visszaút legfeljebb két óra lehet. Az egészségi alkalmasságot ebben az esetben is vizsgálni kell.
Elveszik a jogosultsági idő a fizetés nélküli szabadság alatt?
Ez az egyik legkönnyebben félreérthető rész. A törvény szerint a fizetés nélküli szabadság 30 napot meghaladó időtartama főszabály szerint nem számítható be a szükséges jogosultsági időbe. Vannak azonban kivételek: ilyen lehet többek között a törvényben meghatározott gyermekgondozás, beteg gyermek otthoni ápolása, hozzátartozó ápolása, valamint az önkéntes tartalékos katonai tényleges szolgálatteljesítés miatti fizetés nélküli szabadság.
Ezért két ember azonos hosszúságú munkaviszonnyal is eltérő eredményre juthat, ha az egyiküknek a vizsgált három évben hosszabb fizetés nélküli szabadsága volt. A munkanélküli segélynek hívott járadéknál nem csupán a munkaviszony kezdő és záró dátuma számít: az egyes időszakok jogcímét is meg kell nézni.
Mi a helyzet az egyszerűsített foglalkoztatással?
A 25. § egy külön szabályt is tartalmaz az álláskeresési járadék folyósítása alatt végzett egyszerűsített foglalkoztatásra. Az így végzett munka időtartamát a járadék kimerítése vagy megszüntetése után megállapított újabb álláskeresési járadéknál nem lehet jogosultsági időként beszámítani.
Ez nem azt jelenti, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásban végzett munka után minden körülmények között tilos dolgozni vagy később járadékot igényelni. A szabály azt mondja ki, hogy a már folyósított járadék időszakában végzett ilyen munka napjai nem alapoznak meg újabb jogosultsági időt a későbbi megállapításnál.
Mi a legfontosabb tanulság?
Az álláskeresési járadék, vagy ahogy sokan nevezik, a munkanélküli segély megítélésekor a döntő kérdés nem pusztán az, hogy valaki most munka nélkül van-e. Számít az álláskeresői státusza, az előző három év beszámítható jogosultsági ideje, a munkavállalási szándéka és az is, hogy van-e számára a törvény feltételeinek megfelelő állásajánlat. Különösen a fizetés nélküli szabadság és a korábbi foglalkoztatási formák miatt érdemes a saját időszakokat pontosan áttekinteni.
