A Green Cloud álláspontja szerint a kérdéskört ma már nem lehet kizárólag az energia árszintjének mentén értelmezni: a rendszerérték valódi alapja a kiszámíthatóság, a hálózati rugalmasság valamint a termelők, fogyasztók és rendszerszintű szereplők (TSO/DSO) összehangolt reakcióképessége.

A következőkben a cég valós piaci működésen és operatív tapasztalatokon alapuló szempontrendszert emel be a diskurzusba és ajánl megfontolásra a szakma számára.

Hiába nem akarjuk, a piac az úr

A hazai energiapiac az elmúlt években szembesült igazán azzal, hogy a megújuló termelés gyors térnyerése milyen új típusú piaci és rendszerüzemeltetési kihívásokat hoz magával. A negatív áramár, amely korábban inkább ritka piaci jelenségnek számított, mára egyre gyakoribbá vált Európa számos piacán, így Magyarországon is jól érzékelhetően megjelent.

A folyamat mögött részben a napenergia-kapacitások rendkívül gyors bővülése áll, amely alapvetően alakította át a villamosenergia-rendszer működését és az árképzési logikát is.

A mostani szakmai vita is részben ennek a piaci átalakulásnak a következménye. A rendszer egyre nehezebben kezeli a termelési csúcsokból és a növekvő volatilitásból fakadó helyzeteket. Mindez nem kizárólag magyar sajátosság.

Az elmúlt évek európai példái – köztük a tavalyi spanyolországi rendszerzavar – is azt mutatják, hogy még fejlett és modern piacokon is komoly kockázatot jelenthet, ha a rendszer rugalmassága, a hálózati alkalmazkodóképesség és a piaci ösztönzők nem fejlődnek együtt a megújuló kapacitások növekedésével.

Legyen piac, de milyen?

A hazai villamosenergia-piac működésének egyik legnagyobb kihívása ma az, hogy a különböző fogyasztói szegmensek eltérő piaci logika szerint működnek (védett lakossági oldal, piacra engedett vállalati oldal).

Amellett, hogy az energiaköltség stratégiai tényező lett, a helyzetet tovább élezi, hogy az európai energiapiac mára rendkívül gyors reakcióidejű, erősen pénzügyiesített és nemzetközi szereplők által dominált környezetté vált, ahol a kereskedelmi és algoritmikus piaci mozgások közvetlen hatással vannak a regionális árképzésre és a volatilitásra is.

Ebben a környezetben a kiszámíthatóság, az átlátható költségstruktúra és a rendszer rugalmassága egyszerre szakmai kérdés és versenyképességi alapfeltétel.

A Green Cloud piaci alapon – állami támogatások nélkül – működő szereplőként több olyan strukturális szempontot is lát, amelyeket érdemes lenne beépíteni a jelenlegi energiapiaci gondolkodásba és a hosszú távú piaci koncepciókba/víziókba:

1. A bizonytalanság drága mulatság

A vállalati versenyképességet meghatározó végső áramárat az alábbi tényezők határozzák meg:

• piaci energiaár,
• rendszerhasználati díjak,
• különféle pénzeszközök,
• kiegyenlítési költségek és kockázati prémiumok.

Amíg a transzparencia és a piaci szereplők hatékony működése nem erősödik (és a rendszer rugalmassága nem javul), addig a volatilitás ára beépül a vállalati döntésekbe (beruházások, beszerzés, tervezésbe).

Következmény: átláthatatlan költségszerkezet esetén minden szereplő magasabb biztonsági tartalékokkal és árakkal kalkulál.

“Álláspontunk szerint tartós és érdemi költségcsökkentésről csak akkor lehet beszélni, ha a rendszerben képződő költségek és kockázatok világosan azonosíthatóak, számszerűsíthetőek és transzparensen visszakövethetőek. Enélkül az árcsökkentési viták könnyen elszakadhatnak a piaci realitásoktól”

• hívja fel a figyelmet Pokol László, a Green Cloud vezérigazgatója.

2. Értéket kell teremteni és eladni

Magyarország energiaéhsége a jövőben várhatóan inkább növekedni fog (a közelmúltbeli, kb. évi 48 TWh-ról).

A keresletbővülés fő mozgatórugói:

• nagyszabású ipari beruházások (különösen az akkumulátorgyárak és autóipari üzemek hálózati integrációja),
• adatközpontok terjedése,
• lakossági és kereskedelmi szektorban a hőszivattyús fűtési rendszerek térnyerése,
• elektromobilitás előretörése.

