Az EPR célja a hulladék mennyiségének csökkentése, a környezeti terhelés csökkentése ezáltal a fenntarthatóbb termelési és fogyasztási módszerek előmozdítása.

Az EPR-rendszerek általában specifikus termékkategóriákra vagy anyagokra vonatkoznak, például elektronikai hulladék, csomagolás, járművek, vegyi anyagok stb. A gyártók általában díjat fizetnek a termékeik hulladékkezeléséért vagy azok újrahasznosításáért, és a rendszer általában a termékek életciklusában résztvevő többi fél, például a kiskereskedők, a fogyasztók és a hulladékkezelők közötti együttműködést is szabályozza.

Az EPR-rendszerek számos előnnyel járhatnak, mint például:

- a hulladék mennyiségének csökkentése, 

- a termelési folyamatok környezetbarátabbá tétele, 

- a termékek újrahasznosításának ösztönzése és 

- a környezeti terhelés csökkentése. 

Ezenkívül az EPR hozzájárulhat a gazdaság környezeti fenntarthatóságához és a hulladékkezelés költségeinek elosztásához azok között, akik a termékeket előállítják, forgalmazzák és használják.

Lényeges tudni, hogy az EPR-rendszerek és EPR kódok országonként és termékkategóriánként változhatnak, és a részletek az adott jogrendszerben és politikai környezetben található szabályozásokban találhatók.

Például egy országban az elektronikai hulladék EPR-rendszere lehetővé teheti, hogy a gyártók regisztráljanak és fizessenek egy díjat a forgalomba hozott elektronikai termékekkel kapcsolatos hulladékkezelési költségek fedezésére. Ez a díj általában az elektronikai termék árába épül be, és a hulladékkezelési intézmények számára biztosít pénzügyi forrást az elektronikai hulladék megfelelő kezeléséhez.

Az EPR-rendszerek lehetnek kötelező vagy önkéntes alapon működő rendszerek is. A kötelező EPR-rendszerekben a gyártók törvényileg kötelesek részt venni és fizetni a termékeik hulladékkezelésének költségeibe. Magyarországon 2023 március 14-én jelent meg a Magyar Közlönyben az erre vonatkozó szabályozás: a Kormány 80/2023. (III. 14.) Korm. Rendelete a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésének részletes szabályairól címmel.

Az EPR-rendszerek célja általában az, hogy ösztönözze a gyártókat a környezetbarát tervezésre, az anyagok újrafeldolgozhatóságára és az újrahasznosításra, valamint a termékek életciklusának teljes körű nyomon követésére. Ezáltal hozzájárulnak a hulladék csökkentéséhez, az erőforrások hatékonyabb felhasználásához és a környezeti terhelés csökkentéséhez.

Az EPR rendszer általában több szereplő közötti együttműködést is magában foglal. Ide tartoznak a gyártók, a kormányzati szervek, a hulladékkezelő vállalkozások, a kiskereskedők és a fogyasztók. Ezek a szereplők együttműködnek a termékek visszagyűjtésében, az újrafeldolgozásban és az újrahasznosításban, valamint az információáramlásban és a tudatosság növelésében.

Az EPR-rendszerek várhatóan tovább fogják ösztönözni az innovációt és a fenntarthatóbb termelési és fogyasztási modellek kialakulását. A gyártók ösztönzőket kapnak arra, hogy fenntarthatóbb anyagokat és technológiákat használjanak, valamint újrahasznosítási és újrafeldolgozási folyamatokat fejlesszenek ki. Ezenkívül az EPR-rendszerek segíthetnek a fogyasztók számára is a tudatosabb vásárlási döntések meghozatalában és a termékek életciklusának figyelembevételében.

EPR az Európai Unióban

Az Európai Unióban az EPR rendszerét a hulladékok kezeléséről és a hulladékká vált termékekről szóló irányelvek szabályozzák. Az EPR elve és alkalmazása tagállamonként eltérő lehet a jogi rendszerek és a helyi körülmények miatt, de az EU irányelvek határozzák meg a keretet és a közös alapelveket.

Az Európai Unió EPR-rendszere azt jelenti, hogy a gyártóknak felelősséget kell vállalniuk a termékeik életciklusának minden szakaszáért, ideértve a hulladékkezelést és az újrafeldolgozást is. Az EU célja, hogy ösztönözze a gyártókat a környezetbarát tervezésre, a hulladék mennyiségének csökkentésére és a termékek újrahasznosítására.

Az EU irányelvek meghatározzák az EPR-rendszerek által érintett termékkategóriákat, például az elektronikai és elektromos berendezéseket (WEEE irányelv), a csomagolásokat (Packaging and Packaging Waste Directive), az akkumulátorokat és akkumulátort tartalmazó berendezéseket (Batteries Directive), valamint a járműveket (End-of-Life Vehicles Directive).

Az EU irányelvek biztosítják a tagállamoknak bizonyos mozgásteret az EPR-rendszerek tervezésében és végrehajtásában. Ez lehetővé teszi számukra, hogy a helyi körülményekre és igényekre szabják az EPR-rendszereket, figyelembe véve a nemzeti jogrendszereket és a hulladékkezelési infrastruktúrákat. Az egyes tagállamoknak lehetőségük van például a díjak és kötelezettségek meghatározására, a termékkategóriák kiterjesztésére, a gyűjtési célok és mutatók meghatározására, valamint a végrehajtás és ellenőrzés módszereinek meghatározására.

Magyarország EPR rendelet és annak gyakorlati megvalósítása: főszerepben a MOL

A már említett 80/2023. (III. 14.) számú „Kormányrendelet a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésének részletes szabályairól” alapján a jövőben gyökeresen átalakul a hazai hulladékgazdálkodás rendszere.

Egy koncessziós rendszer épül fel, melyben a koncesszió bástyája a MOL lesz, a tőzsdei társaság nyerte el a magyar EPR rendszer működtetetését és az övé lesz az ebből befolyó un. EPR-díj is. A MOL Nyrt. kifejezetten erre a célra létrehozta a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. nevű leányvállalatát, mely társaság azért jött létre, mert a MOL elnyerte a 35 évre szóló, évi 4-5 millió tonna hulladék kezelésére vonatkozó magyarországi hulladékkoncessziót.

Az állam felelősségi körébe tartozó hulladékgazdálkodási feladatot koncesszió keretében tehát a MOL fogja végezni. A jelenleg körvonalazódó rendszerben a gyakorlati megvalósítás tulajdonképpen a MOL-on, mint koncesszoron keresztül zajlik majd. Ez a változás leginkább azokat a vállalatokat érinti majd, akik hulladékgazdálkodás területén fejtik ki tevékenységüket. Ők szerződéses viszonyba fognak kerülni a koncesszorral, és a jövőben a tevékenységüket ezen keretek között fogják végezni.