Az amerikai szőlőkabóca az elmúlt évek során a legnagyobb növényvédelmi problémát okozó kártevővé vált Magyarországon. A szőlőkabócának évente egy nemzedéke fejlődik, tojásai nyár végétől tavaszig a szőlőtőkék és a vesszők kéregrepedéseiben pihennek.

Tavasszal a kikelt rovarok a flavescence dorée, avagy a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma kórokozó terjesztőivé, - szaknyelven vektoraivá - válnak.

A fitoplazma jelenleg komoly veszélyt jelent a hazai szőlőültetvények fennmaradására. Az őszi munkák alkalmával ezért kiemelten fontos a szőlészetekben minden olyan beavatkozás elvégzése, amely segítséget nyújthat a károsító elleni küzdelemben.

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet legújabb eredményei alapján ilyen beavatkozás lehet a szőlősorok közé vetett, fajgazdag, honos fajokból álló, nyárra virágzó rétté alakuló növénytakaró létesítése, ami kedvelt élőhelye számos olyan hasznos ízeltlábúnak, amelyek képesek csökkenteni a szőlőkabóca jelenlétét az ültetvényben. A kutatási eredmények alátámasztják, hogy a virágos sorköztakarók nemcsak a sorok között, de a szőlőtőkéken is növelik a ragadozók számát és ezzel összefüggésben korlátozzák az amerikai szőlőkabóca felszaporodását az ültetvényben.

Mivel a szőlő aranyszínű sárgaság betegségét okozó fitoplazma ellen közvetlenül nem tudunk védekezni, a fertőzés terjedését elsősorban a vektor, vagyis az amerikai szőlőkabóca elleni beavatkozásokkal tudjuk mérsékelni.

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) 2012 óta vizsgálja, hogy milyen módszerek segítségével és mely növényfajok felhasználásával alakítható ki a hazai ültetvények igényeinek leginkább megfelelő virágos sorköztakaró aljnövényzet szőlő- és gyümölcsültetvényekben. Vizsgálataikban azt is dokumentálták, hogyan befolyásolja a hat növényfajból álló, Élő Sorköz magkeverék felhasználásával létrehozott talajtakaró aljnövényzet egyes károsítók, mint például az amerikai szőlőkabóca megjelenését.

Mit mutatnak a vizsgálatok? A sorköztakarók szerepe a kártevők szabályozásában

A kutatók 2022-től több helyszínen – Eger és Tokaj környéki szőlészetekben – vizsgálták a hat (Élő Sorköz) és a 19 növényfajt tartalmazó magkeverékekből létrehozott virágos sorköztakaró sávok teljesítményét, összevetve őket a spontán növénykelést tartalmazó (kontroll) sorközökkel. A kártevők közül elsősorban az amerikai szőlőkabóca állományát mérték fel a szőlőtőkéken, valamint olyan hasznos ízeltlábúakat is felvételeztek, mint a katicabogarak, fátyolkák, zengőlegyek, pókok, parazitoid darazsak, házi- és vadméhek.

A vizsgálat elején, 2022-ben a szőlőkabóca egyedszáma még ugyanúgy alakult a kontroll és a vetett sorközökben. A 2023-as, 2024-es és 2025-ös években a hat és a 19 növényfajt tartalmazó keverékkel vetett területeken ugyanakkor már a szőlőkabóca átlagosan alacsonyabb egyedszámban volt megfigyelhető, és két évben a kontroll sorközökkel összevetve a hatfajos vetésben szignifikánsan kisebb volt az egyedszáma.

Ezzel összhangban a 2023-as, 2024-es és 2025-ös években is jellemzően a hatfajos sorközökben volt a legnagyobb egyes ragadozó ízeltlábú csoportok egyedszáma a szőlő lombozatában. Itt szignifikáns mértékben a pókok és a zöldfátyolkák (szőlőlevélre rakott tojások) egyedszámbeli növekedése volt megfigyelhető.

Továbbá a szőlőkabóca gyérítésében szerepet játszó ragadozók összevont egyedszáma is több esetben szignifikánsan nagyobb volt a hatfajos magkeverékkel vetett területeken a kontrollal összevetve. Érdekesség, hogy a többi ragadozótól eltérően a katicabogarak egyedszáma ugyanakkor kifejezetten a levéltetvesedésre sokkal hajlamosabb gyomfajokat tartalmazó kontroll kezelésben volt nagyobb.

A hivatkozott eredményeket az ÖMKi kutatói októberben a franciaországi Bordeaux-ban megrendezett Agrár Élő Laborok Második Nemzetközi Fórumán (II. IF-ALL) ismertették, valamint novemberben két alkalommal itthon is bemutatják: a VII. Országos Szőlész-Borász Konferencián (november 13.) és a II. Magyar Rovartani Konferencián (november 21-22.).