A MAVIR és a szakmapolitikai előrejelzések szerint a strukturális átalakulás az évtized végéig akár 20-30%-os volumenbővülést is eredményezhet a teljes országos villamosenergia-felhasználásban.

Új kihívások előtt állunk:

• Koncentrált napenergia-termelés: jellemzően a déli órákban jelentkezik, ami egyre több esetben túlkínálatot okoz.
• A „kannibalizáció” jelensége: a termelési csúcsán az energia piaci értéke drasztikusan csökken, miközben a reggeli és esti időszakokban – amikor a fogyasztás magas – drágábbá válik az ellátás biztosítása és a rugalmasság megtartása.

“Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy nemcsak a beépített megawatt mennyiség számít, hanem az is, hogy a rendszer mennyi hasznos villamos energiát képes befogadni anélkül, hogy növelné a kiegyenlítési kockázatot”

• mondja Pokol László.

3. Versenyképesség: fontos az ár, de még fontosabb az összehangolt TTMÉ: termelés, tárolás, menetrendezés, értékesítés.

“A következő korszak egyik feladata az, hogy a megújuló erőművek passzív termelőkből aktív, piaci- és rendszerállapotokra reagáló szereplőkké váljanak”

• mondja Pokol László.

Az „okos IPP1” szemlélet jellemzői:

• Egyszerre tervezési, üzemeltetési és kereskedelmi paradigma;
• Hibrid architektúra: a beruházás már a kezdetektől fogva így épül fel;
• Adat alapú üzemeltetés: védi és optimalizálja a teljesítményt;
• Időzített értékesítés: úgy szervezi az eladást, hogy ne csak energiát, hanem időzített értéket hozzon létre.

A Green Cloud szerint ebben a működési modellben és logikában a megújuló erőmű és akkumulátoros energiatárolás (BESS), fejlett irányítással (SCADA/EMS) rendszerintegrációs eszköz.

A modell előnyei:

• A kiépített csatlakozási pontok kihasználtsága akár kétszeresére is növelhető (szél-, nap és akkumulátor-fejlesztés egységes alkalmazása révén);
• Rendszerszinten mérsékelhető a kannibalizáció;
• Javítani lehet a termelési profitot = gazdaságosabban működtethető az erőmű;
• A hálózati igényekhez jobban igazodó működés érhető el.

Merre érdemes elmozdulni szakpolitikailag és piaci oldalról?

“A tartós ipari költségcsökkentéshez a szakpolitikai és piaci lépéseknek ugyanabba az irányba kell mutatni, azaz átlátható költségkép, kisebb volatilitás, jobb beruházási kiszámíthatóság. A végfelhasználói ár érdemi mérséklésének előfeltétele, hogy a legnagyobb tételek és kockázatok ott legyenek megnevezve és számszerűsítve, ahol ténylegesen képződnek, és a díj- illetve elszámolási logikák tényköltség-alapon, transzparensen legyenek visszacsatolhatók. Ezzel párhuzamosan piaci ösztönzőkre van szükség, amelyek a megújuló termelést nemcsak „mennyiségi”, hanem rendszerérték szempontból is fejlesztik. A hibrid működés (termelés és tárolás integrációja), a napon belüli optimalizáció, a menetrendezési és rugalmassági képességek érdemben mérséklik a kannibalizációt, javítják a profilminőséget, és csökkentik a rendszerköltség-nyomást. A kiszámítható, bankolható projektek és a hosszú távon tervezhető vállalati beszerzés ugyanannak a rendszernek a két oldala: ha bármelyik oldal bizonytalanná válik, a kockázat ára előbb-utóbb megjelenik a végárban. A hálózatfejlesztés korlátai miatt kulcskérdés, hogy az új kapacitások miként integrálhatók gyorsan és költséghatékonyan. Ebben a közös hálózati csatlakozás, azaz a kollokáció kínálja a legéletképesebb megoldást: célszerű a szélerőműveket meglévő naperőművek mellé, a már meglévő csatlakozási ponton telepíteni. Ez a megközelítés csökkenti a hálózati terhelés időbeli ingadozását, javítja a csatlakozási pont kihasználtságát, és mérsékli az új hálózatfejlesztési igényeket, tehát gyorsabb és olcsóbb megoldást jelent”

• foglalja össze Pokol László.