A szabályozás ráadásul 2020. július 1-jén jelentősen átalakult, ezért a jogszabályokban szereplő „nyugdíjjárulék” kifejezés nem minden évre vonatkozóan jelenti pontosan ugyanazt.

A nyugdíj előtt állók közül sokan egy nyugdíj kalkulátor 2027 segítségével próbálják megbecsülni várható ellátásukat. Egy ilyen számítás azonban csak akkor adhat érdemi támpontot, ha helyesen kezeli a szolgálati időt, a nyugdíj alapjául szolgáló kereseteket, valamint a különböző időszakok eltérő járulékszabályait.

Mit jelent a nyugdíjjárulék a jogszabály szerint?

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény értelmező rendelkezése alapján a nyugdíjjárulék fogalmába három különböző eset tartozik:

- a 2020. július 1-je előtt megszerzett kereseteknél és jövedelmeknél a korábbi szabályok szerinti nyugdíjjárulék;

- a 2020. július 1-jétől megszerzett, társadalombiztosítási járulékköteles kereseteknél az egységes társadalombiztosítási járulék;

- azoknál a kereseteknél, jövedelmeknél és pénzellátásoknál, amelyeket a hatályos Tbj. külön is nyugdíjjárulék-kötelesnek minősít, továbbra is a nyugdíjjárulék.

A meghatározás tehát gyűjtőfogalomként használja a „nyugdíjjárulék” elnevezést. Amikor egy nyugdíjjal kapcsolatos szabály erre a fogalomra hivatkozik, meg kell vizsgálni, hogy melyik időszakban és milyen jogcímen megszerzett jövedelemről van szó. Ezt a fogalomhasználatot a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény rögzíti. A jogszabály hatályos szövege a Nemzeti Jogszabálytárban érhető el.

Mi változott 2020. július 1-jén?

A változás hátterében az új társadalombiztosítási törvény, vagyis a 2019. évi CXXII. törvény hatálybalépése áll. A reform előtt a munkavállalók keresetéből több, eltérő rendeltetésű egyéni járulékot vontak le. Ezek között külön szerepelt a 10 százalékos nyugdíjjárulék.

2020 július 1-jétől a korábbi járulékokat fő szabály szerint egyetlen, 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék váltotta fel. Ennek következtében az általános munkaviszonyban álló biztosított bérjegyzékén rendszerint már nem külön nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék és munkaerőpiaci járulék jelenik meg, hanem egységes társadalombiztosítási járulék.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a 18,5 százalék teljes összege kizárólag a majdani nyugdíjat finanszírozza. Az egységes járulék a társadalombiztosítás több ellátásának fedezetéhez kapcsolódik. A nyugdíjszabályok mégis nyugdíjjárulékként kezelik a fogalom alkalmazásakor, ha a kereset 2020. július 1-jétől társadalombiztosítási járulékköteles volt.

A Magyar Államkincstár összefoglalója szerint a biztosítottaknak 2020. július 1-jétől általánosan 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot kell fizetniük. Bizonyos ellátásokból és különleges jogviszonyokból ugyanakkor továbbra is 10 százalék nyugdíjjárulékot vonhatnak le. A történeti járulékkulcsokat a Kincstár hivatalos tájékoztatója foglalja össze.

Miért maradt meg a nyugdíjjárulék elnevezés?

A régi kifejezés azért nem tűnt el teljesen, mert a nyugdíj megállapításakor több évtized kereseti és biztosítási adatait kell egységes rendszerben kezelni. Egy jelenleg nyugdíjba vonuló ember munkával töltött éveinek jelentős része 2020. július 1-je előtti időszakra eshet, amikor még külön nyugdíjjárulékot vontak a keresetéből.

Emellett ma is léteznek olyan jövedelmek és ellátások, amelyek után nem az általános, 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot, hanem külön nyugdíjjárulékot kell fizetni. Ilyen lehet például egyes nyugdíjjárulék-köteles pénzbeli ellátások összege.

A törvényi meghatározás ezért összeköti:

- a régi járulékrendszerben megfizetett nyugdíjjárulékot;

- az új rendszer szerinti társadalombiztosítási járulékot;

- a jelenleg is külön nyugdíjjárulék-köteles jövedelmeket.

