Az emberi hang általában két nagyobb változáson megy keresztül: elsőként pubertáskorban, amikor a hangszalagok megvastagszanak, és változtatják pozíciójukat a gégében. Másodszorra az öregedés okoz strukturális változásokat, amelyek gyengíthetik is a hangot.
Ám van egy olyan hangváltás is, amikor például egy betegség elkezdődik, vagy amikor a mentális egészség romlik. Az elmúlt években több kutatás is zajlott, mely a hangot abból a szempontból vizsgálta, hogy miként jelzi előre egy betegség kialakulását vagy jelenlétét a szervezetben.
A legújabb vizsgálatok az Egyesült Államokban és Kanadában, 12 egyetemen veszik kezdetüket 18 millió dolláros keretösszeggel a Bridge to Artificial Intelligence program részeként a National Institutes of Health (Nemzeti Egészségügyi Intézet) gondozásában „Voice as a Biomarker of Health” (A hang, mint az egészség biomarkere) elnevezéssel.
A következő években 20–30 ezer hangmintát gyűjtenek össze a kutatók a vizsgálatba bevont személyek egészségügyi adataival együtt. Az eredmény egy olyan kiterjedt adatbázis lesz, mely modellezhető, s amit a tudósok arra használhatnak majd, hogy algoritmusokat fejlesszenek ki, melyek az egészségi állapotokat összekapcsolják a hanghordozással és a beszédmóddal.
Már ma is ismert, hogy a Parkinson-kórban szenvedő férfiaknál a betegség kialakulásával együtt a hang amplitúdója csökkenhet, a hangmagasság pedig nőhet. A degeneratív idegrendszeri betegségek kezdetén a hang, mint biomarker megváltozik az esetek többségében, de a hang változása előre jelezhet progressziót, vagy akár a kezelés kellő hatékonyságát is lehet általa ellenőrizni. Egyes kognitív, mentális vagy pszichés betegségben szenvedőknél a beszédtempó lassulhat le.
Vannak olyan minták, amelyek számos más kórállapotot jelezhetnek, így például a rákbetegségeket is. Feji- és nyaki tumorok számos különböző jellemzőt megváltoztathatnak a hangban és a beszédben. A hangszálrák esetében például a hang megváltozása az első tünet, mivel még a legkisebb daganatok is befolyásolják a hangszálak rezgését – mondja dr. Yael Bensoussan, a Dél-Floridai Egyetem Egészségügyi Hangközpontjának igazgatója, aki egyben az új projekt vizsgálatvezetője is.
A kutatássorozathoz a technológiát a francia Owkin MI start-up cég nyújtja, melynek egyik alapítója és vezetője, dr. Thomas Clozel biztos abban, hogy a hang, mint biomarker egyre fontosabb szerepet fog játszani az egészségügyben.
Fordulóponton a Covid–19 válság
A koronavírus-járvány továbbra is globális egészségügyi vészhelyzetnek tekinthető, de a
a válság a fordulópontjához érkezett, mert a populáció növekvő immunitása (részben a nagyfokú átoltottság, másrészt a betegeségen átesettek nagy száma miatt) a vírus okozta halálesetek további csökkenéséhez vezethet – állapította meg az Egészségügyi Világszervezet, a WHO sürgősségi bizottsága.
Egyben javasolta, hogy a WHO tegyen lépéseket a vészhelyzeti besorolás megszűnésének előkészítésére, és bejelentette, hogy három hónap múlva újra elemzi ezt a státuszt.
Japánban például várhatóan felülvizsgálják a Covid–19 ellen hozott intézkedéseket, hogy a szezonális influenzával azonos kategóriába sorolhassák.
A jelenlegi kettes betegségkategóriáról az ötös kategóriára visszaminősítés megszűntetné a fertőzöttek teljes elkülönítésére vonatkozó követelményt, és csak tünetekkel rendelkező betegeknek javasolnák zárt nyilvános helyeken a maszk viselést. Január végétől nem kötelező már maszkot hordani a szabadban, így a szabadtéri sporteseményeken és koncerteken, bár a japánok többsége a nyilvános helyeken mind kültéren, mind beltéren továbbra is viseli a maszkot.
Spanyolország az egyik utolsó európai ország, ahol a koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében megkövetelték, hogy az emberek maszkot viseljenek a tömegközlekedési eszközökön. E két és fél éve bevezetett szabályozást várhatóan 2023. február 7-én oldják fel, köszönhetően a járvány enyhülésének.
Görögországban január végétől, Németországban februártól oldották fel a távolsági vonatokra és buszokra vonatkozó maszkviselési kötelezettséget. Franciaországban megszűnik a pozitív Covid-tesztet nyújtók eddigi automatikus elkülönülési kötelezettsége, és bár a kontaktszemélyeknek még ajánlott tesztelniük magukat, de már ez sem lesz kötelező.
