A számítás a díjtáblával kezdődik

Egy megbízáshoz kapcsolódhat százalékos jutalék, minimumdíj vagy más tranzakciós költség. Emellett számlafenntartási és egyes szolgáltatásokhoz kötődő díjak is felmerülhetnek. Külföldi pénznemben kötött ügyletnél a devizaváltás feltételeit is vizsgálni kell. A tételek szolgáltatónként és termékenként eltérnek.

Az amerikai értékpapír-felügyelet oktatási oldalán, az Investor.gov költségekről szóló összefoglalójában is szerepel az a hasznos kérdés, hogy mennyit kell emelkednie a befektetésnek a nullszaldóhoz. Ez a szemlélet a díjtábla olvasását is konkrétabbá teszi: minden tételnél azt keressük, hogyan módosítja a saját számításunkat.

Egy 100 000 forintos vétel mérlege

A példában 10 darab fiktív részvényt vásárolunk, darabonként 10 000 forintért. A vételi érték így 100 000 forint. Tegyük fel, hogy a vétel és az eladás jutaléka egyaránt 0,3 százalék, de megbízásonként legalább 500 forint. Más díjjal és adóval ebben az első számításban nem számolunk; ez nem valós szolgáltatói kondíció.

A vétel százalékos jutaléka 300 forint lenne, ezért az 500 forintos minimum érvényesül. A teljes induló kiadás 100 500 forint. Később 10 200 forintos darabáron adjuk el a részvényeket: az eladási érték 102 000 forint, a százalékos díj 306 forint lenne, tehát itt is 500 forintot fizetünk.

Tétel Összeg
Vételi érték 100 000 Ft
Vételi jutalék 500 Ft
Eladási érték 102 000 Ft
Eladási jutalék 500 Ft
Eredmény a két jutalék után, adó előtt 1 000 Ft

Az árfolyam 2 százalékot emelkedett, az árkülönbségből származó 2000 forint felét azonban elvitte a két jutalék. A teljes, 100 500 forintos induló kiadáshoz viszonyított eredmény körülbelül 0,995 százalék. Ezért nem mindegy, hogy az árfolyamváltozásról vagy a befektető tényleges eredményéről beszélünk.

Hol van ebben a példában a nullszaldó?

Az 100 500 forintos induló kiadást akkor kapjuk vissza, ha az eladási jutalék levonása után ugyanennyi marad. Az alkalmazott minimumdíj mellett ehhez 101 000 forintos eladási érték szükséges, vagyis részvényenként 10 100 forint. Az árfolyamnak ebben a konkrét helyzetben 1 százalékot kell emelkednie pusztán a két jutalék fedezéséhez.

Ha a tényleges eladási érték ehelyett 98 000 forint, az eladási díj után 97 500 forint érkezik vissza. A teljes veszteség az induló kiadáshoz képest 3000 forint. Ugyanaz a költség, amely a nyereséget csökkentette, veszteséges ügyletnél a mínuszt növeli.

A modell és a valódi elszámolás különbözhet

A példában már a tényleges vételi és eladási árral számoltunk. Ha ezekből indulunk ki, az árakban megjelenő vételi–eladási különbséget nem szabad még egyszer automatikusan levonni. Előzetes becslésnél viszont tisztázni kell, hogy a kalkuláció középárat, utolsó kötést vagy ténylegesen elérhető ajánlatot használ. Máskülönben ugyanaz a költséghatás kimaradhat, vagy kétszer szerepelhet.

A kereskedési folyamat gyakorlásához a NetDayTrade tudástára, tervezője és fiktív szimulációi is adnak kiindulópontot. A gyakorló számítás akkor hasznos, ha a felhasznált feltételezések láthatók, és a későbbi tényleges elszámolást külön rögzítjük. A szimulált eredmény önmagában nem igazolja egy módszer jövőbeli eredményességét.

Minden sorhoz tartozzon magyarázat

Egy egyszerű saját táblázatban külön oszlopot kaphat a vételi érték, a vételi díj, az eladási érték, az eladási díj és az egyéb költség. A számlához kapcsolódó havi díjat az összesített időszaki eredményben is számoljuk el, ne csak az egyes ügyletek mellett keressük. Az adózás külön vizsgálatot igényel; a fenti példa adó előtti eredményt mutat.

Az ellenőrizhető elszámolás végén három adatnak kell összeállnia: mennyi pénzt fordítottunk az ügyletre, mennyit kaptunk vissza, és milyen további tételek terhelték az időszakot. Ezekkel már összevethető a kezdeti terv és a tényleges eredmény.

A számítás kizárólag szemléltető példa, nem díjajánlat vagy befektetési javaslat. A kereskedés veszteséggel járhat.