Ennek elsősorban jogtechnikai jelentősége van: a nyugdíjszabályoknak nem kell minden rendelkezésben külön-külön felsorolniuk az eltérő időszakok járuléktípusait.

A befizetett járulék önmagában nem határozza meg a nyugdíjat

Gyakori tévedés, hogy a nyugdíj a munkavállaló által élete során befizetett járulékok egyszerű visszaosztásával állapítható meg. A magyar rendszerben az öregségi nyugdíj összege alapvetően két nagy tényezőtől függ:

- a nyugdíj számításánál figyelembe vehető szolgálati idő hosszától;

- az 1988. január 1-jétől a nyugdíj kezdőnapjáig elért, figyelembe vehető keresetekből meghatározott havi átlagkeresettől.

A nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset meghatározása összetett folyamat. A kereseteket – az adott időszak szabályainak megfelelően – csökkenteni kell az előírt járulékokkal és a személyi jövedelemadó számított összegével. A korábbi évek kereseteit ezt követően valorizációs szorzókkal igazítják a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjéhez.

A nyugdíj összege tehát nem egy külön vezetett egyéni megtakarítási számla egyenlegéből keletkezik. A járulékfizetés jelentősége abban áll, hogy a biztosítási jogviszony, a járulékalapot képező kereset és a szolgálati idő bekerülhet a nyugdíj megállapításánál értékelendő adatok közé. A számítás menetét és példáit a Magyar Államkincstár nyugdíjszámítási tájékoztatója részletesen bemutatja.

A szolgálati idő és a nyugdíj összege nem mindig ugyanazt az időtartamot követi

Fontos különbséget tenni a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő és a nyugdíj összegének kiszámításakor figyelembe vehető szolgálati idő között.

Előfordulhat, hogy egy biztosítási jogviszony teljes időtartama jogosultsági szempontból szolgálati időnek számít, a nyugdíj összegének meghatározásakor azonban arányosítást kell alkalmazni. Ez elsősorban akkor fordulhat elő, ha a járulékalapot képező kereset nem éri el a minimálbért.

Ilyen helyzet jelentkezhetett például egyes részmunkaidős foglalkoztatásoknál, mezőgazdasági őstermelőknél vagy kisadózóknál. A Magyar Államkincstár tájékoztatása szerint az arányosítás miatt a nyugdíj összegének kiszámításához rövidebb idő vehető figyelembe, mint ameddig maga a biztosítási jogviszony fennállt. A szolgálati idő szabályairól a Kincstár külön tájékoztató oldala ad részletes ismertetést.

Érdemes ellenőrizni a nyilvántartott adatokat

A nyugdíj megállapításánál döntő jelentőségű lehet, hogy a hatósági nyilvántartás tartalmazza-e az összes biztosítási időszakot, keresetet és járulékadatot. Régebbi foglalkoztatásoknál előfordulhatnak hiányzó vagy pontatlan bejegyzések, különösen akkor, ha egy korábbi munkáltató megszűnt, vagy az adatszolgáltatás hiányos volt.

Az érintett kivonatot kérhet a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban szereplő adatairól. Ha hiányt talál, adategyeztetési eljárás kezdeményezhető. Ilyenkor jelentősége lehet többek között a munkakönyvnek, a foglalkoztatói igazolásoknak, a bérjegyzékeknek és más, a jogviszonyt vagy a keresetet igazoló dokumentumoknak.

A társadalombiztosítási egyéni számla tartalmáról és a hiányzó adatok rendezéséről a Magyar Államkincstár közöl hivatalos információkat.

Összegzés

A nyugdíjjárulék mai jogi fogalma nem egyetlen, minden időszakban azonos levonást jelent. 2020. július 1-je előtt a külön fizetett nyugdíjjárulékot, az ezt követően szerzett általános kereseteknél rendszerint a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot, bizonyos különleges jövedelmeknél pedig továbbra is a Tbj. szerinti nyugdíjjárulékot kell érteni alatta.

A meghatározás tehát nem ellentmondás, hanem az egymást követő járulékrendszerek közötti jogi kapcsolatot teremti meg. A várható nyugdíj megítéléséhez ugyanakkor nem elegendő kizárólag a levont járulékokat vizsgálni: a szolgálati idő, a nyilvántartott keresetek, az esetleges arányosítás és a nyugdíjszámítás további szabályai egyaránt befolyásolják a megállapítható összeget.