Kanadai iránymutatás az alkoholfogyasztásról: hol a határ?
A mennyiség csökkentését javasolja a legfrissebb, 2023 januárjában megjelent kanadai iránymutatás az alkoholfogyasztásról, melyet tizenkét évvel a korábbi után módosítottak.
Három tudományos szakértői csoport, nemzeti szervezetek, tartományi és szövetségi kormányzatok bevonásával készült el a Canadian Centre on Substance Use and Addiction (Kanadai Szerhasználati és Függőségi Központ) új ajánlása, mely az alkoholtartalmú italok fogyasztásának egészségre kifejtett hatásaira hívja fel a figyelmet.
A szakemberek szerint az alkohol okozta egészségkárosodás kockázata mindazoknál alacsony, akik hetente legfeljebb két standard italt* fogyasztanak. De ha csak heti egy italt fogyaszt valaki, már annak is előnyei lehetnek; ilyen például a jobb alvás. Állapotosoknak viszont egyáltalán nem javasolják szeszes ital fogyasztását.
Heti három–hat ital növelheti a mell-, a vastagbélrák, és egyéb daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát. A heti hét vagy több ital elfogyasztója pedig már a szívbetegséget vagy az agyvérzést kockáztatja. Minden további ital megsokszorozhatja ezeket a következményeket.
„Az alkohol lényegesen károsabb, mint azt korábban gondoltuk, fogyasztásának visszafogása egészségünk kulcsfontosságú összetevője" – fogalmazott Adam Sherk, a brit-kolumbiai Victoria Egyetem kutatóintézetének munkatársa, annak a tudományos szakértői testületnek a tagja, mely részt vett a kanadai iránymutatás kidolgozásában. Sherk az ajánlás legfőbb üzenetét abban látja, hogy az egészség megőrzése szempontjából „jobb minél kevesebbet inni”.
*1 Standard ital = 8 gramm etanolt tartalmaz (Egyesült Királyság)
13 gramm (Mexikó)
14 gramm (Egyesült Államok, Argentína, Chile)
Az iránymutatás egyik sokatmondó grafikája a heti alkoholfogyasztásról
Kevesebb testmozgás is elegendő a térdízületi gyulladásban szenvedőknek
Nincs szükség intenzív edzéstervre, már a kevésbé megterhelő edzésprogram alapján végzett mozgássorozat is elegendő a jótékony hatás eléréséhez térdízületi artrózisban szenvedő betegek számára – derül ki az Annals of Internal Medicine című szaklapban nemrégiben közzétett vizsgálati eredményekből. Mind a nagy, mind a kisebb mennyiségben végzett testmozgás csökkentette a fájdalmat, javította a térdízület funkcióját és az életminőséget.
A célzott és személyre szabott mozgás az egyik legmegfelelőbb kezelési mód térdízületi artrózisban, melynek pontos mennyisége azonban eddig nem volt egyértelmű. E kérdéskör tanulmányozására Tom Arild Torstensen norvég ortopédiai mozgásspecialista végzett vizsgálatokat Európa egyik legrangosabb orvosi egyeteme, a stockholmi Karolinska Institutet, valamint a szintén stockholmi Holten Institute munkatársaival, négy svéd és norvég központban.
A kutatásban 189 térdízületi artrózisban szenvedő nő és férfi vett részt. A betegeket véletlenszerűen osztották két csoportra; az egyik csoport kisebb mennyiségű, a másik több mozgáskezelést kapott. A kezelés 12 héten át tartott, a résztvevők hetente háromszor végeztek gyakorlatokat fizioterapeuták felügyelete mellett. A specifikus terápia kerékpározásból, guggolásból, felfelé és lefelé lépcsőzésből, valamint térdnyújtásból állt össze. A nagyobb mozgáskezelésű csoport az egyes foglalkozások során 11 gyakorlatot végzett, mely 70–90 percen át tartott, míg a kisebb mozgásmennyiségű csoportba soroltak 5 gyakorlatot végeztek 20–30 percig.
A kutatók az eredményeket a térdspecifikus (Knee Injury and Osteoarthritis Outcome Score – KOOS) módszerrel mérték, mely értékeli a fájdalmakat, és az egyéb tüneteket, mint a sportban, a szabadidőben, a mindennapi életben való térdműködést, valamint a térddel kapcsolatos életminőséget. A kisebb intenzitású, jól kivitelezhető mozgásterápiában résztvevők javulási aránya is 98 százalékos volt.
„A betegek állapota mindkét csoportban jelentősen javult az idő előrehaladtával, de a nagyobb mennyiségű edzés eredményei a legtöbb összehasonlításban nem mutatkoztak jobbnak, mint a kevesebbé” – összegezte eredményeit szerzőtársaival Torstensen.
