Az illetéktörvény több olyan kedvezményt is meghatároz, amely lehetővé teszi, hogy az adóhatóság ennél alacsonyabb összegben állapítsa meg a fizetendő illetéket.
Viszonylag széles körben ismert például, hogy házastársak vagy egyenes ági rokonok között nincs illetékfizetési kötelezettség, de a 35. életévét még be nem töltött, fiatal lakástulajdonosokat az első ingatlanjuk megvásárlásakor megillető részletfizetési kedvezmény lehetőségével is tisztában vannak a vevők.
Van azonban egy olyan, kevésbé ismert kedvezmény, amelynek kapcsán a közelmúltban két döntését is közzétette a Kúria, és amely lehetővé teszi a vevők számára, hogy jelentősen kedvezőbb összegben kerüljön megállapításra a fizetendő vagyonszerzési illeték.
Mit is jelent pontosan a cserét pótló vételhez kapcsolódó illetékkedvezmény?
Még ha a jogi fogalom sokak számára ismeretlenül hangzik is, a cserepótló vétel meglehetősen gyakran fordul elő a mindennapokban. Akkor beszélhetünk ugyanis cserét pótló vételről, ha valaki az ingatlanvásárlását egy vagy több már meglévő ingatlan eladásából finanszírozza. Tipikus esete ennek, amikor a fiatal házasok eladják a saját lakásukat, hogy megvásárolják első közös családi otthonukat.
Fontos azonban, hogy az ingatlan eladására sor kerüljön az új lakás vásárlását megelőző három évben, vagy a vásárlást követő egy éven belül. Ebben az esetben ugyanis a fizetendő illeték alapja az eladott és a vásárolt ingatlan vételárának különbözete, illetve csak ezen összeg után szükséges megfizetni a már említett 4% illetéket.
Az illetékkedvezmény igénybevétele azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen több olyan körülmény is befolyásolhatja a kedvezményre való jogosultságot, amire elsőre nem is gondolnánk. Két ilyen helyzetet dolgoz fel a Kúria nemrégiben közzétett két döntése is.
Tulajdonjog átszállás
A Kúria által közzétett döntés tényállása szerint a vevő vásárolt egy ingatlant, és már a vásárláskor tudta, hogy a közeljövőben el kívánja adni a már meglévő ingatlanát, amely esetben ő az 1 éven belüli értékesítésre figyelemmel jogosult lenne az illetékkedvezményre. Ezt a vevő jelezte is az adóhatóság felé, aki az illeték megállapítására irányuló eljárását az ingatlan értékesítéséig felfüggesztette. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében ilyen esetben a vevőnek 13 hónapon belül igazolnia kell, hogy megtörtént az ingatlan értékesítése. Amennyiben erre mégsem kerül sor, az adóhatóság az általános szabályok szerint, a teljes vételárat alapul véve állapítja meg a vagyonszerzési illetéket, sőt ezen felül pótilleték megfizetésére is kötelezi a vevőt.
A vizsgált ügyben a vevő meg is kötötte az ingatlana eladására vonatkozó szerződést, azonban a tulajdonjogát a vételár teljes kifizetéséig fenntartotta, aminek a ténye az ingatlan-nyilvántartásba is feljegyzésre került. A teljes vételár kifizetésére azonban nem került sor a vevő ingatlanvásárlásától számított 13 hónapon belül, így bár a szerződéskötés megtörtént, az ingatlan tulajdonjoga nem szállt át. Az adóhatóság e körülményre tekintettel nem találta befejezettnek az ügyletet, így nem alkalmazta az illetékkedvezményre vonatkozó szabályokat, valamint az eredeti vételár után állapította meg a fizetendő illetéket és illetékpótlékot is kiszabott.
A Kúria a felek jogvitájában az adóhatóságnak adott igazat, amikor elvi éllel kimondta, hogy „…a tulajdonjog fenntartással történt ingatlaneladásról megkötött adásvételi szerződés az ingatlan tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére nem alkalmas okirat”, az illetékkedvezmény igénybevételéhez azonban a másik ingatlan eladását főszabály szerint a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére alkalmas adásvételi szerződés másolatával kell igazolni. Ahhoz tehát, hogy a vevő igénybe tudja venni a kedvezményt, szükséges, hogy a másik ügylet is lezáruljon és a tulajdonosváltozás az ingatlan-nyilvántartásban is átvezetésre kerüljön.
Amikor az időzítés számít
A másik nemrégiben közzétett döntésében azonban a Kúria már a vevő javára döntött az adóhatósággal szemben.
A vizsgált ügyben a vevő a lakásvásárlást megelőző 3 évben eladott egy nagyobb értékű, a vásárlást követően pedig egy jóval kisebb értékű ingatlant. Az ingatlanvásárláskor az illeték megállapításához a vásárlást megelőzően eladott, nagyobb értékű ingatlan figyelembe vételét kérte az adóhatóságtól, annak érdekében, hogy az illeték alapja minél kisebb legyen. Az adóhatóság azonban a vásárlást követően eladott, kisebb értékű ingatlant vette figyelembe az illetékalap megállapításánál, mondván az időben közelebb esett a vásárlás időpontjához.
A felek jogvitájában eljáró bíróságok, és a Kúria azonban a vevő számára kedvezőbb álláspontra helyezkedett amikor kimondta, hogy a törvényben szereplő „közvetlenül megelőző vagy követő meghatározás valóban … egy sorrendiséget állít fel, de csak abban az esetben, ha valamennyi értékesítés kizárólag a szerzést megelőzően, vagy kizárólag a szerzést követően jött létre és azok közül kell kiválasztani a szerzés időpontjához a legközelebbit.” A törvény azonban nem állít fel sorrendiséget a vásárlást megelőző és követő közvetlen eladások között, tehát ha az egyik eladás megelőzi, a másik pedig követi a vásárlást, a vevő szabadon dönthet arról, hogy az adóhatóság melyik ügyletet vegye figyelembe az illeték megállapítása során.