Eredményeink megmutatják, hogy a hazai szőlőültetvényekben a jól megválasztott virágos sorközvetések eredményesen alkalmazhatók a biológiai védekezés részeként. A szőlőkabóca egyedszámának visszaszorításával és tartósan alacsony szinten tartásával megakadályozható, hogy a fitoplazmás betegség járványos mértékben terjedjen az ültetvényben.

Bár a sorközvetés gyakorlata önmagában nem elegendő a szőlőkabóca és az általa terjesztett betegség megfékezéséhez, egy jól beállított sorköztakaró növényzettel növelhetjük egyes ragadozó csoportok egyedszámát a szőlőtőkéken, és ennek következtében a szőlőkabóca, valamint általánosságban a szőlőleveleken táplálkozó kabócák kisebb egyedszámban lesznek jelen az ültetvényben.” – számolt be az ÖMKi kutatási eredményeinek gyakorlati alkalmazhatóságáról Dr. Mezőfi László projektvezető kutató.

„Emellett ne feledkezzünk meg a virágos sorközök talajállapotra és talajéletre gyakorolt pozitív hatásairól se. Szőlőültetvényeink jelentős része található déli kitettségű domboldalakon, a talajtakaró Élő Sorköz pedig az erózióvédelemben és a talajhőmérséklet csökkentésében is hathatós segítséget tud nyújtani. A sorköztakarás talajéletre gyakorolt pozitív hatásai hozzájárulnak egy egészségesebb és ellenálóbb termesztési környezet létrejöttéhez.” – tette hozzá a kutató.

Készítsd fel a szőlődet, hogy ellenállóbb legyen!

A szőlőültetvény idegenhonos károsítókkal szembeni ellenállóságát egyrészről a biológiai sokféleség megőrzésén, fenntartásán keresztül fokozhatjuk. Az Élő Sorközös vetések kialakításán túl, ehhez az egyik legjobb módszer a terület heterogenitásának további növelése kisebb élőhelyfoltok, erdősávok, fás területek létrehozásával.

Másrészt, a szőlőkabócák elleni védekezésben kiemelt szerepe van annak, hogy magát a szőlőtőkét kondicionáljuk, erősítsük. A legyengült, stresszelt tőkék kevesebb olyan táplálkozásgátló vegyületet termelnek, melyek gátolnák, vagy legalább megnehezítenék egyes kártevők felszaporodását.

Sok kártevő eleve a legyengült növényeket részesíti előnyben. A szőlőkabócánál például ismert, hogy kifejezetten vonzzák a sárguló levelű tőkék, illetve általánosságban a sárga szín. A szőlőlevelek sárgulhatnak fitoplazma-fertőzés következtében, de egyéb okok is állhatnak a legyengülés vagy sárgulás mögött, mint például a tápelemhiány.

Összességében az egészséges és erős tőkék nehezebben fertőződnek meg a fitoplazmával, esetleges fertőzés esetén pedig sokkal jobban tolerálják a kórokozó jelenlétét, mint legyengült társaik. Tehát a kondíció javításával a tőkék kevésbé lesznek vonzóak a kabóca számára, azokon kisebb mértékben tud felszaporodni, és a fertőzést is jobban tolerálják a növények. 

Mivel a károsító tojás alakban telel, az olajos lemosást mindenképp ajánlott elvégeznünk: egy őszi, lombhullás utáni és egy koratavaszi olajos lemosást érdemes beiktatni a jobb eredmény elérése érdekében. Az olajos lemosást ősszel kén hatóanyaggal is kiegészíthetjük, és azt lombhullás előtt kijuttatva nemcsak a szőlőkabóca tojásait, de egyéb kártevők (például pajzstetvek, atkák) és kórokozók (például a lisztharmat) áttelelő alakjait is gyéríthetjük. 

Az ökológiai termesztésben alkalmazott növényvédő szerekről, a szakszerű metszésről, a növényvédelmi gépek karbantartásának szükségességéről, a sarjhajtások eltávolításáról és még jónéhány, a fitoplazma-fertőzés megelőzését szolgáló hasznos tippről készített összegzést az ÖMKi, a szőlőkabóca elleni természetes védekezés támogatására. A segédletben számos olyan szakmai jótanács szerepel, amellyel nemcsak ökológiai termesztésben, hanem szokványos művelésben is felkészíthetjük a szőlőültetvényt, hogy ellenálóbb legyen a károsítókkal szemben a következő szezonban.