A szorongás klinikai megnyilvánulása a szorongásos zavarok, amelyek közé tartoznak például a pánikrohamok, a szorongásos rendellenességek, az általános szorongásos zavar, a poszttraumatikus stressz zavar, az egészségügyi szorongásos zavar, a szociális szorongásos zavar és mások.

A szorongásos zavarokat az DSM-5 (Az Amerikai Pszichiátriai Társaság diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, 5. kiadása) határozza meg, és azokra a diagnózisra az alábbiak jellemzőek:

- A szorongásos zavarokat a szorongás és az aggodalom jellemzi, amelyek túlzottak és nehéz kontrollálni őket.

- A szorongásos zavarokban szenvedőknek általában legalább hat hónapon át fennálló szorongással vagy félelemmel kell küzdeniük a mindennapi életük során.

- A szorongásos zavarok különböző tünetekkel járhatnak, beleértve a fizikai tüneteket (például szapora szívverés, remegés, izzadás) és a mentális tüneteket (például izgatottság, aggodalom, pánikrohamok).

- A szorongásos zavarok kihatással lehetnek az élet minden területére, beleértve az érzelmi és a fizikai egészséget, az életminőséget, a munkahelyi teljesítményt és a szociális életet is.

Összességében a szorongás az érzelmi állapot, amely túlzott félelemmel, aggodalommal és feszültséggel jár, és amely akadályozhatja az életminőséget és a mindennapi tevékenységek teljesítését. A szorongásos zavarok azonban súlyosabb és tartósabb szorongási tünetekkel járnak, és diagnosztizálhatóak klinikai környezetben.

Cikkünk végén találsz egy szorongás kalkulátort, melynek segítségével megtudhatod, hogy komoly-e a gond.

Mi okozza a szorongás kialakulását a legtöbb esetben?

Számos tényező okozhat szorongást, és az egyének eltérően reagálhatnak ezekre a tényezőkre.

Azonban néhány gyakori ok a következők lehetnek:

- Stressz: A stressz és az élet nehéz helyzetei gyakran okozhatnak szorongást.

- Genetika: A szorongás öröklődhet, vagyis a szorongásos zavarok előfordulása az Ön családjában növelheti a saját kockázatát.

- Kémiai egyensúlyhiány: Az agy kémiai anyagai, mint a dopamin, a szerotonin és a noradrenalin, befolyásolják az érzelmeket és a hangulatot. Az egyensúlyhiányuk szorongást okozhat.

- Trauma: A traumás élmények, mint például a balesetek, a családon belüli erőszak, az érzelmileg kimerítő munkahelyi környezet vagy az életkorral járó változások szintén okozhatnak szorongást.

- Egészségügyi állapotok: Bizonyos egészségügyi problémák, például a pajzsmirigy túlműködése vagy alulműködése, a szívbetegségek, az asztma vagy a cukorbetegség, szorongást okozhatnak.

- Drogok és alkohol: Bizonyos kábítószerek és alkohol szintén szorongást okozhatnak, vagy növelhetik annak valószínűségét.

Ezeken túlmenően, a szorongás kialakulásában fontos szerepet játszhatnak az életmódbeli tényezők, például a dohányzás, az elégtelen alvás, a rossz táplálkozás és a mozgáshiány is. A szorongás egy összetett jelenség, és az okai lehetnek biológiai, pszichológiai vagy szociális tényezők egyaránt.

Mik lehetnek a szorongás nem gyógyszeres gyógyítási módjai?

A szorongás kezelésének nem gyógyszeres módjai közé tartoznak a következők:

- Kognitív viselkedésterápia (KVT): A KVT egy olyan terápiás megközelítés, amely arra összpontosít, hogy a szorongásos gondolatokat és viselkedéseket változtassa meg. A terapeuta segítségével az egyén megtanulhatja felismerni a szorongással kapcsolatos gondolatokat és azokat megváltoztatni, amelyek kiváltják a szorongást.

- Relaxációtechnikák: A relaxációtechnikák, mint például a mély légzés, a progresszív izomlazítás és a meditáció, segíthetnek csökkenteni a szorongást és a stresszt, és javítani az általános életminőséget.

- Életmódbeli változtatások: Az életmódváltoztatások, mint például az egészséges étrend, az aktív életmód és az elegendő alvás, fontosak a szorongás kezelésében.

- Szociális támogatás: A szorongásos zavarokban szenvedők számára nagyon fontos lehet a szociális támogatás, mint például a barátok, a családtagok és a terapeuták segítsége.

- Terápiás állatok: A terápiás állatok, mint például a kutyák és a macskák, pozitív hatással lehetnek az érzelmi állapotra és segíthetnek csökkenteni a szorongást.

Fontos megjegyezni, hogy a szorongás kezelése egyéni folyamat, és ami működik egy személy számára, az nem biztos, hogy működni fog mások számára is. Ezért fontos, hogy az egyén együttműködjön az orvosával vagy a terapeutával, és megtalálják a legmegfelelőbb kezelési tervet a számára.