Ez a stratégia mindaddig jól működik, amíg valóban így történik: a gyermek iskolából hazaérve leül az asztalához, hibátlanul vagy kevés hibával megcsinálja például a 6. osztályos matematika feladatokat, ha valamit nem ért, megkérdezi, mi pedig tudunk rá válaszolni, és voilá - íme, egy kitűnő tanuló.

Azonban a való életben mindez ritkán történik így. A gyermekünk elfárad az iskola tényleg sokat követelő terheiben, ha eszébe is jut megcsinálni a leckéjét, sokszor csak összecsapja, ha nem is érti, nem foglalkozik vele, és valljuk be, sokszor még mindig az a realitás, hogy a szünetben lemásolja a feladatot valamelyik osztálytársáról.

Olyan sokat szerencsére nem kell számolnunk, elegendő, ha néhány alapvető dologra odafigyelünk.

Mit tehet ilyenkor a szülő, ha a gyermeknek nem megy a tanulás?

Először is: érdemes megnyugodni: normális, hogy a gyermekünk nem egyformán jó mindenből. A folyamatos és csúcsra járatott teljesítmény még nekünk, felnőtteknek sem megy, nemhogy egy általános vagy középiskolás gyermeknek, akinek még csak most alakul ki az önfegyelme, a tanulási rutinja, a belátása, hogy mindez fontos lesz számára. Ők ráadásul, hiába vannak fogékony korban, a tananyagon kívül még egy sor egyéb dolgot is épp most sajátítanak el, a szociális kompetenciáktól elkezdve az érzelmi intelligenciát követelő helyzetekig.

A gyermek állapota legtöbbször tükrözi a családot. Ha tehát tudjuk, hogy mi is épp egy nehezebb időszakon megyünk keresztül szülőként, az egyik másik gyermekkel kapcsolatban, a szakmai életünkben vagy családilag közösen (mondjuk költözés, válás, munkahelyváltás vagy bármi más miatt), érdemes ezt tudatosítanunk: most épp átmenetben vagyunk.

Azonban a mi felelősségünk szülőként, hogy a gyermekünk tanulási nehézségeit észrevegyük, és tegyünk is valamit ellene. Ez a megfelelő tanulási körülményekkel kezdődik.

Egyszerűsítsünk!

A gyermekünk tanulási nehézségeit nagy mértékben csökkenti a környezet egyszerűsödése. Nem is gondolnánk, mennyit segít, ha nincs rendetlenség a szobájában (vagy ha már itt tartunk, a lakásban). Ha nincs tele a naptára (és a miénk) programokkal, nincs minden délután edzés vagy zeneóra. Ha egyszerre tényleg csak egy dologra kell koncentrálni, például nem megy a tévé, miközben a fiunk vagy lányunk a nappaliban tanulna. Ha vacsora után már tényleg csak az esti mese van hátra, nem az esti tanulás.

Igen sokat számít, ha a gyermek tudja, hogy a házi feladatnak is kiszámítható keretei vannak, és nem kell minden nap harcolni, hogy leüljön. Megvan a rutin, hogy iskola után mikor ül le leckét írni: uzsonna után, játék után. Az is egyértelmű számára, hogy meddig kell koncentrálnia - egy iskolás gyerek az esetek nagy részében már képes belátni, hogy ha most kicsit odarakja magát, mondjuk egy fél órára, akkor több ideje jut játszani.

Nekünk, felnőtteknek is vannak nemszeretem dolgok, amiket úgy csinálunk meg nagy nehezen, hogy valami kecsegtetőt helyezünk kilátásba. A leckeírás utáni szabad játék pont ilyen lehet a gyermekünknek.

Élmény

Ha már a nemszeretem dolgokról van szó: mindenkinek vannak kevésbé kedvelt tantárgyai. Ezek közül élen jár a matematika és sokszor a reál tárgyak, hiszen a sajnos oly gyakran motiválatlan tanárok és a hatalmas tananyag megnehezíti, hogy élményszerű legyen a tanulás.

A tanulási nehézségeket okozhatja ugyanis, hogy gyermekünk egyszerűen nem hiszi el magáról, hogy neki ez megy. Belekerül egy skatulyába (és mindegy, hogy általunk, a tanár által vagy saját maga által), amelyben a “béna matekosok” vannak, az önértékelése pedig minden nem elsőre sikerült feladattal egyenes arányosságban csökken.

A feladat itt - a már kiépített egyszerűsítés és tanulási rutin mellett -, hogy a gyermekünk hozzáállását segítsünk pozitívvá formálni. Lehetetlennek tűnő feladat, de nagyon is elérhető bárki számára. Segíthetnek a játékos feladatok, de még inkább a sikerélmény.

Sikerélmény matekból egy kettes tanulónak? Ideje, hogy kivegyük gyermekünket a skatulyából. Érdemesebb úgy gondolni rá: még nem érzett rá az ízére. Ebben tud segíteni, ha apró célokat tűzünk ki elé (vagy tűz ki maga elé, ha már elég nagy hozzá), és azokat szépen fokozatosan, egyesével eléri. Amikor már megvan az érzés, hogy: “ez nekem megy”! - akkor már nyert ügyünk van.

Megértés

Győződjünk meg arról, hogy gyermekünk minden egyes alapfogalommal tisztában van. Ha az új tananyag második óráján már elvész a figyelme, mert - ahogy ez gyakran előfordul - a tanár azokkal halad tovább, akik “szabványos időben” értik meg a feladatot, akkor nem csoda, hogy hamar lemarad. Érdemes ilyenkor néhány órát rászánni, hogy fiunk, lányunk átismételje az alapfogalmakat. Hiszen ha csak egyetlen új szót nem ért meg, az lesz a botlatókő, amelynél fogva lemarad. De ha megtaláltuk a meg nem értett szót, akkor könnyebb már új alapokra fektetni ugyanazt a tananyagot.

Előfordul az is, hogy későn derül ki, például a középiskolás felvételinél, hogy már a hatodikas matematika tananyagnál lemaradt Ekkor sincs nagy gond! A legfontosabb, hogy gyermekünknek ne legyen emiatt semmi szégyenérzete - ez rajtunk, szülőkön is múlik. Egyszerűen újra át kell venni az alapokat, és elhihetjük, nem fog évekig tartani, hanem néhány óra alatt fel lehet zárkózni megfelelő segítséggel.

Ne sajnáljuk az időt és az energiát, amit a gyermekünk tanulásába és annak minőségi javulásába fektetünk! A matematika egy rendkívül strukturáltan felépített tantárgy, az alapok elengedhetetlenek ahhoz, hogy később le tudjon érettségizni a gyermekünk. Ne azon múljon a pályaválasztása, hogy nem vettük észre: lemaradt. A felzárkózás során ráadásul gyermekünk kiépítheti azt a tanulási rutint és munkamorált, önfegyelmet és motivációt, amelynek később, egyetemistaként és felnőtt korában oly nagy hasznát veszi majd.

Photo by Annie Spratt on Unsplash